Illyefalván tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület július 10-én. A gyűlést Szegedi László Tamás főjegyző áhítata indította, aki az 1Józs 9,2 verseit olvasta. A főjegyző a következő szavakkal köszöntötte a közgyűlés tagjait: „Légy erős és bátor, ne félj, mert Isten veled van. Mit jelent a bátorság? Őszinteséget, erkölcsösséget, imádkozó lelkületet. A keresztény ember pedig tudjuk, bátor ember.” Hozzátette, nehéz időszak következik, így mindannyiunknak szükségünk van a reményt mutató szavakra, Jézus jelenlétére. Az elhangzottak tehát hassanak bátorítóan az elkövetkezőkre.

Számbavétel és a gyűlés határozatképességének megállapítása után Kolumbán Vilmos József püspök díszoklevelet adott át Tőkés Zsolt főgondnoknak, a Székelyudvarhelyi Református Kollégium volt igazgatójának, töredelmes, kitartó munkájáért, felelősségvállalásáért, amellyel a kollégiumot működtette a legnehezebb időszakokban is. A püspök felidézte a kollégium létrejöttét, amely az Osztrák-Habsburg ellenállás közepette is megvalósult, hogy a székely lakta területek diákjainak lehetőséget nyújtson. Ezt azonban egy újabb csapás követte a kommunizmus idején, amikor az egyházkerület még az államosítás előtt lemondott róla. „Ma az egyik ékköve az erdélyi református oktatásnak, ebben volt nagy szerepe Tőkés Zsolt igazgatónak.” Ezt követte a püspöki és missziói jelentés, majd a bizottságok jelentései kerültek sorra.

Az idei közgyűlésnek az illyefalvi vártemplom adott otthont. 📸 Kiss Gábor

Kolumbán Vilmos József püspök jelentését az 1Kor 3,11-gyel indította, hangsúlyozva, ha nem Krisztusra építjük egyházunkat, akkor az olyanná lesz, mint a homokra épített ház. Jelentésének elején a püspök az egyház sajtóban megjelent voltát, a közvéleményre gyakorolt szerepét taglalta. Eszerint elmondta, „az elmúlt évtizedekben az egyházi eseményeknek csak akkor volt hírértéke, ha annak botrány szaga volt; amikor pedig az egyházban sikerült valami maradandót, a társadalom egészét érintő intézményt létrehozni és működtetni – iskola, öregotthon, árvaház, öregotthon – ezek nem voltak a közérdeklődés listáján. Jó példa erre a májusban tartott egységnap, ami a sajtó híradásába be sem került. Mindezek mellett a közösségi oldalakon is egyre több gyűlölködő beszéd jelenik meg az egyház életéről.” – sorolta.

Tőkés Zsolt nyugalomba vonult székelyudvarhelyi kollégium-igazgató Pro Bono Ecclesiae-díjat kapott a közgyűlésen. 📸 Kiss Gábor

A külföldi testvérkapcsolatokról szólva a püspök elmondta, a testvéregyházak az utóbbi időszakban rohamosan veszítik tagjaikat – vagy egyházon kívüliek lesznek, vagy valamilyen szabad egyházhoz csatlakoznak. Megállapította, az egyház iránti érdeklődés rohamosan csökken, az egyház üzenetére, annak küldetésére egyre kevesebben kíváncsiak. Tájékoztatott, külföldiekkel beszélgetve megtudta, azért választják sokan a szabad egyházakat, mert azzal nem válnak teljesen vallástalanná, de gyakorolhatják azokat a világi dolgokat, amelyeket az egyház megtagad. A püspök a továbbiakban a tavaly szeptemberi, családetikai kérdést tárgyaló GEKE-gyűlést idézte fel. Amikor kérdéssé vált, hogy az EREK-nek részt kell-e vennie a tárgyaláson, akkor a tavalyi közgyűlés megtagadta azt, a dokumentumaikat azonban a magyar reformátusok távollétében is elfogadták. Amikor azonban a Kárpát-medencei református egyházak és a magyar református egyház megbízottjai szeretett volna felszólalni, nem engedték meg. „De nekünk minden egyes percért meg kell küzdenünk, hogy az evangélium üzenetét átadjuk az embereknek! Szomorú azt látni, hogy a testvéregyházak, a hollandok, németek, svájciak, akár az angolszászok meggyengültek. Egyre fontosabbá válik tehát, hogy református identitásunkat akár naponta megerősítsük.”

