FelkészítŐ néven rendeztek ifjúsági istentiszteletet advent első vasárnapján a segesvári református templomban. Ifisek, szülők, vállalkozók, gyülekezeti tagok mind összefogtak, hogy emlékezetes eseményt teremtsenek.

„Isten készített egy csodát és adott hozzá alapanyagokat, hozzávalókat. Adott először is egy estét, amikor együtt lehetett tizenegynéhány fiatal a segédlelkészi lakásban. Adott hangulatot és keretet, ahol megszülethessenek gondolatok. Adott egy remek ötletet: szervezzünk ifjúsági istentiszteletet. Adott tizenegynéhány ifist, aki gondolkodás nélkül vállalta a közös szolgálatot. Adott vállalkozókat minden feladatra: dekorációsokat, fáklyásokat, zenészeket, imádkozókat, vetítőket, vendégfogadókat, szeretetszolgálatot előkészítőket, bevásárlókat és adott erőt mindenkinek ezt végezni. Adott szülőket és gyülekezeti tagokat, akik családostól szolgáltak velünk. Adott anyagi támogatókat is, a Kámmé Alapítványt, akik segítettek” – számolt be az előkészületekről Andrei Imelda-Paula, a segesvári egyházközség segédlelkésze.

A segesvári templomban gyűltek össze az érdeklődők.

Veress Csenge segesvári ifis szintén megosztotta személyes tapasztalatait:

„Készültünk az eseményre, sok energiát fektettünk bele: díszek, énekek, fáklyák, maszkok, plakát, meghívók, szeretetvendégség és még rengeteg háttérmunka. Azonban könnyű volt az együtt dolgozás. Mindenki beleadott minden tőle telhetőt. Közösen ötleteltünk, számíthattunk egymásra, és mindenki jókedvvel végezte a neki kiosztott teendőket. Úgy érzem, nagyon összehangolódott, összekovácsolódott a csapatunk, és egy kicsit mindannyian, akik részt vettünk, közelebb kerültünk Istenhez.

Az ifisek zenekara is segített az adventi hangolódásban.

Nagyon izgatottak voltunk, és senki sem számított arra, hogy ilyen sokan összegyűlünk. Arra törekedtünk, hogy minden jól sikerüljön, rohantunk próbálni, kidíszíteni a templomot, koszorút készíteni, ünnepi hangulatot teremteni, beszerezni mindent. De amikor elkezdődött az istentisztelet, és minden a helyén volt, mi is megnyugodtunk, és élveztük a közös erőfeszítésünk eredményét.

Az esemény egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor énekelve gyújtottak fáklyákat a fiatalok.

Megérte a sok munka, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Hálás vagyok ezért az alkalomért, hogy ennyi emberrel közösen énekeltünk, imádkoztunk, felkészítettük magunkat Isten jelenlétében az ünnepekre. Elfeledkeztünk a mindennapi stresszről, csalódásokról, magányról. Az igehirdetés elgondolkodtatott, hogy mi az, ami sok vagy kevés az életemben, és véget vessek ezeknek a lelki akadályoknak, hogy közelebb kerüljek Jézushoz. Hiszen ő készít fel minket adventre, karácsonyra és az életünk legapróbb mozzanataira is. Az istentisztelet utáni közös fáklyagyújtás ének kíséretében volt számomra a legmeghatóbb. Majd következett a jól megérdemelt szeretetvendégség és a szűk körben lezárt ifis megbeszélés, ahol kiértékeltük az általunk megalkotott eseményt. Csak élveztük a munkánk gyümölcsét és egymás társaságát.”

A szervezés rohanásában, majd az istentisztelet csendjében összeforrt a csapat.

Andrei Imelda szerint „csoda volt belépni Isten házába, meglátni száznál is több fiatalt, akiket ő hozott, és azért jöttek, hogy ő készítse. Csoda volt meglátni, hogy mindezt nemcsak azok készítettük, akiket ő rendelt, hanem maga Isten is készült velünk együtt. Elkészült a csoda. Csoda lett a Felkészítőből, az alapanyagokból. Csoda volt együtt lenni. Csoda volt együtt dicsőíteni az ifis zenekarral őt. Csoda volt együtt imádkozni Kincsővel. Csoda volt hallgatni az igehirdető által az ő szavát. Csoda volt együtt énekelni az apró fáklyalángok hangulatában. Csoda volt együtt vacsorázni. Csodálatosan készített és felkészített Isten! Áldott legyen!”