A reformáció 500. évfordulójának közeledével a megemlékezések is sokasodnak. A vajdahunyadi megyei presbiteri konferencia után megyeközi nőszövetségi találkozót szerveztek a Zsil-völgyében, Lupényban, amelyen Brassó, Szeben, Fehér és Hunyad megye nőszövetségeinek képviselői jelentek meg.

A Zsil-völgye felé haladva az őszi napsütésben újra megcsodáltuk a Retyezát csúcsait október 21-én, szombat reggel, gyönyörködtünk az erdők fáinak rozsdásodó lombjaiban. Lupényban a találkozó istentisztelettel kezdődött, a megtelt templomban mintegy 200-an, nagy figyelemmel hallgatták Tatár Anna szolokmai lelkipásztor igehirdetését. A prédikáció alapigéje az 1Kir 3,16–28 versek alapján szólott. Az ismert történetből az igehirdető kiemelte, hogy az asszonyok, édesanyák mennyire ragaszkodtak gyermekeikhez. A prédikáció rámutatott, hogy a jövendőben is meg kell találni az élethez vezető utat, ahogy Salamon király próbált igazságot tenni. Istentisztelet után Zsargó János vajdahunyadi lelkipásztor, esperes köszöntötte a jelenlevőket. Kiemelte, hogy a  reformáció hónapjában is a szolgáló szeretet kell hogy jellemezze az asszonyokat.

A továbbiakban Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke köszöntő szavaiban biztatta, bátorította a nőket. Kovács Szabadi Tünde lupényi lelkipásztornő a helyi gyülekezet és a megyei nőszövetség nevében köszöntötte a jelenlevőket. Borbándi Erika, a Fehér megyei Magyarlapád lelkipásztora, mint régiós elnök szólt az egybegyűltekhez.

A konferencia második felében Lengyelné Püsök Sarolta egyetemi adjunktus tartott előadást a reformációról, a református identitásról. Kiemelte, mit jelent tömbmagyarságban, illetve szórványban élni. Szólt arról, hogy sok gyülekezetben, közösségben egyedül az igehirdetés szól magyarul. Ezért fontos, hogy megmaradjunk magyarnak. Ezért a nők életében is fontos  kell hogy legyen a hit, legyen ott a Biblia az asztalunkon, mert azt olvasva megérezhetjük, hogy onnan jön minden segítség.

A konferencia szeretetvendégséggel ért véget. Mindannyiunk számára örömteli nap volt, és azzal a reménységgel búcsúztunk, hogy a reformáció mindannyiunk életébe hoz valami újat.                                         

Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor