Adventi gondolatok címmel folyik a Kárpát-medencei református rádiók közös sorozata, amely minden napra lelki táplálékot kíván nyújtani karácsonyig. Menyhárt István, a kárpátaljai Mezővári református lelkipásztora is megosztotta elmélkedését:

Az Úr Jézus Krisztus azt mondta, visszajön, és ez a szava, ígérete, amelyet az övéinek, gyermekeinek, tanítványainak mondott, nagyon fontos kell hogy legyen számunkra is. Világunk egyre inkább úgy gondolja, hogy mi vagyunk az urai, uralkodói, és úgy rendezzük be életünket, ahogyan nekünk jólesik. Sokszor az ember beleesik ebbe a hibába, hogy elfeledkezik Jézus ígéretéről, szaváról, amely egy napon valósággá fog válni.

Az őskeresztyén gyülekezetben mindennapos dolog volt Jézus visszavárása. Még a fülükben csengett az ígéret, és naponta figyelmeztették, éltették egymást azzal a gondolattal, hogy Krisztus hamar visszajön, és hogyan fog majd bennünket találni. Kétezer év alatt a keresztyén ember életében ez a várás megkopott, és sokszor azt gondoljuk, hogy az advent a karácsony előtti időszakra korlátozódik, és csak ezt a négy hetet tölti ki az évünkből. A keresztyén ember számára az adventnek az egész életét betöltő várakozásnak kell lennie, mert nem tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus mikor fog visszajönni. Mindennél fontosabb, hogy amikor az Úr Krisztus visszajön, készen találjon bennünket. Erre különös alkalom az adventi időszak, amikor lelkiekben és testiekben készülünk arra, hogy ne csak áldott ünneplésünk legyen, hanem ha az Úr visszajön, akkor méltónak találjon bennünket.

Ennek mindennapi készülődéssé, elcsendesedéssé kell válnia. Például reggel úgy kezdjem a napom, hogy „Uram, ha te visszajössz, ne szégyent hozzak a nevedre, hanem a te gyermekedként hozzád mehessek”. Az adventi készülődés tehát nem korlátozódhat csak a fizikai készülődésre, ahogyan sokszor beleesünk ebbe a hibába – készülünk az ünnepre, az ajándékozásra, arra, hogy a család számára minél szebb alkalom legyen a karácsony. Sokszor kihasználjuk az alkalmat, hiszen csak ilyenkor van együtt a család, különösen az utóbbi időszakban már-már ünnep, ha együtt lehetünk a családi asztalnál, ezért mindent szépen, tökéletesen el akarunk rendezni. De nem szabad megfeledkeznünk arról a készülődésről, amely elsősorban az Úr Isten elé való készülődés. Ennek a bűnbánatban kell megnyilvánulnia, életünket átértékelni, cselekedeteinket Isten igéjének a mércéjére tenni: „Uram, mi a helyes az életemben, mi az, amit cselekednem kell, és mi az, ami nem a te akaratod szerint van.” Amikor ezt megtesszük, és készek vagyunk az Úr elé letenni életünket, készek vagyunk arra a változásra, amit a megváltással akar kimunkálni bennünk, akkor lehet az ember számára igazi a készülődés karácsonyra, az ő visszajövetelére.

Kívánom, hogy ilyen áldott készülődésünk legyen az Úr Isten közelségében. Akkor lesz áldott a karácsony, ha maga az ünnepelt is ott van, a Királyok Királya, advent dicsőséges eljövendő Ura, az Úr Jézus Krisztus.