A pénteki Keskeny út sátras program a hangoló utáni áhítattal folytatódott, amit Andorkó Attila, lelkész tartott. A lelkipásztor megerősítette azt, hogy jó lélekkel szolgálni az urunkat mennyire felemelő, és hogy bármit teszünk, azt teljes odaadással tegyük.

Az áhítat után Paizs József lelkipásztor előadása következett szexuális zavarok címmel.  Az előadás azzal a tézissel indult, hogy amilyen a lelkiség olyan lesz a testiség is, azaz a lelkiállapotunk befolyásolja a szexualitásunkat is. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a 3-5 éves gyerekkel történt, dolgok, hogy szeretve volt-e vagy sem, hogy odafigyeltek-e rá vagy sem, mennyire befolyásolhatja majd a gyerek személyiségének alakulását, azt, hogy milyen felnőtt válik majd belőle. József két székkel szemléltette, ezt a folyamatot, az egyik székben a gyerekkorban ért hatásokat, a másik székben ülve ezeknek a felnőtt korra kivetítődő lehetséges hatásait mutatta be. A bemutatott szemléletes példák közül talán az elvált szülők gyerekének a helyzete a legtanulságosabb, tudniillik, nagyon sok esetben a válás pillanatától kezdve vagy az édesanya, vagy az édesapa neveli a gyereket, és az is megtörténik, hogy az egyik a másiktól megpróbálja elidegeníteni a gyerekét, noha neki, a gyereknek, minkét szülő szeretetére szüksége van. Az előadó az előadás végén szintén ugyanezen elgondolás alapján felvetette annak a lehetőségét, hogy azon személyek, akiknél a homoszexualitás gyerekkori traumára, vagy szeretethiányra vezethetők vissza azok is – terápiás beavatkozás után – megszabadulhatnak attól a tehertől, hogy saját nemükhöz vonzódnak, ha ők is szeretnék ezt. A népes hallgatóság által megfogalmazott kérdésekre adott válaszok után a párhuzamosan működő gyereksátorban zajló arcfestés, és más gyerekprogramok is rövid szünetet tartottak.

Az ebédszünetben a marosvásárhelyi KGB-sek által összedobott adományt osztottuk ki a Tusványosozók között. Az egyik Keskeny utas lányra csiptetőkkel oda erősítettük a bankjegyeket, és egy „VEGYÉL, az Isten adott nekem bőven!” feliratot tartva, kimentünk a fesztiválozók közé és arra biztattuk, hogy bátran vegyenek magukhoz a bankjegekből. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire nehezen fogadnak el az emberek csak úgy ajándékot. A gyerekek nyitottabban, a felnőttek kételkedve és gyanús mosollyal szemlélte a történéseket. 

Az élményszínház napról napra egyre több embert vonzott be a sátorba. Örömünkre szolgált az a tény, hogy az utolsó élményszínházas napra az érdeklődésre való tekintetre, meg kellet dupláznunk az erre szánt időt, így többen élhették át ez idő alatt az Jézus Krisztus szeretetét.

Esti zárásként jó hangulatú gitáresttel, majd lila hagymás zsíros kenyérrel, és narancsból és citromból készített narancsos-citromos üdítővel vártuk a vendégeket.

Bardócz Csaba, Bodor István