Közös reformáció ünnepet tartottak a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye gyülekezetei október 31-én. A Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség templomában közel 500-an gyűltek össze emlékezni a 498 évvel ezelőtt elkezdődött eseményekre. A délelőtti istentiszteletre az egyházmegye lelkipásztorai közösen vonultak be, előttük a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium diákjai vitték az egyházkerület zászlaját, valamint a lelkipásztorok vitték azokat a szimbólumokat, amelyek a reformációhoz köthetőek, a kelyhet és a kenyeret. 

Tőkés Zsolt, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye főgondnoka köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a reformáció nem a szüntelen alkalmazkodást jelenti a világhoz, hanem az egyén megújulását, Krisztushoz való visszatérését. 

Kántor Csaba, a Székelyudbarhelyi Református Egyházmegye esperese igehirdetésében arról beszélt, hogy mindig az ige közelségét kell keresni, hogy el ne sodródjunk. Az sodródik el, aki nem tudja átélni a közösségben az örömöt, aki elszakad Krisztustól. A figyelmeztetést nagyon komolyan kell vennünk, hiszen bármelyikünk elsodródhat. Kántor Csaba a vízeséssel példázta, hogy mit is jelent a sodródás, hiszen van egy pont, amikor már nem tudunk megállni, olyan erősen visz magával a víz, és ekkor már biztos, hogy le fogunk zuhanni a mélybe.

Az időben való megállásban pedig Isten igéje, Krisztus a támaszunk. Krisztussal ugyanis nem az árral, hanem az árral szembe tudunk úszni, a forrás felé. Az esperes azt is hangsúlyozta, hogy nem a törvény, hanem az evangélium tart meg bennünket. A törvényt ki lehet játszani, meg lehet kerülni, a törvény maga laza. Azonban a törvény és az evangélium együtt erős, nem lehet őket kijátszani egymás ellen, a kettő együtt az élet irányába mutat. 

Az istentisztelet keretében az úrvacsorát is kiosztották, ágendai szolgálatot Gede Ildikó, a Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora tartott. Az istentisztelet után a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium konviktusán szeretetvendégség várta a résztvevőket, majd 13 órától a templomban lépett fel a Somos zenekar, akik református, evangélikus és unitárius magyar énekeket játszottak népzenei feldolgozásban. Ezt követően három csoportban, külön a férfiaknak, a nőknek és a fiataloknak tartottak előadásokat arról, hogy milyen is a református ember. 

A Bocskai István Közösségi Házban Moldovan Radu felsőboldogfalvi lelkipásztor, ifjúsági előadótanácsos játékok, beszélgetés, képek és kisfilmek alapján a helyes döntésekre irányította az ifjak figyelmét. Buzdítása: fel kell vállalni a példaképlétet. Az ehhez szükséges erő a megváltottság tudatából meríthető. Az asszonyoknak a belvárosi református templomban Bogdán Ida tanár A reformációtól a nemzeti költészetig című előadásában a zsoltárokon keresztül világított rá, hogyan jelentek meg és határozták meg a költészet fejlődését, alkotóik életét és gondolkodását. A református kollégium tizenkettedik osztályos lányai pedig énekeltek, zsoltárokat és verseket olvastak fel. A férfiak a városháza Szent István Termében Pitó Zsolt bögözi lelkipásztor, missziói előadótanácsos vezetésével a református férfi jellemvonásairól, szerepéről beszélgettek, és különböző szerzők erről szóló vallomásait hallgatták és beszélték meg.

A gyülekezet végül újból a templomban gyűlt össze a SZIKE zenekar dicsőítésére, valamint két könyvbemutatóra. Elsőként a Magyari Hunor és Juhász Ábel által készített, az egyházmegye templomait bemutató, újra kiadott képes albumot mutatta be Kászoni Szilárd lelkipásztor, aki szerint ez az album, amely egy a 15 közül, amelyik az Erdélyi Református Egyházkerület 750 templomát mutatja be, a jövő kutatói, lelkipásztorai számára is egy fontos támpont lesz, egyfajta keresztmetszete az egyházkerület életének. Magyari Hunor fotográfus saját költségén kezdte megvalósítani álmát, hogy lefényképezze, megmutassa az egyházkerület valamennyi református templomát. Páratlan művészi értéket hozott eme templomok kötetekbe rendezése. Bár 15 kötetről beszélünk, valójában munkája 17 könyvet jelent. A Székelyudvarhelyi és Küküllői Egyházmegyék albumainak második kiadása légi fotókkal, illetve egyházközség-történetekkel egészült ki. Templombelsők, -külsők, a gyülekezet rövid története, a lelkipásztorok névsora, légi felvételek – sorolta Juhász Ábel telekfalvi lelkipásztor. Utóbbiak által olyan szemszögből ismerjük meg az istentiszteleti helyeket, amelyeket nem látunk – egészében mutatkozik meg általuk a szépség. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegyének van a legtöbb kis gyülekezete, nincsenek monumentális épületei, mint más egyházmegyéknek. De a kis templomok élményeinek többletét közvetítő album lelkünk szárnyaira emel: a széppel, művészettel találkozva Istennel is találkozunk.

Dániel Tamás ötödéves teológiai hallgató Gönczi Lajosról írt jellemrajzát Bekő István Márton lelkipásztor mutatta be, hangsúlyozva, az igazgató-tanár kitörölhetetlenül beleégette nevét a kollégium történetébe. Beszélt Gönci Lajos életéről, arról, hogy igazgatósága idején nyert új arculatot az iskola, készült el a tanítóképző épülete, valamint indult be a konviktus. Természettudósként alapos tudományos munkát is végzett; író és közéleti személyiség volt. Nyugdíjazása után a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye gondnoka és a Belvárosi Református Egyházközség főgondnoka volt. Dániel Tamás, a könyv szerzője megköszönte a támogatók hathatós segítségét, akik hozzájárultak az emlékkönyv megjelentetéséhez Gönczi születésének 140. évfordulójára. 

Felemelő pillanat volt a lelkipásztorok által a reformációi tételekhez választott szentírási szövegek felolvasása, a Káté egyik alaptételének a gyülekezet általi közös elmondása, Kányádi György nagygalambfalvi lelkipásztor imája és Tímár Erika alsósófalvi lelkipásztor áldáskérelme.

Bereczki-Orbán Zsolt programfelelős lelkipásztor kérdésünkre elmondta, felülmúlta a várakozást a részvétel. Öröm, hogy ilyen sokaknak fontos volt a reformáció közös megünneplése, melynek üzenete: a hitbéli meggyőződés, a lelki identitás lehetőség és kötelesség minden ember számára. A nagysolymosi Derzsi Magda néni autóbusszal érkezett. A hétköznapokban csak Isten segítségével tudja elhordozni, hogy nincs utódja. Kiválóan érezte magát az udvarhelyi közösségben. „Egy ilyen hely, és hogy itt lehetek, felér mindennel.” Kántor Csaba esperes számára több volt ez a nap, mint ha külön-külön ünnepeltek volna a gyülekezetek. „Együtt éreztük meg, hogy Istennek megváltott gyermekei vagyunk. Közös rátekintésünkben megtapasztaltuk, hogy Ő szerető Atyánk, aki gondjaiban hordoz bennünket. Nem tud onnan kiszakítani senki. A belé vetett hitet erősítettük egymásban, a közösségben – Istenért, egyházért, hazáért.”

Szöveg: Kiss Gábor, Molnár Melinda

Fotó: Kiss Gábor