A semmiből indult, de a kitartó munkának, egy odaadó gyülekezetnek és rengeteg szeretetnek köszönhetően idén hetedik alkalommal szervezhették meg az elmúlt héten Györgyfalván az Angyaltábort. Három gyermekotthonból 45 lelkes résztvevő töltötte be játékkal, gyermekzsivajjal a Bethlen-házat és a református templom környékét. A tábor a résztvevők és szervezők életében egyaránt az az esemény, amelyet jobban várnak, mint a karácsonyt.

Gazdag programkínálattal, rengeteg érdekes tevékenységgel várták Györgyfalvára idén is a holtmarosi, marosvásárhelyi és kolozsvári gyermekotthonok lakóit. A 4-18 év közötti résztvevők mindegyike talált kedvére való foglalkozást. A hagyománynak megfelelően minden reggel áhítattal indult, vasárnap pedig a gyülekezettel együtt istentiszteleten vettek részt a fiatalok, emellett a kincskeresés, íjászat, lovaglás, csillagnézés, élményszínház, arcfestés, kézműves foglalkozások és élő könyvtár is népszerű tevékenységek voltak. A kánikulában fürödni ment a csapat, egyik nap fodrászszalont állítottak fel az udvaron, a sportpályát is többször foglalták el különböző játékokkal, de megtartották a hagyományos focimeccset, és a remorkás kirándulással egybekötött szalonnasütés sem maradhatott el. A csoportos beszélgetéseken érintették a férfi és női identitás, a nemiség, a higiénia kérdéseit, személyiségteszteket oldottak és elemeztek, igyekeztek olyan témákkal foglalkozni, amelyek szükségesek ebben a korban a gyerekeknek. Az együtt töltött hét alatt barátságok alakultak ki az önkéntesek és a résztvevők között, bizalommal, nyitottam fordultak a felügyelőikhez a fiatalok, mindegyikük megtalálta magának az angyalát, akivel beszélgetni tudott.

A tábor egyik célja, hogy megerősítse a gyermekekben az érzést, hogy értékesek, szükség van rájuk, kellenek. A záró áhítaton a Korinthusbeliekhez írt első levélből szólt az ige, amelyet egyben a tábor vezérigéjévé választottak: „Ti Krisztus teste vagytok, egyenként pedig annak tagjai.” (1Kor 12,27) „Miután mindenki számára kiderült, ki volt egész héten át az angyalkája, elérkezett a búcsú tényleges pillanata is. Őszinte ölelésekkel adtuk egymás tudtára: értékes vagy, kellesz! Ugyanezekben az ölelésekben pedig nem csupán egymás, hanem Isten szeretetét, az ő áldó kegyelmét is megtapasztalhattuk. Ő az, aki lehetővé tette ezeket a találkozásokat, ezeket az élményeket, és mindezért végtelenül hálásak is vagyunk a mi Mennyei Atyánknak” – foglalták össze a szervezők. A résztvevők és felügyelő önkéntesek egyaránt év végéig építkeznek a táborban szerzett élményekből, jövő év elejétől pedig már készülnek is a következőre.

Hogy megfelelően foglalkozhassanak a gyerekekkel, tavaly és idén is meghívtak egy pszichológust, aki a tábor kezdete előtt jó tanácsokkal, hasznos tudnivalókkal látta el az önkénteseket, felkészítette őket, hogyan kezeljék az útjukba sodródó helyzeteket. A tábor alapja a hitbeli nevelés. Nem erőltetve, de a reggeli áhítatok, az éneklés, igeolvasások és -magyarázatok, az imádkozás beleszövése az egyszerű tevékenységekbe mind hozzájárul a gyerekek hitének erősítéséhez.

Az Angyaltábor ötletgazdája, Antal Enikő elmondta: gyerekkorától fogva szeretett volna rászoruló gyerekekkel foglalkozni, segíteni rajtuk. „Ha a szolgálatomról vagy hivatásomról kellene beszélnem, a gyülekezeti munkát és az árva gyerekek felkarolását emelném ki. Ez a tábor szeretetet, emberséget adott, ebben pedig minden benne van” – foglalta össze mosolyogva Enikő. A család és barátok a kezdettől fogva felkarolták a kezdeményezést, összetartó közösség alakult ki. Nyolc évvel ezelőtt a györgyfalvi lányok a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában önkénteskedtek, az élményeiket pedig bemutatták az otthoni gyülekezetnek is. Először gyűjtést szerveztek, az összeget pedig Böjte Csabának és a gyerekotthonnak adományozták, majd megszületett az ötlet, hogy saját tábort indítsanak a faluban.

Antal Katalin szervező elmondta, a református otthonokat célozták meg, nulláról indultak, az első tábort teljesen a falu adományaiból állták, majd lassan szereztek egyre több támogatót. A gyülekezet odaadóan bekapcsolódott a tábor lebonyolításába, pénzzel, élelemmel támogatták, sokan otthon sütöttek-főztek és elhozták a gyerekeknek, vagy eljöttek és besegítettek az étkeztetésben. „A falu nélkül nem lenne Angyaltábor” – jelentette ki Antal Katalin. Hozzáfűzte: a gyülekezettől jött a kérdés, hogy hogyan segíthetnek, és oda is álltak, amikor szükség volt rájuk.

Hosszú távon gyerekotthon létesítése a cél, a körülményektől és lelkipásztori kihelyezések függvényében – mondta el Antal Enikő, aki jó úton halad álmának megvalósítása fele. Az elmúlt hónapokban sikerült alapítványként bejegyeztetni a kezdeményezést, Angyalvár néven. Apró lépésekkel, önzetlen támogatókkal, rengeteg kitartással és odaadással a tábor valóban várrá nőheti ki magát. Találkozóból az angyalok lakhelyévé.

Berekméri Gabriella