Az Erdélyi Református Egyházkerület a nagyvárosok gyülekezeteit vizsgálja 2016 során a Generális Vizitációk alkalmával. A Kolozsvári Református Egyházmegye legnagyobb városa Kolozsvár, ahol 12 református gyülekezetben folynak az egyházi tevékenységek. A vizitációs bizottság február 18-án a Kolozsvár-Bulgáriatelepi Református Egyházközséget látogatta meg.

A bizottságot az egyházmegye elnöksége mellett a gyülekezet elnöksége és presbitériumának egy része várta a parókia udvarán. Köszöntések után Visky János lelkipásztor tartott áhítatot a Luk 12,48b alapján. A lelkipásztor elmondta, hogy felelősek vagyunk az egyházban, de elsősorban Isten előtt. Isten úticélt is ad annak, akit elindít, a jutalom pedig az, hogy még többre bíz. Ezt elsősorban akkor tapasztalta, amikor egy mezőségi gyülekezetből Kolozsvárra került és templomot kellett építeni. Isten azonban nem csak a külső építkezésre hív el, hanem a lelkek építésére is. Nagy szükségünk van arra, hogy lobogó életű szolgái legyünk Istennek, aki ránk bízta az élet igéjét, a megbékéltetés szavát, a szeretetét, a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel? Ha nyitottak vagyunk a végtelen felé, végtelenül nyitottak lehetünk a ránk bízottak felé. Visky János elmondta, hogy ez a nap egy kisebb számonkérés, de az a nagy számonkérés határozza meg a szolgálatunkat, amelyik majd a mennyei Úr előtt következik be, és úgy kell szolgálni, hogy ne kelljen majd ott pironkodni.

Az áhítat után Kató Béla püspök mutatta be a Generális Vizitáció tagjait, majd arról beszélgettek, hogy az egyházközség, az egyházmegye és a népszámlálás adatai mennyiben különböznek, és mi lehet a nagy különbségek oka. Az egyházmegye nyilvántartása szerint 1600 lélek tartozik a gyülekezethez, az egyházközség azonban csak 1200-at tart nyilván.

A déli órákban került sor az Emil Boc polgármesterrel való találkozóra. A püspök elmondta, hogy mindenütt meglátogatják a polgármestereket, ahol a gyülekezeteket vizitálják, hiszen a polgármester és a lelkipásztorok ugyanazt a közösséget szolgálják a maguk helyén. A beszélgetés során a püspök partnerséget ajánlott a polgármesternek. 2017-ben Európa protestánsai a reformáció 500. évfordulóját ünneplik, a püspök azt javasolta, hogy Kolozsvár is pályázzon az európai reformáció városa címre. Emil Boc azt ígérte, hogy Horváth Anna alpolgármesterrel együtt, aki szintén jelen volt a megbeszélése, utánanéznek, hogy mit is takar ez a pályázat, és lehetőségeihez mérten a város részt fog venni a pályázatban. A polgármester elmondta, hogy Kolozsvár büszke lehet magára, hogy az egyetlen olyan európai város, amely öt püspökségnek a helyszíne. Kiemelte, hogy Kolozsvár minden nemzetnek az otthona, valamint azt is, hogy a magyar reformátusok különösen sokat tettek a városért, utalva a Farkas utcai templom felújítására, valamint más, Kolozsváron zajló építkezésekre. Kató Béla püspök a beszélgetés során kitért arra is, hogy, mivel megváltozott az adótörvény, iskolákat, parókiákat adóztatnak a hatóságok. Mind a polgármester, mind az alpolgármester azt ígérték, hogy utánanéznek, hogy milyen lehetőségek vannak, hogy ezt a kérdést a lehető legjobban meg tudják oldani.

