Az Istenbe vetett hit és a szüntelen imádkozás a megtartó erő Kárpátalján

Kárpátalján járt az Erdélyi Református Egyházkerület külügyi-missziói-diakóniai ügyosztálya részéről Kiss Tibor előadótanácsos, Tussay Szilárd és Buksa Emese, a Diakónia Keresztyén Alapítvány koordinációs irodájának vezetői, valamint Kiss Ildikó az Erdélyi Református Egyházkerület személyzeti referense.

Látogatásukat egy nagyobb segélyszállítmány átadásával is egybekötötték, jelezve, hogy a folyamatos támogatást az elkövetkezendőkben is szeretné biztosítani az Erdélyi Református Egyházkerület Kárpátaljára.

A háború kitörése óta rendszeres és folyamatos a kapcsolattartás a Kárpátaljai Református Egyházkerület vezetőségével, így az általuk összeállított igénylista alapján küld az Erdélyi Református Egyházkerület támogatást Kárpátaljára. Amikor kiürültek a sótartalékok, 10 tonna konyhasóval enyhítették a hiányt, de a legtöbb alkalommal felnőtt pelenkát, tisztítószereket, kötszereket, sztómazsákokat, tűket, fecskendőket, vércukorszintmérőket és a hozzá tartozó tesztcsíkokat tartalmazott a szállítmány. Kérésre áramfejlesztőket, akkumulátorokat, legutóbb tartós élelmiszert is vittek. Más alkalommal telekvásárlásra volt példa, óvóhely kialakítására ahhoz, hogy az ukrán törvénykezés alapján egy 1100 fős iskola működni tudjon.

A június 15-i szállítmányban a tartós élelmiszer (olaj, cukor, liszt) és a fogyóeszközök (kötszerek, lepedők, gumikesztyűk, tűk, fecskendők, vércukorszintmérő tesztcsíkok) mellett a legnagyobb igény az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének kiadványára, az áhítatos könyvre volt.

„Ha azt gondolnánk, hogy a nehéz időkben csak élelmiszerre vagy a fogyóanyagra van szüksége Kárpátaljának, akkor tévedünk, hiszen jelenleg az imádságos könyvet várták leginkább a gyülekezetek. Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének Halljátok meg az Isten szavát című áhítatos könyvéből ezúttal 2000 darabot, az IKE Szövetségnek Lelkem csak téged áld című énekeskönyvéből pedig 40 darabot sikerült eljuttatni Kárpátaljára.” – mondta el Tussay Szilárd, a Diakónia Keresztyén Alapítvány koordinációs irodájának vezetője.

A szállítmány felpakolásában sokan segédkeztek, ugyanis több helyszínről gyűlt össze a közel 7 tonnányi rakomány, amelyet most egy kis delegáció is elkísért Kárpátaljára. Az IKE, az Erdélyi Református Sajtóközpont és a beszállítók munkatársaival közösen sikerült útjára bocsátani a teherautót, amely a magyarországi Gelénesre indult, és a négy órás út mellett három és fél órát állt a román-magyar határon. Gelénesen a Református Szeretetszolgálat raktáros munkatársai és az Erdélyi Református Egyházkerület küldöttsége közösen lerakta a szállítmányt. Késő este a beregsurányi határátkelőre indultak Badó Norbert kárpátaljai munkatárs vezetésével, aki a határátkelést kívülről-belülről ismerő emberként a hosszú sor és a nem működő rendszer ellenére „gyorsan” átjuttatta a csapatot az ellenőrzési pontokon, ezt követően pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának vendégházához szállította, és kedves családjának meleg fogadtatásában, közös vacsorában részesítette péntek éjfélkor a szállítmánnyal érkező delegációt.

