Adventi gondolatok címmel folyik a Kárpát-medencei református rádiók közös sorozata, amely minden napra lelki táplálékot kíván nyújtani karácsonyig. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is megosztotta gondolatait:

„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.”

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Az első mondat János apostoltól származik, a második pedig a Zsidókhoz írt levélből. Eszünkbe juttatja, hogy az eljövendő Messiásról többféle kép is kirajzolódott az ószövetségi ígéretekben. Két jelkép különösen is kiemelkedik közülük: Ézsaiás próféta bárányhoz hasonlította Isten küldöttét, Keresztelő János is a világ bűneit elvevő Isten Bárányára mutatott rá („Íme, az Isten Báránya” – Agnus Dei), míg mások Júda oroszlánját várták az eljövendő Messiásban. Mindkét váradalom beteljesedett a megszületett Fiúban, hiszen ő egy személyben a megszületett Bárány és Oroszlán: egyrészt szelíd, bűnt elvevő áldozat, aki elhordozza a világ bűneit, másrészt erős, hatalmas, aki támad, harcol és győz. Fölülmúlhatatlan magas hőfokon szeret, és legyűrhetetlen lendülettel csatázik. Erre a kettős feladatra vállalkozott, és erre született meg az első karácsonykor a mi Urunk, aki megjelent, hogy elvegye a bűneinket, lerontsa az ördög munkáit, és ezen megbátorodva mi ne legyünk a meghátrálás emberei. Mennyei Atyánk ezzel a harcos Messiással akar szembesíteni bennünket, azzal az Oroszlánnal, a Júda Oroszlánjával, aki bennünket is megbátoríthat.

Jézus célpontja a gonosz és műve. Jó nekünk, embereknek ezzel a ténnyel tisztában lenni, és megnyugodni afelől, hogy Jézus Krisztus nem az ember munkáját jött el tönkretenni vagy lerontani, neki nem az emberi erőfeszítésekkel szemben van kifogása, hanem azzal az ördögi praktikával, amelynek nyomán falak épülnek Isten és ember, ember és ember közé. Ezeket a konok falakat érezve, folyton beleütközve kimondhatjuk mi is, hogy Jézusnak ma is van mit lerombolnia, hiszen körülvesznek az ördög világra szóló művei. Sőt sokszor a mi életünk a gonosz felvonulási területe, ott építkezik, mert hol hallgatólagosan, hol tevékeny módon hozzájárulunk, hogy felépítsen számunkra egy olyan hazug világot, amely nem Istentől van, ahol közmegegyezés tárgya, hogy elhisszük, elfogadjuk egymás hazugságait, féktelen önzését, és a legszentebb dolgok mocskolódnak be, állnak az ördögi világ szolgálatába. Vannak hallgatólagos megegyezéseink: én is becsaplak téged, én meg elfogadom, hogy te becsapsz engem; én csak magammal törődök, törődj te is csak magaddal; én is a piacról élek, élj te is onnan, és ne várj tőlem semmit. Az ördög műve a szeretet helyett a gyűlöletet tette törvénnyé. Kizárni igyekszik az Isten szabályozó elvét, törvényét. Olyan osztályharcot szít, meg sovinizmust támaszt, kiszámíthatatlan összevisszaságot teremt, intézményes ármánykodásra ingerel, a technika vívmányait a gyűlölet és bosszúállás céljaiba állítja, hogy az ember néha tényleg védtelen. Mindezt bámulatos leleménnyel és lángeszű haditervet fundálva műveli.

Ahogyan János apostol korában sokan látták, hogy hogy be tudja hálózni az embert ez a gonosz, ehelyett a hazug, ördögi világ helyett azt mondja az apostol, hogy Jézus Krisztus által Isten elénk adta azt az igaz életlehetőséget, ahol a hazugságot leválthatja az egyenes beszéd, az önzés helyett előállhat a szeretet, a versengés helyett tudjuk egymást segíteni, önimádat helyett Isten- és emberszereteten alapszik az élet. Mert nemcsak az az egyetlen lehetősége az emberi együttélésnek, hogy az ember embernek farkasa legyen, vagy hogy minduntalan bűnnel szennyezzük be magunkat, hanem azt szeretné, hogy mi ne legyünk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.