Megújult a kékesi református közösség temploma

 

Kívül-belül megújult a kékesi református templom. A 125 lelkes kékesi közösség július 19-én tartott hálaadó istentiszteletet, amelynek keretében megköszönte Istennek és a támogatóknak, hogy megújult hajlékban dicsérhetik Istent. Az ünnepségen régi hagyomány szerint az úrvacsora sákramentumát is kiosztották, az istentiszteleten Kató Béla püspök szolgált.

Zsúfolásig telt július harmadik vasárnapján a kékesi református templom. A kékesiek, és az innen elszármazottak nem is fértek mind be a  templomba, többen a templom előtt felállított padokból hallgatták végig az ünnepi istentiszteletet. Kató Béla püspök prédikációjában hangsúlyozta, hogy az emberekben él az a vágy, hogy hagyjanak valamit maguk után, ez az építkezésekben is megmutatkozik. A tulajdonosság azonban felelősséggel jár, minél többet építünk, minél többet birtoklunk, annál többre kell gondot viselni. Meg kell azonban kérdeznünk magunktól, hogy Isten is akarja ezeket az épületeket, vagy csak az embernek fontos mindez? Amikor valami nem sikerül, emberi okokat keresünk a sikertelenségünkre, pedig Isten nélkül semmi sem sikerülhet. A püspök igehirdetésében kiemelte, hogy fontos, hogy tudjuk, hogy mivel rendelkezünk, mit tud egy közösség saját erejéből megvalósítani, de a támogatók hozzájárulása sem elhanyagolható, hiszen az ő támogatásuk egyben azt üzeni, hogy azonosulni tudnak a céljainkkal. Azonban, aki nem az Úr nevében épít, annak félbemaradnak a munkái.

„Hiszem, hogy ti Istent hívtátok segítségül, Ő az, aki akarta, hogy mindez megvalósuljon. Sok ember a világban úgy építi meg a maga házát a maga erejéből, hogy háza lesz, de otthona nem. Az egyházunkat is sokszor úgy építjük, hogy nem Istenre hagyatkozunk, és csodálkozunk, hogy mégsem sikerült. Isten nélkül lehet az embernek kényelme, de nyugalma nem. Istentől nem csak a terveket kell elkérni, arra is meg kell kérni, hogy őrizze, amit mi megterveztünk, felépítettünk. Isten nélkül fáradságos a munka, úgy érezzük, hogy csak vesződéssel jár. Ez az érzés sokszor hatalmába keríti az embert. Amikor Isten velünk munkálkodik, akkor a munka nem fáradságos. Azáltal, hogy valaki Istennel munkálkodik, a tálentumait úgy fogadja el, hogy Isten őt abban meg akarja gazdagítani.” – mondta Kató Béla.

Az igehirdetésben a püspök az Isten munkálkodását a szülő munkálkodásához hasonlította, aki azért dolgozik, hogy azoknak, akiket szeret, álmában is eleget adjon. A szülők éjszaka is hajlandóak a gyerekeknek előkészíteni azokat a dolgokat, amelyekre másnap szüksége van. Ilyen Istenünk van, aki szintén így ad álmunkban eleget, hogy amikor alszunk, akkor is munkálkodik értünk. Kató Béla szerint a kékesiek története is erről szól, hogy Isten munkálkodik ma is közöttük.

Az igehirdetés után régi szokás szerint az úrvacsora sákramentumát is kiosztották, ágendás beszédet Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperese mondott.

Az esperes hangsúlyozta, hogy egy ilyen ünnepen, amikor többen együtt vannak jó emlékezni Jézus Krisztus áldozatára. Bányai Csaba az úrvacsora lényegéről is beszélt, Kálvin Jánost idézte prédikációjában, miszerint az úrvacsora a léleknek eledele és itala. Ezt az eledelt és italt nem lehet megtagadni, hiszen Isten kegyelme mutatkozott meg ebben az áldozatban. Ahogy a testnek szüksége van az eledelre, úgy a léleknek is szüksége van erre a mennyei kenyérre, amit Jézus Krisztus megtöretett testében tisztelünk, amelyet jegyekben látunk magunk előtt. Az esperes szerint az úrvacsora nem egy privilégium, mindenkinek megadatik az úrvacsorával való élés. Kálvin és Pál apostol arra is figyelmeztet, hogy ne tegyük méltatlanná ezeket a jegyeket. Ez azt jelenti, hogy keresztyénekként arra kell törekednünk, hogy ha letettük Isten elé a terheinket, akkor ne növeljük a tartozásainkat, hanem próbáljunk ebből a kegyelemből meríteni, és ezzel élni. Bányai Csaba azt is hangsúlyozta, hogy ahogyan az orvosság sem hatásos, ha rendszertelenül vesszük be, úgy az úrvacsorával is rendszeresen kell élni.

Az úrvacsora kiosztása után a templomban folytatódott az ünnepi alkalom. Gáspár Károly lelkipásztor köszöntése után Bányai Csaba esperes szólt a gyülekezethez, aki szerint a 125 lelkes gyülekezet, angyalai segítségével ereje feletti munkát végzett el.

Ezt követően Gáspár Károly kékesi lelkipásztor megköszönte a támogatóknak a hozzájárulását, elmondása szerint külföldi és hazai támogatók is voltak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a templom meg tudjon újulni. A köszöntések során a holland támogató is megszólalt, aki elmondta, hogy bár azóta az alapítvány megszűnt, 15 éve tevékenykedtek Kékesen, az elmúlt 20 évben pedig négy lelkipásztor munkáját segítették Erdélyben. Az alapítvány megszűnésének ellenére továbbra is fontosnak érzik, hogy támogassák a gyülekezetet terveiben. 

Az istentisztelet végén rövid műsorral kedveskedtek az ünneplőknek, először a Brian Johnston által összeállított műsort hallgatták meg a jelenlevők, amelynek keretében a környéken szolgáló, a valamikor a férfikarban éneklő lelkipásztorok, teológusok és a lelkipásztorok gyerekei adtak elő néhány darabot, majd a kékesiek köszöntötték énekkel, verssel a gyülekezetet. A templom megáldása után szeretetvendégségre került sor a templom udvarán.

 

Fotó, videó és szöveg: Kiss Gábor

 

Cikkünk a Facebook közösségi portálon