Minden csoportnak, minden közösségnek van egy mottója, egy jelszava, egy iránymutatója, ami kijelöli azt az utat, amelyen a közösség tagjai járnak vagy járhatnak. Hiszen a csoportok legjellemzőbb tulajdonsága, hogy tagjainak közös az értékrendje és ezek a jelszavak segítenek követni mindazt, amit a szívünkben elhatároztunk. A 2019-es Tusványos mottója a következő: „Egy a tábor!” Ezt a mondatot közelebb hozva a Keskeny úthoz és a keskeny úton járókhoz úgy is mondhatnánk: „Egy az Isten!” 

A csütörtök a legszebb nap a világon. Hogy miért? Azért, mert ma csütörtök van és a mai nap egy szép nap, sőt a legszebb nap. Neked, aki ezeket sorokat olvasod, tudnod kell, hogy ha mostanáig nem is ez volt eddigi életed legszebb napja, mégis ez az a nap, amelyik számodra is a legszebb.  Ez a legszebb, mert megérted, és lassan azt is megérted, hogy miért. 

Programunk a mai napon hangolóval vette kezdetét, amely sokakat felhangolt, mindenképp formált minket, a hangulatunkat, a napunkat.

Hangoló utáni fesztiválos áhítat alkalmával arra figyelmeztetett a bizonyságtevő, hogy ne fordítsunk hátat Istennek, mert minden, amit kaptunk az Ő kegyelme és szeretete által való. Legyünk ezért hálásak!

Ezt követően egy előadásra került sor, Makkai Péter és kedves társa által, akik családias hangulatban, humorosan megjegyezték, hogy számunkra a Húsvét, mint minden más a mi életünkben, a külsőségekről szól. „Nekünk csak a piros tojás kell”, „elmegyünk locsolni és olyan jól fel tudunk önteni a garatra”- szomorúan, összeszorított fogakkal teszem hozzá, hogy mennyire igaz. Bólogatunk, egyetértünk velük, közben pedig eszünkbe jut a szomszéd, a jó barát, a régi ismerős és szépen megveregetjük a magunk vállát, hogy milyen jó, hogy mi nem vagyunk „olyanok”, pedig még olyanok sem. Legalábbis én. Nekem, nekünk miről szól a Húsvét, miről szól az életünk? Nekünk tényleg csak a feltámadás kell, a szenvedés nem? „Milyen vagány”, hogy Jézus feltámadt, legalább nem kell a szenvedésre gondolni, hiszen az élet habos torta, minden szuper. Mindannyian észrevesszük a másik ember szenvedését, mindig önmagunk elé helyezzük a másik problémáit, mi vagyunk az utolsó helyen, felvállaljuk a mártír szerepét, igaz? Nem, nem igaz. Nem mi vagyunk az első helyen, mi az első három helyen vagyunk, hiszen a 21. századi ember értékrendjében az első három helyen a következők vannak: „én, én és én” és a következő három helyen is valami hasonló. Pedig mennyivel könnyebb volna az életünk, ha lebontanánk azokat a falakat, megtennénk azokat az első lépéseket, észrevennénk azt a szenvedést is és nem csak a feltámadást. Hiszen, amikor eltűnik az ékes kapu, eltűnnek a védő falak, akkor tud újjászületni az egyház és akkor megértjük azt is, hogy miért rossz az a kérdés, hogy „a templom van az emberért vagy az ember a templomért”, mert a kettő egymás nélkül nem létezik, egyik a másikért van és fordítva. 

Napunk legsikeresebb programpontja a Láthatatlan színház volt. Ma is többen leoldották a saruik mellett a lelkükben cipelt terheket is és a sátor mellett hagyták… a sarukat visszaadtuk.

Zárszóként ismét zsíros kenyér és rendkívül finom üdítő várta a beszélgetni vágyókat. Hálásan köszönjük eddigi életünk legszebb napját Kovászna Megye Tanácsának, akiknek a támogatása nagyban hozzájárult a mai nap sikeréhez. Köszönjük!  

A Keskeny Út Fesztiválmisszió Sajtószolgálata