Megújult a széki református templom

Templomának megújulásáért adott hálát augusztus 9-én délben a széki református közösség. A 13. századi templomot az elmúlt két év során renoválták, a nagy mértékű beavatkozásra azért volt szükség, mert a templom állapota veszélyessé vált. A hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált, liturgiai szolgálatot Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperese végzett.

Zsúfolásig telt augusztus 9-én délben a széki református templom. A közösség azért gyűlt össze, hogy hálát adjon Istennek és a támogatóknak, hogy az elmúlt közel két év során sikerült felújítani a már-már omladozó, 13. századi templomot. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a II. Krónikák 6:16 alapján hirdette az igét az ünnepi gyülekezetnek. A felolvasott történet arról számol be, hogy a templom szentelésére egy emelvényt készítettek rézből, amelyen Salamon leborult és imádkozott. A püspök szerint, ha a széki szószék nincs is rézből, de ez az a magaslat, amelyen le kell borulni, amelyről el kell hangozzon az ima.

“Salamon imája egy óriási ívet rajzol le. Csak az ilyen, mai alkalmak alkalmasak arra, hogy mi is, együtt ennek a közösségnek az életét ebben a távlatban ismerjük meg. Salamon a rézből készített emelvényen képes volt visszatekinteni évszázadokra, hogy lássa, mi történt népével, amelyhez ő is tartozott, amelyet vezetett. Salamon tudja, hogy nem ő a nagy, nem ő, az ember a meghatározó, hanem azok, akik előtte jártak. Salamon azt szeretné, ha ennek a múltnak a folytatója lenne. Csak akkor juthatunk előre, ha közel maradunk a múlthoz. Ha ezt a távlatot elveszítjük, akkor a jövőt is elveszítjük. A magaslatból alázattal kell gondolni az atyák örökségére.” – mondta a püspök.

Kató Béla igehirdetésében a település múltját is felelevenítette, mint mondta, Szék viharos, de szép története a sóhoz kapcsolódik. A püspök szerint egy olyan település volt szék, amelyet természeti adottságai miatt sokan magukévá akartak tenni, hiszen ahol gazdagság és erő van, oda szívesen vándorolnak az emberek. A mai vándorlásoknak is ez a mozgatóereje, részesei akarunk lenni a jónak. Bár a sóbányát bezárták és a település lakossága a felére csökkent, az a gazdagság, amit Isten rendelt, ma is megvan. Szék legnagyobb kincse már nem a só, hanem az itt lakó emberek. A püspök felhívta a közösség figyelmét arra is, hogy ha nem a templomba viszik örömeiket, bánataikat, akkor lehetnek anyagi javak, a közösség nem fog megmaradni. Aki az egyéni boldogulást választja, az a peremre sodródik, erre tanít a történelem is. hogy nincs más út, mint a közösségi összefogás. Kató Béla prédikációjában kiemelte, hogy Isten arra kötelez, hogy összetartozzunk az imádság házában, amely a legnagyobb megtartó erő. A hit évezredeken keresztül átszivárgott a mába, és megtartott bennünket.

A püspök prédikációja után Sallai Márton lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, majd Bányai Csaba, a Dési református Egyházmegye esperese szólt a gyülekezethez. Köszöntőjében elmondta, hogy a székiek palotái lehetnek szépek, a kérdés mindig az, hogy mi van bent a palotákban. Egy betlehemi istálló is lehetett palota, a heródesi palota is lehetett üres hely. Az esperes azt kívánta, hogy a gyülekezet palotáiba a békesség költözzön be.

Dézsi Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka elmondta, hogy amikor a pusztulás a reményt is szinte lehetetlenné tette, a mi egyházunk mindig a biztatás jegyeit hozta a közösség felé. A főgondnok szerint jövőnk csak a templomban és az iskolában, anyanyelvükben van.

Zákonyi Botond nagykövet Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének levelét olvasta fel, amelyben a miniszterelnök gratulált a széki közösségnek az elvégzett munkához.

Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy bár nem volt könnyű a székieknek az elmúlt két év, megérte a türelmet, hiszen egy olyan ékszeres dobozt kaptak vissza, amilyen nincs több. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy amikor egy ilyen értékhez hozzányúlnak, akkor a legjobb szakembereket kell bevonni a munkálatokba. Hegedüs szerint ugyanakkor nem csak a széki embereknek adták vissza a templomot, hanem az erdélyi embereknek a hitet, hogy képesek vagyunk megtartani a műemlékeinket, az értékeinket.

A helyi RMDSZ részéről Soós Csaba elnök köszöntötte a gyülekezetet. Beszédében kiemelte, hogy ez a műemlék templom igazolja a székiek múltját. Ugyanakkor egy üzenetet is közvetít a székiek felé, amelyet Luther Márton fogalmazott meg így: minden nap meg kell térni.

A széki felekezetek köszöntői során Balla Lóránd adventista prédikátor azt kívánta a székieknek, hogy a templom legyen a Szentlélek, az imádság háza. Küsmödi Attila plébános egy példázattal hívta fel a figyelmet arra, hogy egyedül nem lehet megmaradni, a közösség körforgásában ér valamit az ember, igazi közösséget pedig a templomban lehet megélni. Szék ortodox lelkipásztora a szeretet fontosságát hangsúlyozta a gyülekezetnek.

Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke köszöntőjében elmondta, hogy Széknek a só az értéke, de az embereknek azt sem szabad elfelejteniük, hogy ők a föld sója. Köszöntőjében azt is kiemelte, hogy a gyülekezet is úgy kell felépüljön, ahogy a templom is, kövekből, de csak összességében ér valamit, önmagában a kő értéktelen.

Makay Dorottya főtervező a munkálatokról beszélt röviden. Beszámolójából kiderült, hogy közel 10 évvel ezelőtt kezdődött el a folyamat, amelynek az eredménye ezen a napon megtekinthető, ekkor már a templom egy harmada használhatatlan volt. 2006-ban elkészült egy gyorsbeavatkozási terv, majd 2008 folyamán megszületett a megvalósíthatósági tanulmány. 2011 folyamán a leadott pályázat várólistáról átkerült a nyertes pályázatok közé, ez év decemberéig készült el a helyreállítási terv. A konkrét munkálatok 2013. januárjában kezdődtek el, miután az egyházközség aláírta a szerződést. Makay Dorottya hangsúlyozta, hogy bár a lehető leghitelesebben próbálták a templomot restaurálni, közben a templomot használók, a gyülekezeti tagok kéréseit is igyekeztek figyelembe venni. A főtervező ugyanakkor megmutatta azt az időkapszulát, amelyet a templom belsejében fognak elhelyezni. Mint ismeretes a toronysisak gömbjébe is került előzőleg egy időkapszula.

Az ünnepség végén Sallai Márton lelkipásztor megköszönte a támogatók segítségét, majd a gyülekezet ifjúságának és kórusának szolgálata következett. A templomot és a gyülekezetet ezt követően Kató Béla püspök áldotta meg.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor