A 175 éve épült és tíz éve megújult református templomáért adott hálát a miriszlói gyülekezet május 12-én. A szorgos miriszlói gyülekezet mindig gondozta templomát, vigyázott hajlékára, de még fontosabb, hogy meg is töltötte azt. A hálaadó ünnepség keretében a templom kertjében kopjafát helyeztek el a két világháború áldozatainak emlékére.

Kató Béla püspök az VMóz 8,11–18 alapján hirdette az igét az ünneplő közösségnek. Rámutatott, a felolvasott igeszakasz azt mutatja be, ahogy Mózes átadja a stafétát Józsuénak, de előtte feleleveníti a múltat, a negyven évnyi pusztai vándorlást. Mózes azt szerette volna, ha az izraeliták úgy tekintenek előre, a jövőre, hogy közben a múlt hibáiból tanulnak. A miriszlói gyülekezet arra emlékezik, hogy 175 évvel ezelőtt épült fel a temploma, tíz évvel ezelőtt pedig csodálatos módon megújult. Az emlékezés elengedhetetlen, hiszen ha csak a magunk életére tekintünk, sokszor megfeledkezünk kötelességeinkről és egymásról. Elfeledkezünk ugyanakkor a hibáinkról és a bűneinkről is, életünk folyamán pedig Istenről is megfeledkezhetünk, főleg amikor jól megy sorsunk. Isten arra biztat, hogy sem magunkról, sem másokról, sem a történelmünkről ne feledkezzünk meg. Minden, ami a gyülekezet életében történt, a templomépítés óta eltelt 175 évben, az mind Isten szeme előtt történt, és ha a múltat nem látjuk, akkor a jövendő elmegy mellettünk. Mózes történetében azt olvassuk, hogy az egész útra kell emlékezni, az emlékezés pedig a bűnbocsánat alapfeltétele, enélkül nincs újrakezdés. A bűnbocsánatban Isten teljes életet ad mindannyiunknak, hiszen kegyelméből és szeretetéből vagyunk.

Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes a Róm 14,19 versével köszöntötte az ünneplőket. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy csak a békében van építkezés. Ahol széthúzás van, ott nem lehet haladni. Azt kívánta a gyülekezetnek, hogy béke legyen tagjai között, hogy tudjanak építkezni. A gyülekezetet, a környéket a testi és lelki törekvés is jellemzi: törekvés volt a templom megépítésekor a nagyenyedi kollégiumban, akik anyagilag is segítették a gyülekezet terveit, törekvés volt tíz évvel ezelőtt, amikor a templomot felújították, és ebben Isten akarata is benne van. A békét és törekvést csak egymás segítségével lehet megteremteni. Egymással és Istennel kell szövetséget kötni, hogy a szolgálatot el tudjuk végezni.

Kórodi Kiss Ibolya miriszlói lelkipásztor a 126. zsoltár szavaival köszöntötte a gyülekezetet. Elmondta, tíz évvel ezelőtt is ez volt a hálaadó ünnep vezérigéje, ez fejezi ki a legjobban, hogy mit is ünnepelnek. Isten hatalmasat cselekedett a gyülekezettel, ezt jó érzés átélni. Miriszló első temploma a temető dombján épült, a régi épületet azonban lebontották, és 1834-ben egy új templom alapkövét tették le. Ennek az építése tíz évig tartott a gyülekezet anyagi gondjai miatt. Az építkezés befejezését a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium segítette, és Isten csodája, hogy 1844 szeptemberében felszentelhették. A lelkipásztor beszámolója szerint a miriszlói gyülekezet mindig féltette, javította templomát, de ami még fontosabb, hogy mindig meg is töltötte a hajlékot. A 175 esztendő történetében nem volt olyan méretű megújulás, mint a tíz évvel ezelőtti, ami nem jöhetett volna létre Csép Tamás és családja nélkül, akiket Isten gazdagon megajándékozott, és az ajándékból Isten oltárára is juttattak.

Az ünnepségen továbbá köszöntőt mondott Alexandru Liviu Gigel polgármester, valamint Ladányi Árpád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye főgondnoka. A templomban tartott alkalmon a gyülekezet fiataljai szolgáltak. A gyülekezet a hálaadó ünnep után a templom kertjében kopjafát is állított az első és második világháború áldozatainak emlékére. A kopjafa ötlete Zoltán István gyülekezeti tagtól származott, a szintén miriszlói Mihály László faragta.

Kiss Gábor