A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az Erdélyi Református Egyházkerület a Református Székely Mikó Kollégium ügyében – jelentette be Kató Béla püspök május 21-én tartott sajtótájékoztatóján. A püspök szerint furcsa helyzet, hogy a saját államunk ellen kell jogorvoslatot kérni, hiszen az lenne a normális, hogy a saját országunkban kapjuk meg a méltó bánásmódot. A püspök szerint különösen sértő, hogy bár van törvény a teljes visszaszolgáltatásra, az adminisztráción keresztül elakadt a folyamat, sem az erdőket, sem a szántókat nem adták vissza teljes mértékben a jogos tulajdonosoknak, a református egyház épületeinek pedig a felét se szolgáltatták vissza Erdélyben. Kató Béla szerint a Székely Mikó kapcsán egy 600 000-es közösséget csalónak, jogtalanul követelőzőnek minősítettek. A püspök szerint az Európai Emberi Jogok Bírósága az utolsó lépés, amit az egyházkerület megtehet. “Bízunk abban, hogy egy szélesebb kontextusban az Európai Emberi Jogok Bíróságán megvizsgálják, hogy hol sérültek a jogaink, és annak a döntésnek a kapcsán újrakezdhetjük a küzdelmet, hogy újból a birtokunkba kerüljön a Református Székely Mikó Kollégium.” – mondta Kató Béla.

Veress Emőd ügyvéd a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy most készült el az a beadvány, ami a strasbourgi bíróság asztalára kerül, ezen egy jogászokból, egyháztörténészekből és történészekből álló csapat dolgozott. Az ügyvéd szerint annak érdekében, hogy egy olyan anyag készüljön el, amely megállja a helyét Strasbourgban, egy francia ügyvédi irodával együtt dolgoztak, akik az egyházkerületet ott képviselni is fogják.

Veress Emőd szerint két alapvető jogot sértett meg a román állam, amelyeket az Európai Emberi Jogi Egyezmény garantál: a tisztességes eljáráshoz való jog, és a tulajdonjog megsértése miatt nyújtják be a keresetet.

A Mikó kollégium épületeinek tulajdonjogáról korábban léteztek végleges polgárjogi döntések, amelyeket a büntetőjogi bíróság nem vett figyelembe. Ez semmiképpen nem tisztességes, hiszen a román állam igazságszolgáltatása elismert bizonyos jogokat, amelyeket szintén a román állam igazságszolgáltatása nem vett figyelembe később. Az sem számíthat tisztességes eljárásnak, hogy büntetőügy keretében történt az újraállamosítás, hiszen ezzel beszűköltek a perorvoslati lehetőségek, egy polgárjogi perben legalább két ilyen lehetőséggel élhetett volna az egyházkerület. A büntetőjogi perben mellékügyként kezelték a tulajdonjog kérdését. A ploiesti-i ítélőtábla azt állapította meg, hogy bűncselekmény ügyét vizsgálják, a polgárjogi bíróság az, amely a tulajdonjogot hivatott tárgyalni, de ennek ellenére az ítélet rendelkező részében nem vizsgálta felül az buzau-i bíróság határozatát. Veress Emőd azt is elmondta, hogy a perben Sepsiszentgyörgy önkormányzata is részt vett, amely az első fokú határozattal szemben fellebbezett, ebben azt képviselte, hogy nem tartja magát tulajdonosnak, mert úgy gondolják, hogy az iskola az Erdélyi Református Egyházkerületé. Az ítélőtábla ezt sem vette figyelembe, mondván, hogy ez a vádlottak javára történő fellebbezés. Egy tisztességes eljárásban az önkormányzat érveit is érdemben vizsgálni kellett volna.

A másik nagy kérdéskör, amelynek a sérelmét tapasztalták, az a tulajdonjog sérelme. Az államosítás az 1948-ban kelt rendeletben az egyházkerületet nevezi meg tulajdonosnak, mint akitől elvették az épületet. “A román államnak megfelelt az egyházkerület, mint tulajdonos, amikor el kellett venni az ingatlant, de nem felelt már meg, amikor vissza kellett adni az ingatlant. Léteznek polgárjogi döntések, amelyek a tulajdonjogot megerősítették. Ha a tulajdonjogot megállapítják egy polgárjogi perben, elvonni utólag ezt a tulajdont, ez a jogállami elvekkel és a jogbiztonsági elvekkel ellenkezik.” – mondta az ügyvéd, aki szerint a buzau-i bíróság indoklása arra alapozott, hogy a telekkönyvben az Ev. Ref Székely Mikó Kollégium van feltüntetve tulajdonosként.

