Mesés, csilingelős, játékos hangulat lengte be az ikafalvi művelődési otthon két színterét Luca napján, december 13-án: az imateremben a felnőttek, a másik helyiségben a gyerekek hangolódtak a csodavárásra. Körbe, mesekarikába ülve, elcsendesedve, halk csengőszó és gyertyafény mellett gurult a mesegomolyag fonala.

A bevezetőt Bardócz Csaba lelkipásztor tartotta az adventi időszakról, várakozásról, karácsonyról, az ünnepről. Miután a hallgatóság egyenként elmondhatta, mit jelent neki képben, hangban, illatban a karácsony, szép, hosszú mesék következtek arról, hogy Teremtőnk miután megteremtette a napot, holdat, vizet, földet, megteremtette saját képmására és hasonlatosságára a lelkes, érző és értő embert, a férfit és a nőt. Ez egy nagy csoda, bennünk az isteni szikra. A következő mese az öreg királyról szólt, aki arra a fiára hagyta a birodalmát, amelyik mosollyal, jósággal, bölcsességgel töltötte meg a termet, az uralkodáshoz szükséges életet.

Továbbá szólt a mese a gazdag grófról és grófnéról, akiknek nem volt gyermekük, de óriási volt a szívük. Minden vagyonukat a szegényekre áldozták, és mikor nem maradt semmijük, akkor kapták a legnagyobb ajándékot. Örökbe fogadhatták az árva óriásfiút, akinek apja mindent felvásárolt tőlük, s aztán meghalt. Visszakapták a vagyonukat, fiuk is lett, és tovább segíthették a szegényeket. A következő mese címe: A boldog ember inge. Ez arról szólt, hogy a király abba betegedett bele, hogy mindenhonnan csak panaszt hallott. A dajkája azt tanácsolta, hogy keressen egy boldog embert, kérje el az ingét, s akkor meggyógyul. A király jártában-keltében csupán egy ágrólszakadt szegény embert talált boldognak, akinek csupa folt kabátja alatt egy szál inge sem volt. Ha lett volna, azt is odaadta volna. Ekkora szeretet láttán a király azon volt, hogy segítsen a szegényeken. Attól boldog az ember, ha elégedett, és segít, amivel tud. Végül a bohóc meséje következett, amely arra tanított, hogy mindenki tehetsége és hozzáértő munkája által legyen saját maga és embertársai javára.

A meséket Szabó Melinda, Bodó Czerék Erika, Csavar Mátis Katalin, Bardócz Tímea és Szabó Enikő mondták el. Angyalian szép mesék voltak és nagyon tanulságosak. Finom volt a Kovács Tünde által előkészített tea és sütemény, a gyerekek is csodálatosan érezték magukat, le lehetett olvasni róluk, az ikafalvi leányszövetség fiataljai kiváló hangulatot teremtettek számukra. Jó látni, hogy úgy, mint régen, ma is együtt tud játszani egy egész falu gyerekserege.

Nagyoláh Ilona nyugdíjas tanítónő