Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Kismihály Boglárka, a kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület munkatársának gondolatait olvashatjuk:

Advent. Az év azon különleges időszaka, amelyet körülölel a hálával teli várakozás öröme. Amikor kicsit befele fordulunk, bemerészkedünk legbelső szobánk érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel telifestett falai közé, és azt a kis sarkot keressük, ahova jó cselekedeteink lettek felvésve az elmúlt év során. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a lista igencsak hiányos, ezért eszeveszett rohanásba kezdünk, hogy minden mulasztást pótoljunk.

Mégis, mi lenne, ha ez az advent nem az elmulasztott jó cselekedetek bepótolásáról szólna?

Mi lenne, ha a legbelső szobánkba azért merészkednénk be, hogy gyönyörködjünk azokban a színes emlékképekben, amelyekkel év közben festettük tele a falat? Mi lenne, ha tényleg elcsendesedve, a külvilág zaját teljesen kizárva, mindennap legalább pár percet szánnánk arra, hogy ne csak testünket, hanem lelkünket is felkészítsük a közeledő ünnepre? Mi lenne, ha nem drága ajándékok után loholnánk eszeveszetten, hanem helyette valamilyen személyes kedvességgel készülnénk szeretteinknek?

Ez az év talán mindnyájunkat ráébresztett arra, hogy mennyire hiábavaló a fáradhatatlan robotolásunk.

Hiszen amikor hónapokig szobáink falai közé lettünk kényszerítve, elzárva barátainktól, szeretteinktől, fájdalmas volt szembesülni a felismeréssel, hogy egyikükkel sem töltöttünk elegendő minőségi időt addig, amíg szabadon megtehettük volna. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is rengeteg pótolhatatlan értéktől fosztott meg az idei furcsa, korlátozásokkal teli évünk, átértékelve a szabadság fogalmát. A korlátozások mellett pedig a veszteség terhét is el kellett viselnünk, amikor a megélhetésünket biztosító munkánk szűnt meg, vagy amikor egy szerettünk távozott el közülünk váratlanul, fájdalmas űrt hagyva lelkünkben.

Mégis azt mondom, hogy az idei adventünk szóljon az örömről és a háláról, hiszen ebben a bizonytalansággal, szorongással és félelmekkel teli időszakban is készülhetünk az áldott ünnepre. Örvendjünk annak, hogy szeretteink végre hazautazhatnak, és együtt ünnepelhetünk velük a fenyő- és mézeskalács illatú gyertyafény melegénél. Vagy legyünk hálásak azért, hogy a gazdasági nehézségek ellenére is lesz, amit az ünnepi asztalra tennünk. Legyünk hálásak a munkahelyünkért, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek megpróbáltatással teli évük volt.

Figyeljünk oda egymásra jobban, mint valaha, hogy a nélkülöző társainknak is jusson az ünnep öröméből.

Legyen hát ez egy másik advent az eddigiekhez képest!

Az adventi gondolatok meghallgathatók mindennap az Agnus Rádióban.

Borítókép: Kiss Gábor