“A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat  vendégeltek meg.” Zsid.13,2

“Ki asztalt terítesz az égi madárnak, teríts asztalt teríts szegénynek s árvának! ……”  Nem is szállhatott fel más imádság az ég Urához a Désfalvi kultúrotthon bőségesen megterített asztalai mellől 2019. szeptember 8-án, hiszen már másodszor terítődtek meg ezek az asztalok, olyan gyerekek részére akiknek egyedül Jézus édesanyja lehet gondviselő anyjuk.

A történet 17 esztendővel ezelőtt kezdődött el amikor a Désfalvi Református Egyházközség Nőszövetségének pár tagja – Csepán Géza lelkipásztor szeretetszolgálatra ösztönző gondolatára hallgatva – Karácsony szent ünnepe előtt süteménycsomagokkal és termékekkel bőségesen felpakolva ellátogatott a Marosvásárhelyi Lídia és Dorkász Gyerekotthonok elhagyott és árva gyermekeihez. Lélekemelő, de ugyanakkor szíveket fájdalommal elárasztó élményben volt része a csapat minden egyes tagjának. Attól a karácsonytól a Désfalvi Református Gyülekezet szívébe zárta ezen gyermekeket, kitartóan – nem szalmalángként – minden egyes karácsonykor a sütemény és termékcsomagok által elküldik szeretetüket és gondoskodásukat ezen gyermekeknek. Néhány évvel ezelőtt, valamint 2019. szeptember 8-án – többet akarva tenni érettük – meghívták a gyerekeket a gyülekezet körébe egy egész napig tartó együttlétre.

A látogatásról értesülve a gyülekezet nagy odaadással kezdett el készülni: a nőszövetség tagjai bőséges és finom ebéddel készültek, az ifjak játékokkal és foglalkozásokkal szerettek volna kedveskedni a gyerekeknek, a férfiak a templom és kúltúrotthon területét készítették elő, gyülekezeti tagok termékeket és pénzadományokat adtak át a fogadás költségeinek fedezése végett. Úgy készült mindenki, mint amikor rég nem látott drága gyermekeik jönnek haza látógatóba.

A vasárnap 11 órától kezdődő istentiszteleten a helyi lelkipásztor a Mt. 22,1–14 igerész alapján, a királyi mennyegző példázata által hirdette a megtartó evangéliumot, amely szerint sokan vannak a hivatalosak de kevesen a választottak Isten országában. Arra buzdított, hogy próbáljunk meg úgy élni és hitünket cselekedetekben megélni, hogy ne csak hivatalosak, hanem mennyei Atyánk választott gyermekei legyünk. Az imádság rendjén – úgy mint annakidején Szent István királyunk Magyarországot – a mennyei Szűzanya oltalmába ajánlotta fel ezen gyermekeket, akik, megízlelve az árvaság keserű ízét, megfosztattak az anyai szeretet melegségétől és az apai támasz biztonságától. Az igehirdetést a vendéggyerekek műsora követte, amely az általuk előadott dalok hitelessége által mély nyomot és örök emléket vésett mindannyiunk szívébe. Minden egyes szemből szeretetet, együttérzést, fájdalmat és tenniakarást tükröző könnyeket csalt ki. Az istentiszteletet követően a templom udvarán a vendéggyerekek által szervezett vásárban a hívek – néha még terméket sem kérve – anyagilag is támogathatták a gyerekotthon fenntartásának költségeit. A vásárt bőséges ebéd és egész délután tartó falatozás követte a vendéggyerekek és a désfalvi gyerekek számára a helyi kultúrotthonban. Az ebédet követően boldog és felszabadult gyerekricsajjal telt meg a kultúrotthon és az előtte levő tér, hiszen együtt játszodtak a vendég és désfalvi gyerekek.

Sajnos az együttlétünket a hiány érzete is elárasztotta hiszen a gyülekezet meghívásának – szervezési okok miatt – a Dorkász Gyerekotthon nem tudott eleget tenni. De fájdalmukat enyhítette a mentő gondolat – hogy ne maradjanak ki ők sem a vendéglátásból, hiszen ők is a mi gyermekeink, mondogatták az asszonyok – hogy a nekik járó finom ebédet felcsomagolták, és így a Dorkász Otthon gyermekei hétfőn elfogyaszthatták a szeretettel készített és küldött ebédet a désfalvi gyülekezet részéről.

Együttlétünket a székely asztali áldás hálaadó imájával fejezte be a lelkipásztor, majd a gyülekezet útra engedte gyermekeit karácsonyig, amikor újra meglátogatjuk őket.

Hálás köszönet a Désfalvi Gyülekezet minden egyes tagjának, aki hozzájárult lelkileg, fizikailag és anyagilag a gyerekek fogadásának megvalósításához és szeretettel árasztotta el ezen gyermekek életét egy nap erejéig. Köszönjük szépen Székely László polgármesternek, hogy díjmentesen használatra bocsátotta a kultúrotthont, az ebéd és a tevékenységek lebonyolítása végett. Isten gazdag áldását kívánjuk az imádkozó és szorgos kezekre, és a bőségesen adakozó szívekre.

Csepán Géza lelkipásztor