A február elsejei istentisztelet nem csak egy szokványos vasárnapi istentisztelet volt a Kisgalambfalvi Református Egyházközség számára. A harangok az idei ökumenikus imahét kezdetét is hirdették. Február első hetének késő délutánjain hét lelkipásztor osztotta meg gondolatait és hirdette Isten igéjét a többségében református vallású egyházközségben. A Krisztus-hívők egységéért imahét „Adj innom!” jelszavával, minden este több mint 100 jelenlévő hallgatta a samáriai asszony és Jézus találkozásának történetét.

Pitó Zsolt lelkész indította a hetet, aki februártól hivatalosan is a Bögözi Református Egyházközség lelkipásztora. A heti tematika történetében Jézus és a samáriai asszony Jákob kútjánál találkoznak, a kút mindig is a pihenés és a nagy találkozások helyszíne volt. Prédikációjában a reménység üzenetét közvetítette: pihenjünk meg és várjunk, hiszen Isten ígéreteinek beteljesedésére megéri várni.

Raff Róbert vendéglelkész érkezett a legmesszebbről: több mint százötven kilométert utazott a kisgalambfalvi szolgálatért. A bereczki lelkipásztor igehirdetésében Isten elsőbbségét emelte ki életünk fontossági listáján: vallásos embernek lenni nem elég az üdvösséghez. Mindennapi nehézséget okozhat, ha valaki megosztott szívvel él, ami békétlenséghez, nyugtalansághoz vezet, ezt kell elkerülnünk.   

Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti lelkipásztor a samáriai asszony életében bekövetkezett változásra fektette a hangsúlyt. „Ez az asszony kicsit olyan, mint mi”, esendő, gyarló, épp ezért tükröt állíthat a mi lelkünk elé is. Az ő életében a Jézussal való találkozás jelentette a gyökeres változást, amikor megtisztult lélekkel tért vissza a faluba, ahol addig megvetették. A kulcskérdés számunkra a lelkész olvasatában: bennünk történik-e változás, képesek vagyunk-e lemondani bizonyos dolgokról az út érdekében?

Csütörtök délután Bereczki Zsolt, Udvarhely-Szombatfalvi református lelkipásztor folytatta a bibliai történet párbeszédének értelmezését. Nekünk is szükségünk van az élő forrásra, ahol enyhíthetjük a szomjunkat – mutatott rá a vezérgondolatra a lelkész. A samáriai asszony erénye, hogy mert változtatni, de felvetődik a kérdés, hogy mi merünk-e, tudván azt, hogy Jézus előtt nincsenek akadályok. A víz és a templomba járás párhuzamba állított metaforájával világított rá arra, hogy mennyire másképp tekintünk a két dologra, ami ugyanolyan létszükség lehet.

Kányádi György-Attila, nagygalambfalvi lelkipásztor hirdette péntek délután Isten igéjét. Az emberek közötti válaszfalak problémáját vetette fel, amit egyedül Jézus Krisztus képes lerombolni, azáltal, hogy engedjük megszólíttatni magunkat. A samáriai asszony élettörténetének ismerete ellenére, Jézus az asszony lelki ürességét segített lelki örömmé tenni. Mindenkiben megtalálható a potenciális élő forrás lehetősége, döntés kérdése, hogy tovább tudjuk-e vinni a békességet, áldást, szeretetet – fogalmazta meg az este üzenetét a lelkész.

A felsőboldogfalvi református lelkipásztor, Moldovan Radu zárta a vendéglelkészek sorát, aki lelkünk táplálásának pótolhatatlanságát fejtette ki. A samáriai asszony számára erőfeszítésnek minősült a víz beszerzése, az a tevékenység, ami közben Jézussal találkozott. Minket is, mindennapi küszködéseink során akar megszólítani az Úr, azért, hogy kérjen valamit: időt és energiát a vele való kapcsolattartásra. Az útmutatás szerint éreznünk kell a közelségét, hiszen a lelkünket akarja táplálni időről időre.

A kezdő és záró istentiszteletet Rátoni Botond, kisgalambfalvi református lelkipásztor tartotta, aki megfogalmazta a bevezető gondolatokat és összefoglalta a tartalmas hét legfontosabb útravalóit. A samáriai asszony bizonyságtétele mindannyiunknak példaértékű. Jézus számára a hitelt vesztett élet után is fontos marad az asszony sorsa, a helyreállító szeretete bárkit elvezethet az élő forráshoz. A lelkipásztor gyülekezetnek szánt végső üzenete arra irányult, hogy mindenki találja meg a saját élete „hogyan?”-jára a választ.

Visszatekintve a hétre ez az összefoglaló egy nagyon vékony szeletkéje annak, amit mi kaptunk. A lelki szomjúság enyhítésére a tolmácsolt üzenetek adták a támpontot, az együttlét örömét gyermekek és idősek közösen érezhettük, és a gyülekezet kórusa, illetve a vállalkozó szellemű résztvevők műsora, versei és énekei méltán kiteljesítették a szívmelengetést.

Szabó Adél

a Kisgalambfalvi Református Egyházközség tagja