Egyházi hivatások teológiai-etikai értelmezése és jelenkori megvalósítása címmel rendezett országos lelkésztovábbképzőt június 2–4. között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara Kolozsváron. A képzés egyben az első alkalom volt, hogy a kar szervezésében személyesen is találkozhattak a jelentkezők.

Végre személyesen is találkozhattak a jelentkezők. 📷 Berekméri Gabriella

A gyülekezetben betöltött tisztségek hatáskörének, szerepének meghatározását, körüljárását tűzte ki céljául a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara mostani továbbképzőjén. „Arra gondoltunk, jó lenne tisztázni, hogyan lehet gyülekezeti szinten a tisztségeket úgy betölteni, hogy egymás mellett, együttműködve a közösségért dolgozzanak. A történelmi áttekintés után az aktuális helyzetet tárgyaltuk, majd a jövőbe tekintés következett. Teológiai és etikai megközelítésből szerettük volna ezeket a hivatásköröket végigjárni” – mondta el Lukács Olga dékán, majd hozzátette: az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy a lelkipásztorok több gyakorlatot szeretnének a továbbképzőkön, így az előadásokat mindig megbeszélések követik, de a háromnapos találkozó előnye, hogy szünetekben, esténként is beszélgethetnek a résztvevők.

Dr. Lukács Olga és dr. Péter István a kar előadói. 📷 Berekméri Gabriella

A továbbképző első napján dr. Lészai Lehel nyitotta az előadások sorát az újszövetségi gyülekezet tisztségeinek bemutatásával, majd dr. Lukács Olga beszélt a diakónusi szerep történelmi hátteréről, ispotályokról, belmisszióról és diakóniáról.

Dr. Fazakas Sándor Egyházi tisztségeink a reformátori értelmezés és a hivatásetika mérlegén címmel tartott előadást. Felidézte, hogy az Újszövetségben az apostoli, igehirdetői és diakónusi tisztség mögött az isteni akarat, jótétemény fedezhető fel a gyülekezet javára, a lényeg pedig máig megmarad:

a lelkésznek tovább kell vinnie az apostoli tanítást, a presbiternek biztosítania kell a közösség életének jó rendjét, a diakónusnak pedig segítenie kell a szegényeken és elesetteken.

Már az Újszövetségben megjelenik a probléma, hogy különbséget kell tenni a tisztség isteni rendeltetése és emberi megvalósulása között, emellett szükséges tisztázni, hogy milyen tekintéllyel bír a tisztségviselő. Kálvin szerint Isten saját tekintélyében részesít, de a tapasztalat azt mutatja, a tisztségviselőnek saját emberi tekintélyével kell bizonyítania, hitelesítenie a tisztséget.

A résztvevők a tisztségek reformátori értelmezéséről is hallgathattak előadást. 📷 Berekméri Gabriella

Az előadás során a reprezentáció kérdése is felmerült: kit képvisel a lelkész, amikor megszólal? Önmagát, közösségét, a teljes egyházat? Az egész egyház nevében valójában miden keresztyén beszélhet hitvallás tárgyában, ennek azonban feltétele a hitbeli, bibliai ismeret, amely sajnos sokszor hívő, templomba járó emberek körében is hiányos. Az egyházalkotmányhoz és testületi döntésekhez való viszonyulásról is szó esett. Az előadó kijelentette: a tisztségviselő elkötelezi magát, Isten törvényének szellemében látja el feladatát, hatalmának korlátait pedig a törvény adja meg. Félrelépés, a tisztség határainak átlépése, a törvények megszegése esetén krízis, hitelvesztés áll be. Ilyenkor az egyházi tisztségek esetén is kézenfekvő kísértés a populizmus, a nép akarata mögé bújás, a választók véleményére való hivatkozás, felelősség alól való menekvés. Fazakas Sándor rámutatott: a tisztségek tartalmát és hatáskörét időről időre szükséges tisztázni, de ez közösségi feladat, nem egy személy határozza meg a mandátum tartalmát, továbbá fontos szem előtt tartani, hogy a tisztségeknek mindig ki kell egészíteniük egymást a gyülekezet érdekében.

Az előadások után megbeszélések következtek, a lelkipásztorok szabadon hozzászólhattak a témához. 📷 Berekméri Gabriella

Dr. Püsök Sarolta a lelkészek valláspedagógusi szerepkörét, a vallástanításhoz való viszonyulást és az oktatási rendszer lehetőségeit és akadályait járta körül előadásában. Elmondta, amíg a lelkipásztor nem tisztázza valláspedagógusi szerepkörét, a hivatása betöltésével is gond lehet, pedig a területnek nagy szerepe van az egyház tanításainak továbbadásában. Főleg a kisebb gyülekezetekben a lelkésznek fel kell vállalnia ezt a szerepkört is – tette hozzá. 1989 előtt szűk volt a lehetősége a vallásórák megtartásának, az általános gyakorlat pedig máig azt mutatja, hogy a lelkipásztori pályát választók elsősorban a felnőttekkel való foglalkozásra gondolnak, és először talán nem is számolnak azzal, hogy szakszerűen kell foglalkozni a gyerekekkel. Sajnos egyes gyülekezetekben teljesen kimaradt a vallásoktatás.