„A hosszú ölelések is mutatták, hogy református testvéreinknek a jelenlétünk is egy biztatás, hiszen jelzi, hogy nem feledkezünk meg egymásról, és a legnehezebb időkben mindig ott vagyunk a másikért. Már éjfél volt, így az egymásnak szánt mondanivalóinkat rövidebbre fogtuk, megbeszélve a másnapi programot, látogatási helyszíneket, valamint a háborús helyzetre való tekintettel minden biztonsági információt.” – mondta el Tussay Szilárd.

Június 16-án a beregszászi püspökségről indult a látogatás Badó Norbert vezetésével, aki először Beregszászra, a Kárpátaljai Keresztyén Jótékonysági Diakóniai Alapítvány irodájába vitte el a csapatot. A Diakónia tevékenységéről Huszár Andrea számolt be, akinek lelkes tevékenysége jelzi, hogy az „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!” (Ézsaiás 35,3) jelige nem csupán szóban a kárpátaljai diakónia mottója, hiszen az ott dolgozó munkatársak a missziós szolgálatot továbbra is szívügyükként kezelik ebben a kialakult helyzetben is. A Kárpátaljai Keresztyén Jótékonysági Diakónia Alapítvány 2016 óta működik, első évben 30 gondozott számára nyújtott segítséget, mára pedig Beregszászon 113, Kárpátalján összességében több, mint 300 főnek segítenek. Kezdetben néhány munkaponttal rendelkeztek, mára viszont 7 településen vannak jelen, össze három régióban. Tevékenységük szerteágazó, az alapvető és a mindennapi élettevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásoktól elkezdve az otthoni betegellátáson és gyógyászati eszközök kölcsönzésén át számos életterületen segítenek a rászorulóknak.

„A beregszászi református egyházközség templomának és óvóhelyének megtekintését követően egy rövid belvárosi sétára indultunk Beregszászon, amelynek során a légi riadó alatt megtapasztaltuk, hogy a kárpátaljai emberek hisznek abban, hogy támadás ezt a területet nem fogja érni, és próbálnak ennek alapján élni. Hatalmas ez az emberi döntés, miszerint a kialakult, kilátástalan helyzetben is igyekszik mindenki élni a mindennapokat és túlélni, boldogulni. A beregszászi látogatás után Nagyberegre utaztunk, amely ugyan 10 km-re található, de a kátyús út miatt több mint 30 perc megközelíteni. A helyszínen Tóth László lelkész-esperes, a nagyberegi iskola lelkész-igazgatója várt. Közösen megtekintettük az Erdélyi Református Egyházkerület által vásárolt telket, amelyre az óvóhely épül majd 1100 diáknak. Az iskola épületét is meglátogatta a delegáció, amelyet egy közös beszélgetés zárt az esperes úrral. A találkozó után egy gyors ebéd várt még Beregszászon, majd búcsúztunk Badó Krisztinától a püspöki hivatalban, néhány fotót készítettünk, és indultunk is a határhoz, hiszen nem tudni, hogy működik-e a rendszer, milyen gyorsan lehet átjutni. Az ukrán-magyar határon közel két órát állt a csapat, holott „alig” 4-5 autó volt előtte.

A látogatás az ember-ember és az egyházkerületek közötti kapcsolatokért fontos továbbra is, megerősítve azt a többször is elhangzott mondatot, hogy „pont olyanok vagytok, mint mi”. A jövőre nézve, a háború és a kialakult helyzet végét vagy megoldását nem látva, az egymásért való imádkozás mellett az erdélyi gyülekezetekből érkező támogatásból ezután is a Kárpátaljai Református Egyházkerület igénylistái alapján állítjuk össze a szállítmányokat. Ígéretet tettünk arra is, hogy a lehetőségekhez mérten egymás látogatása ezután gyakoribb lesz. Az utak, úgy tűnik, ki vannak taposva, az anyaországtól elszakított területeken élő reformátusok összefogása és egymás segítése soha el nem múló. Történjen bármi, számíthatunk egymásra.” – összegezte a látogatást Tussay Szilárd.