Új mottót kaptunk, új(ra) dicsőítő együtteseket hallhattunk, s újfent együtt tehettünk meg néhány lépést az advent és karácsony (s talán egymás) felé a 18. Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztiválon. Nem igazán lehet néhány mondatban elmondani azt, hogy miért fontos számunkra ez az alkalom, de talán túl sokat foglalkoztunk már azzal, hogy magyarázzuk a dolgokat. Idén hallgatunk, veszünk egy mély levegőt, körülnézünk, s hálát adunk mindazokért, akik körülvesznek s akik miatt melegebben ég az adventi gyertya, akik miatt megélhetjük, mi az a közösség.

Kórus fogad, tánccal és örömmel, majd csöndes istenhozott és ünnepélyes köszöntő, jól ismert dicséretek, közös éneklés s egy áhitat, amely mindenkit megszólít: s most tényleg, mindenki hallhatóan válaszol. Kórus után kórusban suttogjuk és kiáltjuk: csöndben terád várok. Kis és nagybetűvel mondjuk és érezzük, értjük és tényleg várjuk. Az eljövendőt, a következő dallamot, a következő dicsőítő csapatot. Akik csak hangszerrel, csak énekkel vagy épp mindkettővel szolgálnak, s a fények is mutatják: valami készül, Valaki készül s közben mi is készülünk. Ötleteket s élményeket kapunk… vagy éppen levendulás mézet a kinti vásárban, és szívtől szájig mosolyogva tudjuk, innen nem egyedül távozunk. Mert mindenki kap valamit, a VAU 18. szülinapos tortát, a rászoruló gyerekek csokit és figyelmet, a dalolók tapsot, a tapsolók meg ünnepi hangulatot. Üzenetet, mit minden évben újra megértünk s karácsonyig reménykedve át is érzünk.

Nekem így telik és telt az advent, múlt és jelen időben. Kolozsvári VAU-val, ahol végre nem azt néztem, hogy mennyi minden meg akar akadályozni abban, hogy megélhessem az ünnepet, hanem ahol megérthettem, hogy túl sokat aggódom amiatt, hogy mennyi minden próbál fékezni minket. Ha csak Isten ajándéka és Krisztus ígérete lenne, az is elég lenne ahhoz az IGAZI ÖRÖMHÖZ. De van nekünk adventi koszorúnk, amit egy gyerek gyújt meg, van öt együttesünk (Musichorum Énekkar, FIKE-Band, Graal, Snaps Vocal Band, Élő Kövek), két lelkes bemondónk, egy mindig lelkesítő Szikszai Szabolcsunk, 100 méternyi fénysorunk, népes szervezőcsapatunk, sok kitartó támogatónk, s egy ünnepen is túlmutató üzenetünk: Valaki érkezik, mi pedig csöndben Őreá várunk.

Jakab István