Adventi gondolatok címmel folyik a Kárpát-medencei református rádiók közös sorozata, amely minden napra lelki táplálékot kíván nyújtani karácsonyig. Antal Mariann, a Miskolc-Diósgyőr-Vasgyári Református Egyházközség lelkipásztora is megosztotta gondolatait:

Advent egy csoda, a várakozás legfőbb ismérve. Várakozni mindig szeret az ember, de persze van olyan is, hogy nem pozitív dologra várunk, hanem például leletet, megkeresést, és az nem jön, várunk egy rég látott személyre, hogy bekopogjon hozzánk… A várakozás az ember elemi része, azt jelenti, hogy még ott van bennem a remény. Advent négy hetében ezt a reményt kell magunkban előásni – szó szerint, mert az év során annyi minden ránk rakódott, és kicsit eltűnni látszik maga a szeretet. Így az advent nagyon fontos felkészülési idő. Bármit teszünk, bármit végez az ember, mindenre készülnie kell. Mi a pogácsa receptjével gondolunk a most következő ünnepre, ugyanis pogácsát annak készít a magyar ember, akit nagyon vár. Ha vendéget várunk, a családunkba érkezik valaki, pogácsával szoktuk fogadni, és az útra induláskor is pogácsát adunk – például a hamuban sült pogácsa a meghittséget is jelenti, útravaló az indulónak. És amikor az élete során, a vándorúton bajba keveredik, meg akar vigasztalódni, nyilván nem a pogácsában lesz a gyógyító vitamin, hanem maga az érzés fog benne felülkerekedni, hogy őt várják haza.

Ezeket az érzéseket kell most magunkból kicsalogatni adventkor, hogy megérkezzünk karácsonyig. Be kell fogadnunk azt a hatalmas szeretetet, ami felfoghatatlan emberileg, hogy Isten mit tett és mit adott nekünk – erre kell felkészülnünk nekünk, lelkészeknek és nem lelkészeknek, hívőknek és hitetleneknek egyaránt. A hitetlen ember szívében, aki nem az Úr Jézus Krisztus születését ünnepli karácsonykor, hanem valaminek elnevezi – a szeretet ünnepe, a család ünnepe –, lelepleződik, hogy vágyik valamire. Nem kell őket megbántanunk akár hitetlenségünkben sem, ők is vágynak valamire, csak még nem mutatta meg nekik senki, hogy mi az, amire igazán lehet várakozni, amiben lehet reménykedni.

A pogácsának nemcsak a hamuban sült mivolta a fontos, hanem ahogyan a tetejét elkészítjük, beirdaljuk, a népi hagyomány azt mondja, hogy ezzel utat is mutatunk észak, dél, kelet, nyugat irányába – így mutatnak nekünk utat ezek a gondolatok a vasgyári gyülekezetben. Mi is készülünk a vendéglátásra, és várjuk, hogy ütközzenek a generációk.