Istennek adott  hálát a Küküllőszéplaki Református Egyházközség 2015. szeptember 28-án, amikor a templom fennállásának 175 éves évfordulóját ünnepelte a gyülekezet. Ugyanezen az alkalmon került sor a Küküllői Református Egyházmegye III. negyedévi lelkészértekezletére.

Biró István, a  Küküllői Református Egyházmegye a II. Királyok  4:1-7 alapján hirdette az igét, hangsúlyozva, hogy a XXI .században merjünk hittel nagyokat álmodni, tervezni és megvalósítani, és akkor nemcsak az angyali seregek töltik be az egyre  üresedő  erdélyi templomok padsorait, hanem  az idős szülők, nagyszülők  mellett fiatal családok is egyre nagyobb számban keresik Istent.

Csepán Levente helybéli lelkipásztor köszöntőjében hangsúlyozta, hogy nekünk is van okunk énekkel, dicsérettel hálát adni az Úr jóságáért és irgalmáért, hiszen kettős ünnepet rendelt a gyülekezet számára. Kiemelte az egyházi és polgári intézmények közötti építő jellegű, kölcsönös együttműködés fontosságát. A lelkipásztor ugyanakkor fontosnak tartotta a lelkészértekezlet sajátos jellegét, a  közösséget, amely az egyházmegye szolgálattevői számára is páratlan lehetőség.

A köszöntő után Pál Levente András kiskendi lelkipásztor, történész ismertette a templom  történetét, kiemelve a mindenkori patrónusok, támogatók fontosságát. Az Alsó-Küküllőmente ezen temploma 1840-ben özv. Simen Jánosné, szül.Pálffy Ágnes nagyasszony nagylelkű adományából épült az akkori romos kőtemplom helyére. Többször is sújtotta az idők vihara, és mivel alig pár száz méterre fekszik a Kis-Küküllőtől gyakoriak voltak a romboló árvizek. Az utolsó teljes felújításra 2000-ben került sor egyházmegyei, valamint gyülekezeti hozzájárulással.

A gyülekezet asszonykórusa a templom építő tiszteletére 2 éve, az akkori reformációi emlékünnepségen felvette patrónusa nevét, most tiszta szívvel vallotta, hogy  mindig az Úrral akar lenni, akárcsak Szőke Ágnes nyugdíjas tanítónéni, aki Wass Albert szavaival figyelmeztette a gyülekezetet, hogy a víz szalad, a kő marad. Azaz, generációk változnak, de Isten állandó.

Az ünnepség a templomkertben folytatódott, ahol Biró István esperes  áldását adta a gyülekezetre, valamint az erre az alkalomra felállított  kopjafára, amelyet Balázs Antal fafaragómester készített. A kopjafa Imre István gyülekezeti tag adománya, amely arra emlékezteti a gyülekezetet, hogy az Úr temploma 175 éve áll Küküllőszéplakon, és Isten kegyelméből még sokáig szép lelki együttlétek helyeként fog szolgálni.

Szakács Béla polgármester ünnepi beszédében megköszönte Istennek ezt az áldott napot és akárcsak a  régi patrónus, ő is felvállalta a helyi tanáccsal és a református gyülekezettel karöltve az egyházközség támogatását erre az alkalomra, azaz  az ünnepség anyagi költségeinek fedezését.

Imre Tünde tanítónő Wass Albert Honvágy  című versét szavalta, figyelmeztetve, hogy ne engedjünk a világi csábításoknak, ne legyünk “bús őszi lombok, kit vak szelek sodornak”, hanem szülőföldünkön álmodjunk  új jövőt . Az asszonykórus “Kell még egy szó “ sokat üzenő énekén keresztül  biztosította az ünneplőket arról, hogy ez a hely mindig hazavárja tagjait.

Az együttlétet szeretetvendégség követtea templom udvarán, majd a templomban került sor a Küküllői Református Egyházmegye III. negyedévi  lelkészértekezletére, amelyen Bustya János sepsiszentkirályi lelkipásztor „A szerelem patak„ címmel tartott színvonalas előadást a résztvevő lelkipásztorok számára az ifjúság testi, lelki, erkölcsi fejlődését érintő kérdésekről, tanácsokat adva a Szentírás tanítása alapján, amelyben a szerelmet Isten ajándékaként és adományaként az öröm, a gyöngédség, a megvigasztalódás, az együvé tartozás és szaporodás tényeként értelmezte.                    

Szöveg: Csepán Levente