Édesapák és gyerekeik terepjárós kalandtúrája
Az Édesapák és gyerekeik program Udvarhelyszék vadregényes tájain vezet keresztül: terepjáróval bejárható eldugott helyeken barangolunk, ahol apák és gyermekeik közösen fedezik fel a természet szépségeit. A kirándulások célja, hogy minőségi időt töltsenek együtt – természetjárással, piknikezéssel, tábortűzrakással, szabadtéri játékokkal és őszinte beszélgetésekkel –, miközben erősödik az apa-gyermek kapcsolat, fejlődik a kommunikáció és maradandó élmények születnek.
Korábbi alkalmainkon jártunk már az Oroszhegyi kilátónál, ahonnan átgurultunk a Jézus kilátóhoz, valamint találkoztunk a Bágyi-tetőn, és onnan folytattuk utunkat a szentpáli tavakhoz. Most pedig újabb felejthetetlen fejezetet írtunk a közös kalandok könyvébe.
Szombaton reggel, november 15-én 10 órakor indultunk Székelyudvarhelyről a Sóvidék irányába, uticélunk az Atyhai kilátó volt. Már útközben éreztük, hogy különleges nap elé nézünk: Korondon csatlakozott hozzánk egy marosvásárhelyi család, ami külön öröm volt számunkra – bizonyítéka annak, hogy egyre messzebbről érkeznek érdeklődők, akik fontosnak tartják a programot és a közös élményeket.
Első megállónk a Csiga-dombi természetvédelmi terület volt, ahol együtt csodáltuk meg a különleges képződményeket és a táj varázsát. Innen a terepjárók vitték tovább a csapatot a vadregényes utakon egészen az Atyhai kilátóig, ahol mindenki felszabadultan kapcsolódhatott ki.
A kilátónál szalonnát sütöttünk, élveztük a Sóvidékre nyíló panoráma szépségét, és ahogy lenni szokott, előkerültek a nyár izgalmas játékai és tevékenységei: volt ostorozás, métázás és sok-sok nevetéssel teli szabad program.
Hazafelé még megálltunk a korondi Likaskőnél, hogy ezt a különleges természeti képződményt is megmutassuk a gyerekeknek. A délutánra fáradt, de élményekkel teli csapat tért haza.
Számos szép élmény született, de a nap csúcspontja kétség kívül a métázás utolsó ütése volt. A két legkisebb résztvevő közösen hajtotta végre: egyikük dobta, a másik ütötte a labdát. Ezúttal nem az számított, ki nyer – hanem az, hogy sikerüljön az ütés. És minden jelenlévő – csapattárs, ellenfél, apa és gyermek – ennek drukkolt. Amikor pedig a labda eltalálta a megfelelő ívet, és az ütés valóban sikerült, az egész csapat egyszerre éljenezte meg. Szívmelengető, felemelő élmény volt tanúja lenni ennek az összefogásnak és örömnek.
Ezúton is hálásan köszönjük Hargita Megye Tanácsának támogatását, amelynek köszönhetően sikerült Édesapák és gyerekeik logóval ellátott egyenpólókat készíttetni a résztvevők számára. Ezek a pólók nem csupán egyenruhák, hanem a közösséghez tartozás örömének jelképei is.
A novemberi kirándulás ismét bizonyította: van igény a folytatásra, az apák és gyermekeik együtt töltött értékes idejére. A természetben megélt közös pillanatok továbbra is erőt adnak, kapcsolatot építenek és maradandó emlékeket teremtenek. Izgatottan várjuk a következő alkalmakat!