Az elmúlt közgyűléseken már felmerült, hogy kevesebb a keresztelés, mint a temetés, ez most sincs másképp – tudtuk meg. Aggasztó azt látni, hogy az ezelőtt négy évtizeddel erős közösségekben alig maradtak. Ezek megoldása nem kizárólag az egyházon múlik, hiszen az infrastruktúra javítására, vidéki munkahelyek létrehozására, az állam által kidolgozott családi programok létrehozására lenne szükség – jelentette ki a püspök. A vidéki lakosság nem csupán a városok miatt veszít létszámából, nagyon sokan külföldre települnek, és már nem csak az egyetemi, de középiskolai tanulmányaik idejére is, ami azt jelenti, ott alakítják ki életüket, így már nagy valószínűséggel nem is térnek vissza – foglalta össze a püspök. Románia lakossága 19 millió, amiből életvitelszerűen 12 millió lakik az országban. A szociológusok becslései alapján pedig 2100-ra ez a szám 7 millióra csökkenhet. Ami az erdélyi magyar közösséget illeti, az elmúlt 3,5 évtizedben rendre 6-7 százalék közötti eredményt ért el a parlamenti választásokon. „Rossz időknek nézünk elébe: Románia gazdasági politikája miatt a csőd szélére kerülhet. Ami a napokban elhangzott a sajtóban, az csak a jéghegy csúcsa.” Éppen ezért a püspök arra kérte a gyülekezetek, egyházmegyék vezetőit, hogy figyeljenek oda a kiadásokra, csak a nagyon szükségeseket vásárolják meg.

A közgyűlésen Kolumbán Vilmos József püspök a következő évek prioritásait is vázolta. 📸 Kiss Gábor

A püspökként töltött elmúlt fél évében az egyház választási ügyeit tekintve Kolumbán Vilmos József elmondta, ezek a legnagyobb rendben zajlottak le. Egyetlen egyházmegye volt, ahol a tisztújítás során a választók egy része a tisztújítás ellehetetlenítését eredményezték, végül ezt is sikerült megoldani. „Ma így az egyházmegyénkben hála és nyugalom van.” A decemberi választásokat idézve a püspök elmondta, az egyházkerület új vezetőivel együtt továbbra is az elődök munkáját igyekszik folytatni. Az elmúlt 12 év eredményeit tekintve pedig hozzátette, az egyház ezalatt olyan gazdag áldásban részesült, amelyre száz évenként, vagy annál is nagyobb időközönként kerül sor. Az elmúlt 12 évben ugyanis több száz templom épült, illetve újult meg. A templomokon kívül pedig imaházak, gyülekezeti házak, egyetemi kollégiumok, iskolák, óvodák, bölcsődék, öregotthonok épültek fel és újultak meg. Mindezek nem csupán azért épültek fel vagy újultak meg, mert volt rá költségvetési keret, hanem azért, hogy az erdélyi magyarság rendelkezzen azokkal az intézményekkel, amely szükséges ahhoz, hogy fennmaradhasson. A püspök bejelentette, augusztus 20-án adták át Kolozsváron a Dónát úti óvodát, amelyet azóta használatba is vettek a Kolozsvári Református Kollégium ernyője alatt a gyerekek. Szeptember 9-én pedig Marosvásárhelyen az egykori zsidó iskola helyére épült, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Marosvásárhelyi Református Kollégium elemei osztályainak új épületét adták át. Az öregotthonok helyzetéről elmondta, december 10-én volt a segesvári öregotthon átadása, illetve idén július 1-jén a kolozsvári kibővített öregotthon átadása is megtörtént. Ezek működtetésére is egyre nagyobb szükség van. December 13-án a kolozsvári parkolóház átadása is megtörtént, de a törvényes keretek közötti működtetésére még várni kell az engedélyek kibocsátásáig, ezekre ősz elején kell számítani. „Hálásak vagyunk intézményeinkért, és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik megvalósulásukat, akár megújulásukat segítették. Most az az időszak következik, amikor ezeket élettel kell megtölteni. Most következik a lelki építkezés és megerősítés időszaka. Ehhez nem elég azonban az egyházkerület vezetőségének tevékenysége, a sikerhez szükség van a gyülekezetek aktivitására is.”

