Árvíz rongálta meg a magyarhermányi templomot
Hirtelen lezúduló eső miatt keletkezett árvíz tört be a Kovászna megyei Magyarhermányi Református Egyházközség templomába június 20-án, vasárnap. A közel egyméteres víz betörte a kaput és a templomajtót, megrongálva az épület belső terét és a külső részét is.
A vasárnap délutáni esővel lezúduló túl nagy vízmennyiséget a templom előtt levő árok nem tudta elvezetni, ezért iszap, szemét jutott be a templomba, a padlózat teljesen tönkrement, a padok, szivacsok, szőnyegek viszont menthető állapotban maradtak, csupán tisztításra van szükség.
A helyiek a vész láttán gyorsan reagáltak, összefogtak: „Amikor még meg sem lehetett közelíteni a templomot, elég sokan összegyűltek, próbáltak segíteni, majd amikor megközelíthetővé vált, a férfiak derékig érő vízben mentek be az épületbe, lekapcsolták a biztosítéktáblát. Ehhez nagy bátorság kellett, hiszen az elektronikai eszközök vízben úsztak.
Miután biztonságosabbá vált a hely, az összegyűlt emberek élő láncot alkotva adogatták kifele a vízzel teli vödröket az árokig, majd egy másik soron adogatták vissza az üres vödröket az épületbe”
– mondta el Moisza Arnold magyarhermányi lelkipásztor, és hozzátette: „Nem volt szükség semmi szervezésre, mindenki tudta, érezte, hol kell állnia. Elképesztő, hihetetlen volt, ahogy az emberek odaálltak, és segítettek, tenni akartak Isten házának a megmentéséért.”
Pontos kárfelmérés még nem történt, de mivel a templom A kategóriás műemlék, meg kell várni a műemlékvédő bizottság kiszállását, mielőtt a további teendőkhöz hozzálátnának. Moisza Arnold elmondta, mivel a falak átáztak, a lambériaburkolatot teljesen le kell szedni, a mögötte levő falat kiszárítani, kezelni gombásodás ellen. A padokon levő szivacsok, szőnyegek is teljesen eláztak, megteltek iszappal, a helyi asszonyok azonban gyorsan összefogtak, elvitték az összeset, vállalták a tisztítást. Amíg sikerül a templomot használható állapotba hozni, az istentiszteleteket a gyülekezeti teremben tartják meg.
A mai templom egy 15. századi kis kápolna helyén áll, amelyet 1776-ban építettek át, és később, az 1800-as években bővítettek. A régebbi részen, valamint a karzaton 18. századi mennyezeti kazettákat tártak fel, emellett egy befalazott, kis ablak is előkerült.