Közös imádkozásra gyűltek össze Kolozsvár és a világ gyülekezetei a március eleji Ökumenikus Világimanapra. Ezúttal zimbabwei asszonyok állították össze az imanap liturgiáját Kelj fel és járj! címmel, a bethesdai beteg meggyógyításának története alapján.

Reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és katolikusok is érkeztek a kolozsvár-alsóvárosi templomban megrendezett Ökumenikus Világimanapra, hogy együtt könyörögjenek a zimbabwei és a világ minden táján élő hittestvérekért. Az imanap tematikáját minden évben más-más ország állítja össze, és a világ minden táján lefordítják azt. A Romániai Nők Ökumenikus Fóruma idén először adaptálta is a liturgiát, hogy megszokottabb formája legyen, de megtartottak néhány zimbabwei éneket is. Az imanapot egy Zimbabwéről készült kisfilm nyitotta, majd a Laudate együttes és a Kétágú templom vegyeskara szolgált.

Az alkalmon az idei év igéje, a Jn 5,2–9 alapján hirdette az evangéliumot Buzogány Emese kórházlelkész. Rámutatott: a történetben Jézus pontosan tudja, hogy ki a beteg, és mire van szüksége, mégis megkérdi tőle, hogy meg akar-e gyógyulni. Az ember bele van süppedve a betegsége tehetetlenségébe, de a magány, a hozzátartozók hiánya fáj neki igazán. Jézus kimondja a parancsot, és gyógyít, teremtő szava új életet fakaszt, nincs szüksége a vízre a csodatételhez. Így ad nekünk is új szívet, hogy kiléphessünk bűneink tehetetlensége alól. „Ha ez az alkalom segít minket, hogy világosabban lássuk, hol van szükségünk változásra, ujjászületésre, felismerjük az akaratát, embertársaink mellé állunk, akkor részeseivé válunk a csodának” – hangzott el.

Kerékgyártó Imola evangélikus lelkipásztor, az imanap szervezője az Agnus Rádió kérdésére elmondta, a zimbabweiek konkrét problémáiért, a nők helyzetéért, a bizonytalan politikai helyzetükért imádkoznak a kolozsváriak sok más gyülekezettel együtt. „Azért fontos így összegyűlnünk, mert az imádságnak nincsenek határai. Zimbabwe asszonyai is különböző felekezetekből gyűltek össze, hogy összeállítsák a liturgiát. Úgy tartom jónak, hogy mi is közösen imádkozzunk értük, ezzel is erősítve a Krisztusban hívők egységét” – fejtette ki a lelkipásztor.

A zimbabweiek helyzetét is röviden vázolta: az ország sokáig törzsi háborúk helyszíne volt, az asszonyok feladata volt a háztartás ellátása, a férfiak pedig mindig készenlétben voltak a harcra. A háborúk elmúltával a helyzet sajnos nem változott, a beszámolók arról tanúskodnak, hogy ugyanúgy zajlik az élet: a nők végzik a ház körüli munkát, a gyerekekkel foglalkoznak, vizet hordanak, a férfiak meg szinte tétlenül ülnek. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért, illetve a gyerekek iskoláztatásáért is szólnak az imák.

Berekméri Gabriella