Adventi gondolatok címmel folyik a Kárpát-medencei református rádiók közös sorozata, amely minden napra lelki táplálékot kíván nyújtani karácsonyig. Almási Ferenc, a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség lelkipásztora is bekapcsolódott a kezdeményezésbe:

Az advent elsősorban eljövetelt jelent. Készülünk Jézus Krisztus születésének a napjára, és ezzel együtt az ő visszajövetelére is, és ehhez természetesen hozzátartozik, hogy a személyes életünkbe is el fog jönni halálunkkor. Így kapcsolódik az adventhez mint eljövetelhez a várakozás, hiszen egy állandó várakozó helyzetben vagyunk. Adventkor, a karácsonyi készülődésben sokat szoktunk vásárolni. Vannak, akik ezt negatív éllel mondják: nem kellene ezt tenni, nem kellene ennyit vásárolni, nem erre kellene helyezni a hangsúlyt. Én nem feltétlenül így gondolom, hiszen amikor vásárolunk, akkor szeretteinkre gondolunk, és szeretnénk irántuk való hálánkat, megbecsülésünket kifejezni ajándékainkkal.

A kérdés talán inkább az, hogy mennyire legyen gazdag a karácsony. Sokat hallunk arról, hogy mennyit költünk, talán jobban megy a gazdaság, több van az emberek zsebében, többet tudnak hagyni a boltokban. Mégis mennyi legyen ez? Nos, ha egy kicsit messzebbről nézzük, akkor azt látjuk, hogy az első karácsony bizony a szegénységről szólt. Egy nagyon szegény házaspár indult el egy hosszú, több mint száz kilométeres útra Názáretből Betlehembe. A szegénységet jelzi az is, hogy amikor megérkeztek, nem volt számukra hely, nem volt szállás – nem feltétlenül szegénységük miatt, hanem beteltek a szálláshelyek. De Jézus Krisztus megszületése is a szegénységet jelenti, hiszen az élő Isten Fia jött közénk, és meztelenül, minden nélkül érkezett meg. Később Jézus maga mondja, hogy a rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának pedig nincs hova lehajtania a fejét. A második korinthusi levélben mégis azt olvassuk, hogy Krisztus gazdag lévén szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. És valóban ezt jelenti a karácsony: az ő számára, a szegényéget, elszegényedést, a mennyek dicsőségéből való alászállást, de mi ez által meggazdagodunk.

A legnagyobb ajándék, amit nekünk Isten adott, az önmaga. Magát adta, hogy megváltson, megmutassa, megtanítsa, hogy milyen a normális emberi élet, és hogy a boldog örök életre vezessen. Így meggyőződésem, hogy a legnagyobb ajándék részünkről is mások felé az, ha önmagunkat adjuk. Nyilván jó az, ha tudunk vinni valami ajándékot, valamivel tudunk kedveskedni, de mindennél többet jelenthet egy telefonhívás, saját kézzel megírt képeslap, sőt a legjobb, amikor magunk ülünk az autóba, vonatra, buszra, és meglátogatjuk szeretteinket. Isten felé is a legnagyobb ajándékunk az, ha önmagunkat adjuk. Mert Krisztus gazdag lévén szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Így kívánok mindenkinek áldott adventi készülődést, és kegyelemben gazdag karácsonyt.