Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Az Agnus Rádióval dr. Lészai Lehel lelkipásztor, a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának tanára osztotta meg gondolatait:

Advent a magasztos latin egyházi „adventus Domini”, az Úr eljöveteléből származik, de nagyon sokszor az, ami magasztos, lelki, emelkedett, lehet, hogy távol áll a hétköznapitól, ami a mi életünkben jelen van. Életünk különböző várakozásokkal teljes. Ha megszületik egy kisgyermek, várjuk, hogy jó bölcsődébe, óvodába kerüljön. Ha ez megvolt, keressük a jó iskolát, ahova beírassuk, várjuk, hogy a vizsgái sikerüljenek, hogy bekerülhessen abba a középiskolába, ahova szeretnénk, hogy járjon. Aztán várakozunk, és szeretnénk, hogy jól sikerüljön az érettségije, arra az egyetemre kerüljön, ahol szeretné folytatni a tanulmányait. Majd várjuk, hogy megtalálja élete párját, szép esküvőjük legyen. Szeretnénk, ha lakást, házat vásárolhatnának, fészket építhetnének, majd újra várunk: az ő gyermeküket, hogy egészséges legyen, megszülessen, örvendhessünk.

De nem csak ebben a folyamatban gondolkodhatunk. Azt látom, hogy nagyon sok idős ember várja azt, hogy megemeljék a nyugdíjakat, hogy orvosságot vásárolhasson. Vagy az idősebb korosztály talán még emlékszik arra, ahogyan vártuk, hogy a szomszéd szóljon, hogy mikor, mit, hol osztanak. Olyankor elrohantunk, beálltunk a sorba, és vártuk, hogy hozzák az árut, elfogyjon a sor, hogy egy fél kiló-kiló valamivel haza tudjunk menni.

Annyi mindent várunk, annyi vágyakozás van az életünkben, és sokszor talán türelmetlenül várunk. Ezek az emberi várakozásaink, vágyakozásaink. De itt van az advent, amikor Jézus születésének ünnepét várjuk. Erre ráhangolódni, ezt várni talán nehezebb. Sokszor azt várjuk, hogy ha lehet, ne kapjuk el a koronavírust, vagy ha elkapjuk, azt várjuk, hogy enyhe lefolyású legyen, vagy ha súlyos, akkor azt, hogy túlélhessük. Vagy várjuk, hogy meglegyen az oltás, hogy megszabadulhassunk.

Advent azonban mintha több lenne az emberi várakozásainknál: Jézust várni vagy Jézussal várakozni teljesen más. Át tudja minősíteni, át tudja formálni az életünket és a várakozásainkat, amelyek továbbra is megmaradnak. De milyen más az, ha Jézussal tudunk várni, ha vele tekintünk a beteljesedés felé.

Kisgyerekként nagyon vártam a karácsonyt, az angyalt, az ajándékokat. Gondolom, hogy ez így van rendben egy gyermek életében. Viszont felnővén lehet, hogy lassan meg kellene tanulnom, hogy ne csak az ajándékokat várjam, hanem az ajándékozót is. Isten adjon áldott adventet mindenkinek!

Borítókép: Kiss Gábor