Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Sándor Töhötöm karcsai (Tiszáninneni Református Egyházkerület) lelkipásztor gondolatait olvashatjuk:

Az adventi időszakról a fény és sötétség kettőssége jut eszünkbe. Egyre hamarabb sötétedik, ugyanakkor egyre több a fény is a házakon, utcákon és köztereken. Ez egyenlő küzdelemnek is tűnhet, de valójában nem az, mert ahol a fény megjelenik, ott esélye sincs a sötétségnek – így világíthat meg egy egész szobát egy kicsi gyertyaláng is. A fényről és sötétségről eszembe jutott két gondolat. Stephen Hawking szerint a menny tündérmese azoknak, akik félnek a sötétségtől. John Lennox erre azt válaszolta, hogy az ateizmus tündérmese azoknak, akik félnek a világosságtól.

Hívő emberként nekünk valóban nincs mitől félnünk, mert ha a halál árnyékának völgyében járnánk is, a legsötétebb helyen, akkor is velünk van Isten.

„Uram, a te igéd nekem a sötétben szövétnekem” – ahogy az ének is mondja. Van fényforrásunk!

A hitetlen, Istentől rejtőzködő ember azért fél a világosságtól, mert az nemcsak a környezetét világítja meg, hanem őt magát is. Az ember pedig szereti rejtegetni a bűneit a sötétben, az árnyékban. Ezért elég a legtöbb embernek az adventből és a karácsonyból is egy kicsi fény. Éppen annyi, amennyi egy kis hangulatot, vidámságot, ünnepélyes érzést hoz a szívbe. A fényeken és különböző díszítéseken kívül ehhez még hozzátartozhat egy kevés szó Jézusról, ha már az ő születésnapját ünnepeljük, néhány ünnepi ének is, egy kis vallásos hangulat.

Isten ennél sokkal többet akar nekünk adni: a teljes világosságot.

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.” (Ézs 9,1) Nem egy kis fényecskét, hanem nagy világosságot. Már ez is Jézusról szól. De János evangélista még érthetőbben leírja: az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A jó értelemben vett keresztyén megvilágosodás akkor történik meg, amikor helyére kerülnek a dolgok, a kirakós összeáll, meglátjuk a magunk életének a helyét is Isten tervében. Valahogy minden értelmet nyer, átérezzük Isten szeretetét, és Jézus követése lesz a legfőbb célunk. Mert ő kerül a királyi székbe az életünkben, megvilágosítja a gondolatainkat. Természetesen ennek megvan a maga következménye a mindennapjainkra nézve is. Jézus azt mondja a János 8,12-ben: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Ha ezt megtapasztaljuk, és valóban a világosságban igyekszünk járni, akkor biztosan áldott és Istennek szentelt adventünk lesz.

Az adventi gondolatok meghallgathatók mindennap az Agnus Rádióban.

Borítókép: unsplash