Böjti istentisztelet-sorozat az ifjúságnak
Négy ifjúsági istentisztelettel készülődtek az ünnepre a böjti időszakban a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség fiataljai. A sorozat az identitáskeresés köré épült, a következő kérdésekre keresve a választ: Ki vagyok én? Ki vagy te? Kik vagyunk mi? Kik ők?
A böjti időszak négy vasárnapján egy-egy lazább istentiszteleti alkalom, majd közös teázás, kávézás, beszélgetés várta a Kakasos templomba a fiatalokat. A találkozóknak – a lelki gyarapodás és a közösség megélése mellett – nem titkolt szándéka volt, hogy meghozza az ifjak kedvét a gyülekezeti életbe való bekapcsolódáshoz, a hagyományos istentiszteleteken való részvételhez. Az eseménysorozat jeligéje a Jeremiás 31,25 vers volt: „Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.”
A sorozat alkalmain Kerékgyártó Zsolt és Ballai Zoltán, a gyülekezet lelkipásztorai hirdették az igét, a kitűzött heti témához igazodva. Az első találkozáson, március 13-án a „ki vagyok én?” kérdését boncolgatták az 1Kor 12,12–13 alapján. A fiatalok ismerkedhettek azzal a gondolattal, hogy mind Krisztus testének tagjai vagyunk, és elgondolkodhattak azon, hogy hol és hogyan találhatják meg a helyüket, feladatukat a gyülekezetben. A második, március 20-i alkalmon a Jak 5,17–20 alapján szólt az igehirdetés, a hozzá társuló kérdés pedig: ki vagy te? Elhangzott: merjünk kérdezni, mielőtt megítélnénk valakit, és tegyük ezt megfelelően, hogy ledőlhessenek a falak a kérdező és válaszoló között.
A harmadik, március 27-i istentiszteleten (Kik vagyunk mi?) az Ef 2,4–10 versek tanították, hogy mind megtartott emberek vagyunk, az élet, a hit, a bizalom pedig Isten ajándékai. Az alkalmat a Magyarbikali Gyermekzenekar szolgálata gazdagította. Az április első vasárnapján megtartott záró istentiszteleten a Bábel tornyának története hangzott el. Bár Isten éket vert az emberek közé a nyelvi kommunikációval, amikor nem megfelelő célt tűztek ki maguk elé, ma mégis megértjük egymást a szeretet nyelvén. A sorozat záró alkalmán Széman Rózsa gyülekezeti tag irányításával a tojásírás művészetével ismerkedhettek a résztvevők.
„Törekedtünk keresztyén ifjúként, gyülekezeti tagként elhelyezni magunkat a zsibongó világban. Közvetlenebb hangnemben adtuk át az igei üzenetet, hogy minél többen magukénak érezhessék, és csatlakozzanak akár a későbbi gyülekezeti alkalmakhoz” – mondta el Kerékgyártó Zsolt lelkipásztor. Kifejtette: az ige üzenetére építve megpróbáltak biztos alapot, biztos viszonyítási pontot mutatni az élet változásait megélő korosztály számára, egyúttal közvetítették a fiatalok felé is, hogy mindenkinek van helye, mindenkire számítanak a gyülekezetben.
Az alkalmak szervezéséért és lebonyolításáért Domschy Mercédesz ifjúságért felelős munkatárs és Péntek Attila kántor felelt, akik ifjúsági énekekkel gyarapították az istentiszteleteket. „Reméljük, hogy a négy alkalmon sikerült olyan környezetet teremteni a fiataloknak, ahol önmagukra találtak, megtalálták egymást, és a beszélgetések, ismerkedés során a közösség élményét is megélték” – mondta el Péntek Attila. A gyülekezetben idén is táborokkal, kirándulásokkal, játékestekkel, sporteseményekkel pörgetnék fel az ifjúsági életet, a közeljövőben pedig ifjúsági napra várják majd az érdeklődőket.