A püspöki jelentés következő bekezdése az ifjúság évéről szólt. Eszerint a püspök felidézte, 2025-öt a Magyarországi Református Egyházat követve az Erdélyi Református Egyházkerületi is az ifjúság évének nyilvánította. Ennek tekintetében az EREK a vizitációk során az egyházkerülethez tartozó iskolákat látogatta meg. Így a generális vizitációk során ellátogattak a kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi kollégiumokba, ahol az iskola vezetőségével, a tanárokkal, a diákokkal és szülői bizottságokkal találkozhattak. A vizitáció segített, hogy betekintést nyerhessenek az iskolák működéseibe, azok erősségeibe és gyengeségeibe egyaránt – mondta el a püspök. Kijelentette ugyanakkor, azt tapasztalták, szinte mindegyik iskolában több tanteremre lenne szükség, ami a református oktatás iránti egyre nagyobb érdeklődést és bizalmat jelenti. Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen van remény ezen igények kielégítésére – tette hozzá. Ősszel folytatják a vizitációkat, ekkor a kolozsvári Apáczai Csere János Líceumot, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumot, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot, valamint a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem vallástanárképző szakát látogatják meg. Büszkén jelentette ki, ma több mint ötezer fiatal tanul ezekben az erdélyi oktatási intézményekben. Az ifjúság évére tekintettel az év elején ennek megnyitására három alkalom is teret adott: Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön gyűltek össze a fiatalok énekelni, dicsőíteni az Urat. A napokban zajlik a Csillagpont is, ahol az erdélyi fiatalok ismét nagy számban vesznek majd részt. A püspök köszönetet mondott ezen egyesületek, gyülekezetek, illetve lelkipásztorok munkáiért.

A közgyűlésen Szegedi László Tamás főjegyző tartott áhítatot. 📸 Kiss Gábor

A debreceni Református Egységnapról beszámolva a püspök elmondta, azon közel 10 ezren vettek részt, az Erdélyi Református Egyházkerületből legkevesebben 1600-an, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületből pedig 1000-en, megmutatva, mit jelent a közösség ereje. A továbbiakban a püspök a tavaly szervezett teológiai tanárok találkozóját idézte fel, amelyre a közgyűlés után került sor. Itt a lelkipásztorképzés kérdéseit tárgyalták. Idén Debrecenben volt a teológiai tanárok munkaülése, a Coetus Theologorum, de nem sokan vettek részt rajta az erdélyi tanárokon kívül, ennek ellenére szükséges ezt minél tovább fenntartani. A tavalyi Bonyhai Kastélynapra ugyancsak a közgyűlés után került sor, több mint 1000 résztvevővel. Idén kilencedik alkalommal szervezték ezt meg július 5-én, ezúttal 1900 résztvevővel. Ez is bizonyítja, „Nőszövetség nélkül Erdélyben nincs gyülekezeti élet.” Még sok mindenről lehetne szólni, összegezte beszámolóját a püspök, aláhúzta azonban: a legfontosabb, hogy a gyülekezetekben élet legyen, hiszen gyülekezetek nélkül nincs református egyház, de nincs református egyházkerület sem. Ennek tekintetében a püspök megköszönte minden munkatársának, az Esperesek Kollégiumának, az Igazgatótanácsnak, de minden egyházkerületi alkalmazottnak munkájukat, kitartásukat.

Jakab István generális direktor az 1Móz 15,6 verseit olvasva indította misszió jelentését. „Ez az Ige ma is arra tanít bennünket, hogy a helyzetünk elemzését és a jövőre vonatkozó terveinket ne elsősorban a számokra, a meglévő struktúrákra vagy a látható eredményekre építsük, hanem az élő Igére, amely újra és újra megszólít és életet ad.”

