Templomának felújításáért adott hálát Mezőszava gyülekezete június 18-án. A 19 lelket számláló kis gyülekezet tagjai egy emberként fogtak össze azon cél érdekében, hogy templomuk újra régi pompájában állhasson.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Ám 5, 4;14-15 versei alapján felidézte a ma 19 lelket számláló gyülekezet múltját, amely bár elkeserítően hangzik, de nem csak a pusztulást, Isten tervét is magában hordozza. Ennek a gyülekezetnek a története ugyanis példa arra, hogy mi minden megtörténhet: a 13. században egy kőtemplom állt a mostani helyén, amely a 18. századra a megfogyatkozott, a templomát fenntartani nem képes gyülekezet miatt összeomlott. Az 1800-as években azonban sikerült újra felépíteni a templomot, az 1910-es feljegyzések pedig 100 reformátust számlálnak. Ez a szám az évek során egyre csak fogyott és fogyott, de a templom nem veszett el, a ma ott élő parányi gyülekezetet mai napig is szolgálja. Az ótestamentum prófétái népük sorsát Istenben bízva igyekeztek megmenteni, erre buzdította a püspök a ma emberét is. A megmaradásunk a keresztény hitben rejlik, hangsúlyozta, Isten nekünk, reformátusoknak feladatot adott, ennek elvégzésére kell szüntelenül törekednünk. A felépített kultúránk pedig segít ebben, erőt ad a nehéz időkben. „Addig fogunk idejárni, amíg az utolsó gyülekezeti tag is életben van. Az utolsó egyhez is ragaszkodunk, hiszen élő gyülekezetet akarunk megtartani” – ígérte a püspök.  

Újra régi pompájában ragyog a mezőszavai református templom. 📸 Kiss Gábor

Lengyel István, a Kolozsvári Református Egyházmegye főjegyzője a Zsolt 43, 3-5 verseivel Isten áldását kérte a gyülekezet minden tagjára, nemzedékről nemzedékre.  

Máthé István, a Kolozsvári Református Egyházmegye számvevője biztatással fordult a gyülekezet tagjai felé: „boldogok, akik nem látnak és hisznek”, azaz áldottak azok, akik a látás ellenére is bízni tudnak. Ez az Istenbe vetett bizalom valósította meg a templom újulását, és ez ad erőt a kicsiny gyülekezetnek és lelkésznőjének a továbbiakban is.  

Zsúfolásig megtelt a 19 lelkes gyülekezet temploma. 📸 Kiss Gábor

„Éljük meg a jelent” – kezdte ünnepi beszédét Kőrösi Viktor Dávid konzul, arra is felhívva a figyelmet, hogy mindezt nem tehetjük meg a múltba és jövőbe tekintés nélkül. Mezőszava református gyülekezetének 19 fője gondolt egyet, és megújította a templomát. Ez a 19 fő veszendő vagy tettekre képes? – tette fel a kérdést a konzul. A kapott értékek megőrzése a gyülekezet tagjain múlik, a templom felújítása pedig azt jelzi, hogy ez a gyülekezet képes az összefogásra, a megőrzésre. A konzul biztosította, hogy bár kevesen vannak, de nincsenek egyedül, az anyaország velük van, hiszen minden egyes tag a 15 milliós magyarság részét erősíti. 

Kató Béla püspök szerint az utolsó magyar reformátushoz is ragaszkodunk. 📸 Kiss Gábor

Bárócz-Szikszai Alexandra, Mezőszava lelkipásztora hangsúlyozta, ezek a falak nem csak ilyen felújításon nem estek át az utóbbi időben, de ilyen népes gyülekezetet sem látott réges-rég óta. A történelmi feljegyzések szerint a falu elnéptelenedését a tatárjárás okozta, a falu nemzetisége képe megváltozott, a templom gondozatlan maradt, majd összedőlt. A kicsiny gyülekezet új templomot építtetett, a fogyatkozás azonban nem szűnt meg. A templom ma mégis áll. Hogyan lehetséges ez? Isten nem feledkezik meg a legkisebbekről sem, embereket ad, szeretetet támaszt, hitet ébreszt és buzgóságot szít. Ezeknek köszönhetően pedig csodát teremt. Olyan csodát, amelyet ma Mezőszava kis gyülekezete is élvezhet. Egy templom felújításához emberek és hozzáértés szükséges, fejtette ki a lelkipásztor, de szív is szükséges, amely szeretetet áraszt. Mindezt megkapta Mezőszava gyülekezete. Magyarország Kormánya és az Erdélyi Református Egyházkerület segítségével megújulhatott a templom tetőszerkezete és toronysisakja, újrameszelték a külső és belső falakat, lefestették a padlót, ajtókat és ablakokat, de a templom környékét is felújították, valamint az imaterem ereszét is kicserélték.  

A hálaadó istentiszteletet vers és ének zárta. 📸 Kiss Gábor