Püsök Sarolta arra is felhívta a figyelmet, hogy az emberek sokszor szembeállítják az iskolai és gyülekezeti vallásoktatást egymással, de követendő példák is vannak, sok helyen szépen kiegészítik egymást.

Az iskolai vallásoktatás sok közösségben az egyetlen módja lehet az egyháztól eltávolodott családok megszólításának, ez azonban a magvető példázatából ismert rizikóval jár.

A gyerekek lelki nevelésének elsődleges terepe a család, majd a gyülekezet, de ebben a folyamatban az iskolai hitoktatásnak is megvan a maga helye, az elvetett mag pedig bármikor, meglepetésszerűen is termést hozhat.

A résztvevők saját tapasztalataikról is meséltek. 📷 Berekméri Gabriella

Kultúrák metszéspontjai – többségi/kisebbségi identitás alakulása a szórványban címmel dr. Péter István tartott előadást, amelynek során elhangzott: azokon a helyeken, ahol metszéspontok alakulnak ki, természetes, hogy a kultúrák találkoznak. Az előadó érdekességként elmondta: az elmúlt századokban sok magyar, székely család utazott a Kárpátokon túlra, illetve más országokba munkavállalás miatt, sőt Kairóban is működött református magyar iskola az 1800-as években.

Az előadáson elhangzott: a kultúra és az identitás kérdése változó valóság. A szórvány fogalmát általában a kevéssel kapcsoljuk össze – ez valóban a reproduktivitás hiányát jelenti akár demográfiai, nyelvi vagy kulturális szempontból. Ha pedig a közösség nem képes újratermelni önerőből az erőtartalékait, mások kultúrájából fog táplálkozni. A hagyományok, a kulturális elemek, amelyek meghatározzák az ember identitását, kikopnak. Ezért nem őrizni, hanem élni kellene a hagyományokat. A szórvány nemcsak úgy alakulhat ki, hogy elfogynak az emberek, hanem úgy is, ha megragadnak a múltban. A kultúra megmaradásához azonban elengedhetetlen a megfelelő környezet és az elegendő inger. A mezsgyéken, a kultúrák találkozásakor partnerkultúrák (egymást erősítik, kiegészítik), konkurens kultúrák (egymást kioltják), valamint párhuzamos kultúrák (nem keverednek) alakulhatnak ki.

Dr. Gorbai Gabriella reflexiós gyakorlatokat is hozott. 📷 Berekméri Gabriella

Dr. Gorbai Gabriella a reflektív gondolkodás lelkészi hivatás gyakorlásában betöltött szerepéről beszélt a konferencia résztvevőinek. Elmondta, a reflektivitás mindkét irányát szem előtt kell tartani a fejlődés érdekében: a lelkipásztornak reflektálnia kell környezetére, az egyháztagokkal való interakciókra, a gyülekezetben történtekre, illetve fontos a folyamatos önreflexió, a saját személyére, nézeteire, tevékenységére való reflektálás. A reflexió azonban nem működik magától, először segítséggel, iránymutatással, majd egyedül is végezhető – egyszerre magatartás, hozzáállás és módszer.

A lelkészi reflexiónak korlátai is vannak: egyes személyiségvonások (nyitottság, felelősségtudat, egyenesség) hiánya korlátozhatja a reflexiós folyamatot, ugyanakkor szükséges az önbizalom, rugalmasság, érett személyiség, a másokra való odafigyelés. Az érzelmek, kudarcok is korlátok lehetnek. A haladás érdekében előbb le kell bontani az érzelmi akadályokat, de a kellő háttértudás is szükséges hozzá. Gorbai Gabriella szintén a korlátok közé sorolta a nézetek és szerepértelmezések által felállított határokat, valamint a kontextust, a támogató, együttműködő környezet hiányát.

Utolsó nap kisebb csoportokban dolgozhattak a lelkipásztorok. 📷 Berekméri Gabriella

A háromnapos képzést a dr. Hézser Gábor és dr. Bakk-Miklósi Kinga által vezetett interaktív tevékenységek zárták. A résztvevők a férfi és női szerepkörökről, a lelkésznők és lelkészek családban és gyülekezetben betöltött szerepéről beszélgethettek.