Jakab István missziói előadó jelentésében nem csak a nyers számokat sorolta, hanem az egyházban megtalálható gyengeségeket, erősségeket, lehetőségeket is vázolta. 📸 Kiss Gábor

A missziói előadó ismertette, a lélekszám tükrében az apadás 3.805 lélek volt, 2024. december 31-i adatok szerint az egyházkerület 256.843 tagot számlált. A családok száma az előző évben 129.636 volt. Az egyház erősségeit sorolva kijelentette: „Egyházunk legnagyobb erősségei között említhetjük gazdag történelmi múltunkat és szilárd református identitásunkat, amely évszázadok óta formálja közösségeink lelki és kulturális arculatát. Erős hagyományaink nemcsak megtartanak bennünket, hanem irányt is mutatnak a mai gyorsan változó világban – hidat képezve múlt és jövő között. Templomaink, parókiáink, iskoláink nemcsak lelki otthonaink, hanem tanúságtévő jelei annak, hogy Isten megtartó kegyelme végigkísérte közösségeink történetét. Ezzel összefüggésben kiemelendő a meglévő infrastrukturális háttér is, amely biztos alapot nyújt a szolgálatok sokféle formájához. Mindezeket felelősségteljes anyagi gazdálkodás kíséri, amely – bár kihívásokkal is szembesül – jelenleg stabil alapot teremt a missziói, oktatási és szociális tevékenységek folytatásához.”

Az erősségekhez tartoznak ugyanakkor az istentiszteleti alkalmak és a rendszeresen megtartott bibliaórák, illetve az új kezdeményezések, amelyek a nyitottságot és az Isten Lelke által indított megújulás lehetőségét jelzik – sorolta a generális direktor. A KOEN gyermekmissziós szolgálatot kiemelve elmondta, ennek tevékenysége egyik legsikeresebb és leghatékonyabb egyházi tevékenységnek bizonyult, amellyel a jövő nemzedékének hitépítéséhez járultak hozzá.

Az erősségek listáját bővíti ugyanakkor a diakóniai tevékenység, a betegekről, idősekről, rászorulókról való gondoskodás, amely „a gyülekezetekben nem csupán feladat, hanem hitből fakadó küldetés. Ez a csendes, de áldott szolgálat erősíti közösségeink belső összetartozását és hitelesíti külső tanúságtételünket is.” De ezen a listán szerepelnek a belmissziós szövetségek is: a Presbiteri szövetség, a Nőszövetség, az IKE, a Bonusz Pásztor Alapítvány, akiknek a szolgálatáról külön jelentés készül. A generális igazgató külön kiemelte az IKE tevékenységét, akik harmadik alkalommal adták ki a FIT7-et, a Fiatal tanítványok hete című kiadványt, mely idén az Egyedül együtt? címet viseli és amely hathatós segédanyagot kínál az ifjúsági misszióban. De köszönetet mondott a Nőszövetségnek is, akiknek a Facebook oldalán napi rendszerességgel jelennek meg imádságok.

A jelentéseket egyhangúlag fogadta el a közgyűlés. 📸 Kiss Gábor

A gyengeségeket sorolva a generális direktor a lélekszám változását, a demográfiai adatokat sorolta. Az 1992 óta nagyjából 10 évente sorra kerülő népszámlálási adatokból egyértelműen kitűnik, hogy tagságunk évtizedenként nagyságrendileg 100.000 lélekkel apad. A 2021-es népszámlálási adatok szerint Romániában a magukat református válásúnak vallók száma a Valláskutató intézet adatai szerint: 495.433. Az Erdélyi Református Egyházkerület tagságának a száma a lelkészi jelentések alapján 256.843, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület pedig 145.505 tagot számlál, a kettőt összeadva ez 402.348 lélek. A különbözet a népszámlálási adatokhoz képest: 93.085 lélek. „Ennyien vallották reformátusnak magukat, az általunk nyilvántartott egyháztagok fölött. Egyértelmű a mi gyengeségünk, hogy nem tudunk róluk, és keresni kell az útját, módját az elérésükre.”

