Diakónusképzést rendezett a Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókja a sepsikőröspataki Írisz táborban június 10–12. között. A képzést az Inclusion of People with Disabilities projekt keretében, a svájci HEKS/EPER és a német Brot für die Welt (Kirchen helfen Kirchen) segélyszervezetek támogatásával szervezték meg.

A projekteket a Diakónia Keresztyén Alapítvány anyagilag is támogatja.

A képzés célja gyülekezeti diakónusok kiképzése fogyatékkal élő személyekkel való szolgálatra, hogy fogyatékkal élő személyeket érintő programokat, projekteket indíthassanak saját gyülekezeteik körében. A képzés résztvevői szakmai felkészítésben részesültek, útmutatást, gyakorlati segítséget kaptak egy igényfelmérés elkészítéséhez, valamint saját projektjeik eltervezéséhez, lebonyolításához. Az így megszületett projektekhez a szakmai segítség és kísérés mellett a Diakónia Keresztyén Alapítvány anyagi támogatást is nyújt maximum 9000 lej értékben.

A képzésnek református és evangélikus résztvevői is voltak.

„A képzésen 15 református és lutheránus gyülekezet képviselője vett részt, akik lelkesen és tettre készen tértek vissza közösségeikbe. Bízunk abban, hogy a lelkesedésből tettek születnek, és a beinduló programokon áldás lesz. Szeretnénk ezt a képzést a következő két évben is megismételni, és így még több gyülekezetet arra indítani, hogy szeretetszolgálatuk által gyümölcstermő közösségekké váljanak, akik számára fontos a fogyatékkal élők gyülekezetekbe történő bevonása, és ennek érdekében készek cselekedni, sőt áldozatot hozni” – írják a szervezők.

Az alábbiakban Kulcsár Evelin kolozsvári résztvevő személyes beszámolója olvasható:

Évek óta foglalkoztat a téma, és szakmaként is fogyatékkal élőkkel dolgozom, számomra a képzés lelki töltete jelentett sokat. Az fogalmazódott meg bennem, hogy olyan könnyen elvesztődhetünk a szervezés, a bürokrácia papírmunkái és standardjai között (amire persze szükség van), de Isten új alapokra helyezte bennem ezt a munkát. Minden segítő szakma, minden, amit a gyülekezetünk háza táján a fogyatékkal élőkért teszünk, diakóniai szolgálat, szeretetszolgálat, amelynek a helyes motivációja elsősorban az Isten, másodsorban az embertársaink iránti szeretet és szolgálatkészség kell hogy legyen.

Az egyház egyik fő ismertetője a szeretetszolgálat, ilyen alapon fontos önvizsgálatot tartani, végiggondolni, mennyire van ez jelen a gyülekezeteink szolgálatai között, költségvetésében, hogyan van betöltve a diakónia tisztség, hiszen „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7,16).

Felkaptam a fejem arra a figyelmeztető és felrázó mondatra, hogy „fogyatékos az a gyülekezet, ahol nincsenek jelen a fogyatékosok”, és folytathatnánk azzal, hogy „fogyatékos az a társadalom, ahol nincsenek jelen a fogyatékkal élők”. Szükség van a gyülekezeteket, a társadalmat érzékenyíteni a befogadásukra és a gyülekezeti alkalmakat, eseményeket akadálymentesíteni, hogy ők is részeivé válhassanak, megtapasztalhassák, hogy szükség van rájuk.

Makkai Péter lelkipásztor szolgálata rávilágított, hogy Isten igéje tesz minket érintettekké ebben a témában, az Ószövetségben és Újszövetségben is Istennek különös gondja volt a hátrányos helyzetű emberekre. A fogyatékosság céllal van, amiben Isten kegyelmét és dicsőségét akarja megmutatni, valamint megtanítani minket kérni: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?” Isten számára nem mindig az a fontos, hogy meggyógyuljanak, hanem a világ, ahova bevonja a fogyatékkal élőket, legyen akadálymentesített.

A képzés során betekinthettünk az Írisz ház nappali foglalkoztató központ tevékenységeibe, a Bardócz házaspár pedig konkrét pályázattal szemléltette, hogyan lehet a fogyatékkal élőket bevonni, milyen lehetőségek vannak, és milyen akadályokba ütközhetünk, valamint hogyan lehet ezeket megelőzni, áthidalni. A résztvevőknek alkalmuk volt beszélgetni, kérdésekre válaszokat kapni egymástól és az előadók részéről, tapasztalatot cserélni, konkrét ötleteket és ismeretet gyűjteni. A tenni akarás közös vonásként megerősítette az összegyűlt csapatot és a kapcsolattartás vágyát. A képzés megerősítette bennem a hivatástudatot és a küldetéstudatot a fogyatékkal elő embertársaink felé való szolgálatban, a motivációt, hogy „legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói” (Jakab 1,22).