Adventi gondolatok címmel folyik a Kárpát-medencei református rádiók közös sorozata, amely minden napra lelki táplálékot kíván nyújtani karácsonyig. Dancsó Zoltán, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség intézményeként működő Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjének lelkipásztora is megosztotta gondolatait:

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,1–13)

Ennek az igeszakasznak a címe A tíz szűz példázata. Talán sokan ismerjük ezt a történetet, amit Jézus Krisztus földi munkássága alatt mondott az őt követőknek, és mond a ma élő keresztyéneknek. Jézus a példázatot úgy kezdi: „Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.” Jézus ebben a példázatban a hívőket és a keresztyén egyházat a szereplőkhöz hasonlítja. Rámutat arra, hogy a keresztyén élet hívőként, gyülekezetként, majd egyházként a várakozás állapotában van. Ez hozzátartozik lényegünkhöz, és meghatározza keresztyén magatartásunkat, mert ennek a várakozásnak számunkra örvendező váradalomnak kell lennie.

Mindig örömre ad okot, ha az Urat várhatjuk vissza. Ezt akkor értjük meg igazán, ha az elletétére gondolunk: milyen fájdalmas az, ha valakinek már nincs várnivalója, nem vár semmit és senkit. Az így élő, gondolkodó ember már nehezen tudja elképzelni a jövőjét, hogy lehet még jobb is. Az ilyen helyzetben élő magára néz, és elcsügged. Nem előre néz, hanem a tekintete önmagán marad és a helyzetén. Nem halad előre, egy helyben áll. De a hívő ember előre, felfele tekint, a mindenható Istenre, és gyönyörködik az ígéreteiben, várja, hogy beteljesüljenek. Ezért az egyháznak, hívőknek van váradalma és öröme. A vőlegényt várjuk vissza, mert találkozni akarunk vele. Azt a Jézus Krisztust, aki eljött erre a földre, megszületett az első karácsonykor Betlehemben egy jászolba. Belépett az emberi világba, benne meg kell éreznünk a mindenható Isten szeretetét. Adventkor várjuk úgy vissza Jézust, kérjük az Isten Fiát, hogy legyen meg bennünk a krisztusi lelkület, legyen bennünk olaj, kezünkben pedig az olajos korsó, hogy ne csak fellobbanjon szívünk az Isten váradalmára, hanem égjen és világítson. Ilyen áldott adventet kívánok mindannyiunknak.