Az istentiszteleti alkalmakat tárgyalva elmondta, ezek látogatottságának kerületi átlaga a 10%-ot sem éri el, hangsúlyozva, nem lehet és nem szabad szépíteni a valóságon, tudomásul kell venni a tényeket, és nem beletörődni a jelenlegi állapotba, hanem kitartóan imádkozni és mindent megtenni a kívülállók megszólításáért és istentiszteleti közösségbe való beépítéséért.

Jelentését az ifjúság kérdésével folytatta. A gyülekezeti élet egyik legnagyobb kihívása ma az, hogy az egyház hogyan szólítsa meg a fiatalokat, hogyan adja át számukra a hit örömét és valóságát, ugyanis a gyülekezetekben végzett ifjúsági munkát sokszor eredménytelennek látják. „Ez a tapasztalat fájdalmas és fontos figyelmeztetés lehet számunkra: valamit gyökeresen újra kell gondolnunk!” Aláhúzta, a fiatalok felé végzett szolgálat nem pusztán egy program vagy feladat, hanem szívügy – olyan küldetés, amely őszinte jelenlétet, mély kapcsolatokat és hiteles szolgálatot kíván.

Az illyefalvi vártemplomban az ellenőrző bizottságok jelentéseit is meghallgatták. 📸 Kiss Gábor

Bár nem tartozik feltétlenül a missziói jelentés tárgykörébe, de a generális direktor szükségét érezte szólni az anyagiakról is. Elmondta, több egyházközség részéről is érkezett olyan javaslat, amely szerint: „a presbitérium javasolja, hogy az egyházfenntartói járulék minimális összegét kerületi szinten kötelezően rendeljük el.” Ez a felvetés nemcsak a felelős gazdálkodás irányába mutat, hanem rávilágít egy mélyebb problémára is: gyengeségünkre vall, hogy túlzott mértékben függünk az állami támogatásoktól és a pályázati forrásoktól. Képeseknek kell lennünk arra, hogy mindinkább saját lábunkon megálljunk – hitből, közösségi felelősségvállalásból építkezve. „Talán soha nem voltak ilyen biztatóak az anyagi helyzetünk mutatói: pályázatok, támogatások, fejlesztések sora valósult meg az elmúlt időszakban.” De felhívta a figyelmet, érdemes józanoknak és lelkileg ébernek maradnunk.

A következőkben a fegyelmezés gyakorlását emelte ki. Eszerint elmondta, az elmúlt évben 18 fegyelmi esetre került sor: 11 vadházasság, 4 alkohol probléma, 1 lopás és két tanbéli vétség miatt. „Ennyire jól mennének a dolgok, nincs szükség fegyelmezésre? A szeretetben való intés, a testvéri figyelmeztetés és a közösségi felelősségvállalás nem büntetés, hanem a gyógyítás és helyreállítás eszköze.”

A missziói jelentés következő fejezetében a generális direktor az egyes problémák megoldására való lehetőségeket sorolta fel. Az igehirdetés szerepével indítva a sort elmondta, az tapasztalható több gyülekezetben is, hogy ennek folyamata háttérbe szorul, mert az emberek nem tudnak figyelni, unalmasnak tartják a papi beszédet. „Meggyőződésem, hogy szolgálatunk egyik legnagyobb felelőssége és feladata az igehirdetés minőségének megújítása és elmélyítése. Mert „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” – és ha elnémul az ige, elhal a hit.” A hagyományos istentisztelet mellett sok helyen szerveznek gyülekezeti eseményeket, amelyeket érdemes lenne népszerűsíteni, egyházkerületi szinten is javasolni – ilyen például az anyák napi istentisztelet, az apák napja, a szépkorúak vasárnapja, Jubileumi konfirmandusok találkozója, Házasság hete, Beköltözöttek vasárnapja. A családlátogatás témáját érintve elmondta, ez a lelkipásztori és gyülekezeti szolgálat egyik ősi és mély jelentőségű formája. Megállapította, az utóbbi időben azonban, főleg a Covid óta jelentősen visszaesett a családlátogatások száma, pedig ez óriási lehetőség és felelősség. „Éljünk e lehetőséggel!”

