„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK…” (Gal 6,2a)

A diakónia profán szóhasználatban szolgálatot, felszolgálást, házi munkát, asztalok körüli szolgálatot jelent. Az Újszövetségben szegények, özvegyek, segítségre szorultak között végzett szolgálat. gondoskodás, melynek alapja Jézus Krisztus szolgálata és követése, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28; Mk 10,45;). Jézus magát úgy jellemezte, mint aki szolgál (Lk 22,27). Mai, egyházi szóhasználatunkban a diakónia szeretetszolgálatot jelent. Nem véletlen, hogy az egyház elsődleges jellemzői között találjuk a szeretetszolgálatot, mint a négy legfontosabb pillérének egyikét. (Ap Csel 2,42).  

A 2017-es esztendő végén merült fel annak a gondolata, hogy valamit tennünk kellene a gyülekezetünkhöz tartozó idősek, betegek, rászorulók életminőségének a javításáért. A családlátogatások rendjén lelkészként az élet realitásaival élesen találkozunk (nem a media vagy más forrás által torzított formában), ehhez a realitáshoz tartozik a szenvedés, betegség, egyedüllét, gyász, magány, megannyi emberekbe szorult panasz, nyomorúság, szétesett családok stb. Felfogásom szerint nem az a feladata egy lelkipásztornak, hogy morális ítéleteket fogalmazzon meg, hanem segítsen, ahol csak lehet, ahogyan lehet, mindig az egyen, aki éppen valamiben elveszett. A családlátogatás rendjén szembesültünk azzal, hogy nagyon magas gyülekezetünkben az idősek aránya a fiatalabbakhoz képest, hogy igen sokan vannak, akik magukra maradtak (gyerekeik valahol külföldön), akik betegek, akiket a szomszédok gondoznak, vagy nincs, aki rájuk nyissa az ajtót. Ebből kiindulva kerestem meg a német nadrággyárak vezetőjét,  valamint a Wegener Pro Sanitate Alapítvány Kuratóriumának az elnökét, Bakk – Vitális Mária Kinga igazgatónőt, hogy segítséget kérjek egyházközségünk diakóniai szolgálatához, tudva, hogy sok mindenben támogatták a városunkat az elmúlt években. Vannak találkozások, amelyek mögött hívő emberként Isten vezetését és kegyelmét élhetjük át, hiszen az első találkozáskor kiderült, hogy a 2018-as esztendőben az idősgondozás, idősek – betegek életminőségének javítása szerepelt a Wegener Pro Sanitate Alapítvány tervei között. Így jött létre egy hosszútávú támogatási szerződés. Sikerült Kocsis Virág vallástanárnőnk személyében olyan munkatársat találni, akinek az elhívatottságánál szorgalma és érzékenysége nagyobb. Elkezdődött a betegek, rászorulók felmérése, a segítségre szorultság feltérképezése. Egyházközségünk ujdonsült diakónusával kb. 200 családot látogattunk meg az elmúlt hónapokban, tizenkilenc esetben tudtunk orvosi eszközöket továbbítani rászorulóknak, alapélelmiszer csomagokat osztottunk. Terveink között szerepel a családlátogatások folytatása, az idősek otthonának felkarolása, kirándulás szervezése. Diakónia vasárnapján (november 25-én) hálaadó istentiszteletre várjuk mindazokat, akik segítettek, illetve akiket támogattunk gondozóikkal együtt. 

Mélyen látom a problémákat, a reménytelenséget, a romániai egészségügyi rendszer gyengeségeiből fakadó nehézségeket, az emberek magukra maradását, az egyre való odafigyelés hiányát, a lelkigondozás terén való lemaradást. De a bajok mellett a lehetőséget is, amely adott az egyházban, hogy egymás terhét hordozzuk, hogy érzékenységünket kifejezzük a szenvedők irányába, hogy ne vakon menjünk el azok mellett, akik lehet, hogy csak egy emberi gesztust várnak, legyünk képesek lehajolni, segíteni, felemelni, vígasztalni, meghallgatni. Nem tudunk minden nehézséget megoldani, leküzdeni, de a tízezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik.  Victor Frankle gondolata a mélyen összevág mindezzel: „Az ember annyiban valósítja meg önmagát, amennyiben átadja magát olyan személyeknek, akiket szeret, vagy olyan dolgoknak, amiket szolgál.” 

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Zarah – Moden és New Fashion Kézdivásárhelyi nadrággyárak vezetőségének, valamint a Wegener Pro Sanitate Alapítvány Kuratóriumának a rendkívüli támogatásért, Isten áldását kérve életükre.

Ruszka Sándor lelkipásztor