Betekintés az erdélyi református kollégiumok múltjába
ORATIO, STUDIO ET COLLECTIO. Az erdélyi református kollégiumok 400 éve címmel nyílt kiállítás a Marosvásárhelyi Vár múzeumépületében január 29-én. A Maros Megyei Múzeum Történeti Osztálya, a Haáz Rezső Múzeum és az Erdélyi Református Múzeum időszakos kiállításának célja, hogy megragadja az erdélyi kollégiumok történetében bekövetkezett változásokat, különös tekintettel az erdélyi gyűjteményezésben betöltött szerepükre.
Az esemény megnyitóján Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket: „Hányattatott sorsú régiókban kevés olyan több évszázadra visszanyúló és folyamatos történelemmel rendelkező intézményt találunk, mint az egykori egyházi kollégiumok.” Az igazgató elmondta, a kiállítás amellett, hogy körbejárja az erdélyi kollégiumok létrejöttét, működését, hanyatlását, majd felemelkedését, arra is választ igyekszik adni, hogy miért tekinthetőek ezen intézmények az első múzeumoknak.
Fontosságukat hangsúlyozva felsorolta, ezek az oktatás mellett egyszerre voltak könyvtárak, szociális intézmények, társkörök színhelyei is, a 18-19. század során pedig mindegyikük jelentős gyűjteményre tett szert. A kollégiumok falain belül nem csak az oktatást segítő eszközöket, de mai értelemben vett múzeumi értéktárgyakat, gyűjteményeket is megőriztek az utókornak.
Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója a Maros Megyei Múzeummal való együttműködésüket bemutatva elmondta, a kiállítás a Székelyudvarhelyen nagy érdeklődésnek örvendő Töviseken át című gyűjtemény kibővítéseként született meg. A tárlat témáját tekintve egy olyan típusú múltra való visszatekintést biztosít, amely nélkülözhetetlen a székelyudvarhelyi kulturális életben – hangsúlyozta az igazgató.
Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, egyháztörténész szakmai szemmel értékelte a kiállítást. Kiemelte, az erdélyi protestáns egyházak, azon belül a református egyház, megalakulása óta kiemelt figyelmet fordított a nevelésre; de a kollégiumok a nevelésen túl fontos szerepet játszottak abban is, hogy Erdély kulturális örökségét megőrizzék. Makkai Sándor püspököt idézve kifejezte, az erdélyi református egyház iskolaegyház, tehát felelősséget vállal a társadalom iránt, a lakosság szellemi fejlődésének ügyében jár el. Hozzátette, ez ma sincs másképp. A püspökhelyettes ugyanakkor elismerését fejezte ki, amiért a kiállítás Erdély kulturális sokszínűségének népszerűsítését szolgálja.
Végezetül a kiállítás kurátorai, Kovács Mária-Márta és Tamás Iringó mutatták be röviden a tárlat fontosabb eszközeit. Az elhangzottakra reflektálva újra kiemelték, a kiállítás a református kollégiumok gyűjteményeit mutatja be, azok sokszínűségét hangsúlyozva, amelyek már a 18. században is átfogó jelleggel bírtak. A kiállított, mára műtárgyakká vált szemléltető anyagok egykor az oktatást segítették, a tanárok és diákok művelődését szolgálták – hangsúlyozták a kurátorok.
Ezzel párhuzamosan enciklopédikus gyűjteményeket is létrehoztak, így a kiállítás a könyvtári gyűjtemények könyvtípusaira is hangsúlyt fektet. Megtekinthető ugyanakkor egy 1622-es rendelet is, amely dokumentum a református kollégiumok születési bizonyítványaként könyvelhető el, de kollégiumi diákok emléktárgyai, könyvei is kiállításra kerültek. A kollégiumok muzeális jellegére tekintettel római kori faragványok, érmék, domborművek is szerepelnek a tárlatban, ugyanakkor külön szektor őrzi az adományok és adományozók emlékeit.