A hozzászólások során két indítvány is elhangzott. 📸 Kiss Gábor

A következő pontban hangsúlyozta, az idei évtől kezdődően szeretnék bevezetni és meghonosítani a tematikus évek gyakorlatát. Ennek célja, hogy közös lelki és szolgálati irányt adjanak a gyülekezetek életének, és segítsék az egységesebb, tudatosabb munkát a gyülekezetépítés különböző területein. „Az idei év témája: az ifjúság. Kérjük, hordozzuk ezt imádságban, terveinkben és a mindennapi szolgálatokban is!”

A misszió jelentés végén a generális direktor a veszélyekre hívta fel a figyelmet. Legfontosabbként a református identitástudat gyengülését említette. „Korunk egyik nagy kihívása a vallási és kulturális relativizmus, amelyben a református hitvallásosság is gyakran háttérbe szorul, vagy pusztán hagyományőrzésre szűkül. Ahol pedig gyengül az identitás, ott megbillen a küldetéstudat is. Ennek elkerülése érdekében készítjük az Erdélyi Református Egyházkerület missziói stratégiáját, a következő vezérgondolat mentén: Megőrizni, megerősödni, megmaradni. Célunk, hogy ne csak múltunkat őrizzük, hanem jövőnk felé is felelősséggel tekintsünk.”

A lelkipásztorok túlterheltsége és kiégését sorolta második gondként. A folyamatos elérhetőség, a sokrétű elvárások mellett egyre kevesebb idő és erő marad a személyes lelki épülésre és a pihenésre. Mindez könnyen kiégéshez, belső ürességhez, sőt akár szolgálati válsághoz is vezethet. „Fontos, hogy ne csak a feladatokat lássuk, hanem a lelkipásztor mögött az embert is, akinek szüksége van támogatásra, lelki megújulásra és közösségi hordozásra is.”

Végül a hamis biztonságérzetet említette, miszerint gyakran megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy „nálunk még működik az egyház.” Ha összehasonlítjuk magunkat a nyugat-európai protestáns egyházakkal, ez talán igaz lehet, hiszen nem üresedtek ki teljesen a padsorok, és az egyházi iskoláinkba is jelentkeznek diákok, a vallásosság nyomai még jól érzékelhetőek a konfirmációk, temetések, egyházi ünnepek továbbra is a közösségi élet részei. A generális direktor azonban kijelentette, ez könnyen hamis biztonságérzetet szülhet. Azt hihetjük, hogy „minden rendben van”, miközben némely gyülekezetben a felszín alatt súlyos törések, hiányok és veszélyek munkálkodnak. „Az intézmények, a programok, a támogatások fenntartják a rendszert, de a lelki életet nem lehet pályázati forrásból fenntartani. A hitélet nem a statisztikai jelentésekben, hanem az elkötelezett, Krisztust követő életekben mérhető. Ezért fontos, hogy ne ringassuk magunkat illúziókba. A valódi református örökség nem a külsőségekben, hanem az állandó önvizsgálatban és az Ige szerinti megújulásban él tovább.”

„Ami erősségünk, azért szívből adjunk hálát, őrizzük meg hűséggel, és törekedjünk annak gyarapítására Isten dicsőségére és a közösség javára. Gyengeségeinket ne takargassuk, hanem alázattal ismerjük fel, és kérjük a Lélek világosságát, hogy megtaláljuk a belőlük kivezető utat, a megújulás lehetőségeit. A lehetőségeket ne félelemmel, hanem hittel ragadjuk meg, s tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik az épülés és növekedés érdekében. A ránk leselkedő veszélyeket ismerjük fel időben, s kérjük Urunk Szentlelkének vezetését, hogy elkerüljük azokat, és hűségesek maradjunk a ránk bízott szolgálatban.” – zárta jelentését a missziói előadó.

A plenáris ülést a közigazgatási, gazdasági, tanügyi, külügyi és diakóniai ügyosztályok jelentései, az ellenőrző bizottságok jelentési, majd a további intézmények és szövetségek jelentései és az időközben beérkezett ügyek megtárgyalásai zárták.