Ötödik alkalommal szerveztek keresztyén lovastábort mozgássérülteknek Székelyjón, ahol 120 résztvevő tapasztalhatta meg a lovaglás gyógyhatását, de lélekben is feltöltődhetett a napi áhítatokon hirdetett ige, a csoportos tevékenységek, őszinte beszélgetések során. A tábor programjában a lovaglás mellett gyógymasszázs, íjászat, agyagozás, sporttevékenységek is szerepeltek, a lelkes önkéntescsapatban pedig gyógymasszőrök, huszárok, asszisztensek, zenészek, operatőrök is voltak.

Az első táborba, 2013-ban 16-17 résztvevő érkezett, idén 120-ra nőtt a számuk – mondta el Jancsó István szervező, programkoordinátor, aki Simon András tanárral Magyarországról hozta a tábor ötletét. „A lovaglásban nincs különbség ép és mozgáskorlátozott között” – magyarázta. A szervezők mostanra kitapasztalták, a különféle sérülésekkel szenvedőknek melyik nyereg válik be, a tábor lebonyolításában pedig szakemberek segédkeztek. Jancsó István elmondta: arra törekszenek, hogy bárki is ülne fel a lóra, teljes biztonságban legyen. Céljaik között szerepel, hogy rehabilitációs programot tartsanak a résztvevőknek, emellett érzékenyítő programmal tanítják meg a táborozó ifiseknek, milyen a mozgáskorlátozottaknak közlekedni, milyen az életük. A fiatalok segédkeznek az étkeztetésben, csoportos tevékenységeken, beszélgetéseken vesznek részt, közösen próbálnak megoldást találni a mozgássérültek gondjaira, de felkészülnek azokra a helyzetekre is, amikor mozgássérülttel találkoznak majd a mindennapi életben. Emellett a tábor egyik törekvése, hogy a mozgássérült résztvevők megtanuljanak önállónak lenni, minél kevésbé függjenek a környezetükben levőktől, szakadjanak el a kiszolgáltatottságtól, ezért is érkeznek kísérők nélkül.

A táborban minden reggelt áhítattal kezdtek, a meghívott lelkipásztorok között pedig baleseti mozgássérültek is voltak, akik más szemszögből világítják meg az igét, saját élettapasztalataikra is reflektálnak. Idén, a reformáció 500. évfordulója lévén, a tábor, illetve az áhítatok témája a megújulás testben, lélekben és szellemben, amelyet Rád András László radnótfájai lelkipásztor állított össze. A napi tevékenységek – gyógymasszázs, íjászat, agyagozás, sporttevékenységek – mellett Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti lelkipásztor előadást tartott a lovas életről, túrákról, de nosztalgiás estét is szerveztek, végignézve az előző táborokban készített fényképeket, videókat.

Három kategóriájú sérült vesz részt a táborban: akik születésüktől fogva mozgássérültek, valamint a betegség vagy baleset köveztében mozgáskorlátozottakká váltak. Jancsó István elmondta: a tábor megrendezése nagyon sok pénzbe kerül, a résztvevőknek biztosítják a szállítást, emellett a masszőrök juttatását, valamint a lovak szállítását is rendezniük kell. Nagyrészt a Marosi, Maros-Mezőségi, Küküllői és Görgényi Református Egyházmegyék és egyházközségeik adományaiból állt össze a tábor anyagi háttere. A lovaglásban sokat segített a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat csapata, akik speciális emelőszerkezetet vittek magukkal, hogy senkinek se legyen akadály a nyeregbe szállás. A táborban rengeteg önkéntes is részt vett, köztük gyógymasszőrök, huszárok, asszisztensek, zenészek, operatőrök, de Budapestről is érkeztek ketten.

A résztvevők először szkeptikusan álltak hozzá a lovagláshoz, nem gondolták, hogy menni fog nekik, a szervezők pedig nem erőltettek senkit, de végül mind rájöttek, hogy a speciális felszereléssel bármelyiküknek sikerülhet. „Arra törekszünk, hogy megbarátkozzanak a lóval, a lovaglás rehabilitációs sportnak is mondható, hiszen olyan izomcsoportokat lehet megmozgatni, amelyeket még gyógytornával sem érnek el” – magyarázta Jancsó István. Külföldön a hippoterápia, azaz a gyógylovaglás már rég óta ismert módszer, Romániában azonban nagyon kevés terapeuta foglalkozik vele.

A kérdésre, hogy mi a legnagyobb kihívás a szervezők számára, Jancsó István elérzékenyülve felelte: az, hogy valóban felkarolják a sérültet, élményeket szerezzenek nekik, hogy boldogan, felszabadultan, lelkileg feltöltődve térhessenek haza. „Amikor látod a mosolyt az arcukon, az mindent megér. Ezért is csináljuk” – jelentette ki.

A tábor egyik résztvevője szerint nagyszerű élmény az ott töltött idő. „Feldob lelki és fizikai téren egyaránt, és olyan dolgok sikerülnek most, amelyeket ha ezelőtt néhány évvel elmondtak volna nekünk, nem hittük volna el, hogy megtörténhetnek. A tábor minden sérültnek sokat segít. Én izomsorvadásban szenvedek, ez pedig nagyon jó terápia. Itt, Romániában ez nem túl elterjedt. Minden évben találkozunk a régi barátainkkal, de megismerünk új embereket is, akik először találkoznak a lovakkal” – mondta el. Az egyik Budapestről érkező önkéntes, aki első alkalommal vett részt a rendezvényen, az egészségügyi segítségnyújtás mellett zenélt is a táborlakóknak. Rámutatott: „Isten rengeteg ajándékot adott nekünk különböző formákban. Legyen az fizikai erő vagy bármilyen tálentum, azzal már lehet szolgálni. Amit kaptunk, azt tovább kell adnunk, akár a legapróbb gesztusokkal is. Isten meggyőzött arról, hogy nekem most itt a helyem. Ezért vagyok itt: hogy amim van, azzal segíteni tudjak az embereknek.”

Szegedi Csaba, Berekméri Gabriella