Veress Emőd szerint a büntetőjogi eljárásban nem vizsgálták meg alaposan az iskoláknak a jogi státuszát. Ezek az iskolák az egyházak statútumai alapján az egyház belső szerveiként működtek. Ezen a szervezetrendszeren belül bírtak viszonylagos autonómiával, de a fontos döntéseket mindig egy felsőbb egyházi szervnek kellett jóvá hagynia. Ez a telekkönyvezési mód, amelyet 1900-ban vezettek be, azt a célt szolgálta, hogy ezeknek az ingatlanoknak a rendeltetését rögzítse, úgy, hogy az egyház számára is kötelező legyen. Azaz az egyház számára azt jelentette, hogy nem változtathatta meg az épület rendeltetését. Ezek az ingatlanok az egyházak szempontjából célvagyont jelentettek.

A két világháború közötti periódusban is az állam az egyházat tekintette tulajdonosnak, vannak olyan perek, amelyben az iskolát perbe hívták, a román bíróságok ebben az időszakban azt állapították meg, hogy az iskolának nincs saját perbeli minősége, ezért az intézményt a püspökség kell képviselje. A brassói ortodox Andrei Saguna középiskola tulajdonosaként a brassói görög-keleti hívők közössége szerepelt tulajdonosként, a Mikó-ügyben hozott döntés fényében ma ez az iskola sem lehetne az ortodox egyházé. Veress Emőd szerint nem egy büntetőjogi bíróság feladata ezeket a körülményeket feltérképezni, ezt a ploiesti-i táblabíróság meg is állapította, de ennek ellenére a következtetést, hogy az újraállamosításnak nincs jogalapja, már nem vonta le. Ha strasbourgi bíróság döntése kedvező, akkor ez megnyitja a román bírósági döntések ellen a perújrafelvétel lehetőségét, ezen az úton lehet a kollégium ügyét rendezni. Veress Emőd azt is elmondta, Strasbourg közvetlen módon nem dönt a tulajdonjogról, csak a jogok sérülését állapítja meg.

Kató Béla felhívta a figyelmet a Mikó-ügyben született döntés veszélyességére is. Az egyházkerület püspöke szerint precedenst jelenthet ez a per, egy 2004-ben visszaszolgáltatott nagyenyedi épület kapcsán megkeresték a peres feleket, hogy újra akarják-e folytatni a pert. “Valósággal bátorítják a veszteseket, hogy íme, itt az alkalom, hogy visszaszerezzék az épületeket. Bár Romániában nincs precedensre való hivatkozási törvény, könnyen megtörténhet, hogy más perekben is megkérdőjelezik a visszakapott ingatlanok tulajdonjogát. Ha ez a sorozat elindul, akkor ennek alapján sorozatosan ki leszünk téve hasonló eseteknek.”

Ballai Zoltán egyházkerületi tanácsos szerint több olyan restitúciós ügy van, amelyet az elmúlt 3-4 évben jegeltek, hogy amíg a Mikó-ügyben nem lesz döntés, addig az illető ügyben sem döntenek. Ez nem csak a református ingatlanok esetében történt meg, ezért várható, hogy a Református Székely Mikó Kollégium ügyében hozott döntés után ezek a perek felgyorsulnak.

Veress Emőd szerint emiatt a fennmaradt ingatlanok visszaszolgáltatása is kérdésessé válik, hiszen amikor nem tiszták a tulajdonjogok, akkor nem írja alá az iratokat a restitúciós bizottság. Éppen ezért fontos, hogy ameddig és amennyi lehetőség van, hogy a Mikó-ügyben született ítéletet felülvizsgáltassák, ezekkel élni kell.

Szöveg és fotó: Kiss Gábor