Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Molnár István királyhelmeci (Szlovákia Református Keresztyén Egyház) lelkipásztor gondolatait olvashatjuk:

Egyre többen és egyre gyakrabban mondják, hogy az idei karácsony más lesz az eddig megszokottaknál. Hogy nem tudunk majd úgy ünnepelni, mint eddig. Sőt olyan kijelentést is hallottam már, hogy idén nem lesz karácsony. Bizonyos, hogy a jelenlegi járványhelyzet sok tervet keresztülhúzott, sok elgondolást nem engedett megvalósítani, és valóban elképzelhető, hogy az ünnep napjain, ünneplésünkben is korlátozva leszünk. De karácsony lesz.

Mert a karácsony nem a külső körülményeken múlik: nem feltétlenül ott van igazi ünnep, ahol a körülmények ideálisak, ahol az ünnep minden kelléke megtalálható. Ha belegondolunk, az első karácsonykor Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a születése sem éppen ideális körülmények között történt. Bizonyára nem nagy kedvvel indult el a várandós Mária és József Názáretből Betlehembe, de parancsszóra ezt kellett tenniük. És odaérve milyen lehetett azt hallani, hogy nincs számukra hely, nem fogadják be őket a szálláshelyre? Egy istállóban kellett megszállniuk, amely akkor sem volt tökéletes hely egy gyermek megszületéséhez. És alig születik meg az Úr Jézus, már menekülniük is kell Egyiptomba, mert a kegyetlen uralkodó, Heródes halála keresteti. Nem éppen ünnepi hangulat, nem ideális helyzet, nem tökéletes állapot. De Krisztus megszületik, mert Isten tervét senki és semmi nem tudja keresztülhúzni.

A karácsonyi Gyermeknek, az Úr Jézus Krisztusnak később sem volt könnyebb vagy gondtalanabb útja, mégis sokan mentek hozzá, kerestek nála békességet, gyógyulást, üdvösséget. És megtalálták nála, sőt egyedül nála találták ezt meg. Mert egyedül ő ismeri az emberi szívet igazán. Ő tudja csak, hogy mi van bennünk, ismeri örömünket, bánatunkat, félelmünket, vágyainkat. Ismer minket teljesen. Ő azt mondja:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagyok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11,28–30)

Vagy azt is mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” (Jn 14,1) De a halálra rémült tanítványaihoz így szól: bízzatok, én vagyok, ne féljetek.

Mintha csak hozzánk szólna kétezer év távlatából Jézus. Hozzánk, akik bár az ünnepre készülünk, mindent tökéletesen akarunk, de leginkább megfáradva, megterhelve, nyugtalansággal és félelemmel a szívünkben vagyunk most – bizonytalanul a jövő felől, kétségek közepette egészségünk vagy szeretteink egészsége miatt. Nem tudjuk, mi lesz holnap, milyen járványügyi utasításoknak kell engedelmeskednünk. Nem tudjuk, miként érkezik el hozzánk az ünnep, milyen lesz a karácsony.

De az bizonyos, hogy ahol az ünnepeltre, Jézus Krisztusra figyelnek majd, ott ünnep lesz.

Lehet, hogy az eddigieknél szerényebben, más módon, de békességgel és szeretettel teljes az Úr Jézus Krisztus jelenlétében. És ez a fontos. Mert lelkünk igazából nem másra vágyik, hanem a bűnbocsánatot hozó, békességet adó Istenre. Lelkünk adventben is az Urat várja, ő a mi pajzsunk, segítségünk, szívünk valóságos öröme. Őt várjuk, hívjuk, vele ünnepelünk.

Az adventi gondolatok meghallgathatók mindennap az Agnus Rádióban.

Borítókép: Kiss Gábor