Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Dandé András, a Miskolc Avas-Déli Lakótelepi Református Missziói Egyházközség lelkipásztorának gondolatait olvashatjuk:

Urunk, Jézus Krisztus, várjuk eljöveteled, várjuk a békét, mert annyi békétlenség van a világban és bent, a szívünkben is. Várjuk eljöveteled, mert az igazságra éhezünk, és annyi igazságtalanság sújtja az embereket. Szomjazzuk a szabadságot, és mindnyájan bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk. Add vissza reménységünket, amit elvesztettünk. Add meg újra a szeretetet azoknak, akik hideg idegenséggel viselkednek egymással szemben. Nyisd meg a szívünket, hogy felragyogó örömödet megtapasztalhassunk életünkben. Kérünk, hallgass meg minket.

Ez a rövid adventi imádság szépen visszaadja mindazt, amivel mindannyiunk szíve, talán a tiéd is éppen tele van. Éhezzük az igazságot, szomjazzuk a szabadságot, keressük az elveszett reménységünket, szükségünk van a szeretet csodájára. Azaz: várjuk Jézus eljövetelét. Éppen ezért talán nem túlzás azt mondani, hogy minden ember élete tulajdonképpen várakozás a személyes találkozásra Jézussal.

Nem tudom, hogy te hol tartasz most az életedben. Várakozol-e igazán? Vagy belefáradtál már a körülötted levő nagy forgatagba? Lemondtál arról, hogy egyszer az életben neked is békességed lesz? Csalódtál emberekben, és bizalmatlan vagy? Gyógyulásra vársz? Szeretnéd elrendezni a megromlott kapcsolataidat szeretteiddel? Mindegy, hogy melyiket választod az előbbi felsorolásból, egy valami nagyon fontos: jó, ha elhozod ebben az adventben Isten elé mindazt, ami a szívedet nyomja, és mindazt, amitől szeretnél megszabadulni.

Jól teszed, ha elhozod az ő jelenlétébe az ismerősödet, barátodat, szomszédodat, mert Isten nektek is megígérte: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Tudom, hogy sokszor nehéz ezt igazán komolyan venni, mert adódhatnak mindannyiunk életében olyan időszakok és események, amelyek súlya alatt, úgy érezzük, összeroppanunk. Valahogy így érezhették magukat azok a foglyok is, akiknek Ézsaiás próféta meghirdeti az Úr igéjét. Már jó néhány éve fogságban vannak, nincstelenek, hazátlanok, reményvesztettek. Egy ilyen megfáradt, erőtlen népnek hirdeti Ézsaiás: „Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Hihető ez egyáltalán? – kérdezhették magukban az emberek. Isten még mindig törődik velünk? Még mindig fontosak vagyunk számára?

Olyan kérdések ezek, amelyek sokak gondolatain átfutottak a járvány idején is. Éppen ezért mondatja ki a prófétával Isten: „ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek, mert én újat cselekszem.” Micsoda hatalmas ígéret ez, mekkora erő van benne és vigasztalás. Arról szól, hogy

Istennél és Istennel megint lehet tiszta lappal kezdeni. Azért, mert ő ezt lehetővé teszi.

Szívből kívánom, hogy ebben az adventben gondold ezt át a saját életedre nézve. Mi az, amiben újrakezdésre van szükséged? És hidd el, hogy Istentől megkapod ehhez a szükséges erőt, türelmet és kitartást. Isten áldjon!

Az adventi gondolatok meghallgathatók mindennap az Agnus Rádióban.

Borítókép: Kiss Gábor