Visszatérve a parókiára a bizottság a nőszövetség tagjaival találkozott. Bár hivatalosan nem alakították meg a nőszövetséget, szerteágazó munkát folytatnak a gyülekezetben a nők. Kató Béla püspök arról beszélt az asszonyoknak, hogy szükséges lenne a gyülekezeti diakónia beindítása. A püspök szerint ma a legnagyobb áldozat az idő, amit másokra fordítunk. A beszélgetés során azt is elmondta, hogy a népszámlálás szerint sokkal több református él ebben a negyedben, mint amennyit az egyházközség nyilván tart. A lelkipásztorok nem mindig tudják, hogy ki, hol van, hiszen városon, főleg a fiatalok elég gyakran költöznek egyik utcából a másikba, egyik negyedből a másikba. Így elsősorban a gyülekezeti tagok kell egymásra gondot viseljenek. A Dézsi Zoltán főgondnok által feltett kérdésekre az asszonyok azt fogalmazták meg, hogy, ha mindenki a maga helyén elvégzi a feladatát, akkor kiegészítik egymást, egy közösen tudnak az egyházért dolgozni.

Az ifjúsági bibliaórára járó fiatalok közül is sokan megjelentek a meghirdetett találkozóra. A fiatalok beszámolójából kiderült, hogy körülbelül húszan járnak rendszeresen bibliaórára, amelyet általában a gyülekezet segédlelkésze, Fehér Attila tart. Kató Béla püspök a zene szerepéről beszélt a fiataloknak, akik szeretnek is énekelni, és a beszélgetés során azt is megfogalmazták, hogy ha lehetne, akkor a mostani énekeskönyvet kiegészítenék más, ifjúsági énekekkel is. Dézsi Zoltán főgondnok szerint az is értékelendő, hogy a fiatalok részt vállalnak az istentiszteleteken, a liturgia levezetésében. Fehér Attila segédlelkész arról számolt be, hogy minden ünnepen szolgálnak a fiatalok, emellett évek óta úgynevezett alternatív istentiszteleteket szerveznek, amiben a fiatalok különböző szerepeket vállalnak. Kiemelte, hogy emellett a fiatalok a vasárnapi istentiszteleteken is szép számmal vannak jelen. Kató Béla püspök hangsúlyozta, hogy fontosak azok az istentiszteletek, amelyen minden generáció részt vesz, és egy óra erejéig együtt vannak. Beszélt a liturgia szerepéről, és annak változásáról. A püspök szerint a liturgia koronként, generációnként változhat, hiszen mindig az adott generációk határozzák meg, hogy hogyan dicsőítik Istent.

Az ifjúság után a konfirmandusokkal találkoztak a bizottság tagjai. Velük főleg az úrvacsora fontosságáról, Jézus megváltásáról beszélgettek, valamint a konfirmandusok felkészültségét, alapvető ismereteit ellenőrizték le.

Az esti istentisztelet előtt presbiteri gyűlésre került sor, amelyen Kató Béla püspök elmondta a presbitereknek, hogy azért választotta a Bulgáriatelepi gyülekezetet, mert kíváncsi volt, hogy a város szélén lévő gyülekezetekben milyen élet van. A nap folyamán felvett jegyzőkönyvet Kántor Csaba ismertette. A gyülekezet lelki életéről Kovács István előadótanácsos beszélt röviden a presbitereknek.

Az esti istentiszteleten, amelyen, bár kevesen, az egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek, Szegedi László generális direktor hirdette az igét az I. Móz 50,24-26 és a Zsid 11,22 alapján. A missziói előadó arról beszélt, hogy Isten néha más hangsúlyokat tesz az életünkben, mint mi. Lehet, hogy ami számunkra nem fontos, azt Ő mások életében fontossá teszi. József élete utolsó pillanatában is osztozni akar népével, közösségével, ez hatalmas hitről tesz bizonyságot. A hit ereje pedig győzedelmeskedik a világ felett. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy a hitnek próbatételei is vannak. Akikre Isten sokat bízott, azoknak nagy a felelőssége. József, miután Isten felhasználta arra, hogy népét megmentse, teljeséggel telt meg, azonban le tudott tekinteni a népére, a szegényekre, mindezt úgy, hogy közben nem vált egyiptomivá, nem vesztette el identitását. Isten ma is azért tesz tehetősség embereket, hogy másokon is segíteni tudjanak. Egy ilyen próba életünk végéig tart.

A nagyvárosoknak is komoly próbatételei vannak. Könnyű elvesztődni, nehéz ellenállni annak, amit egy nagyváros kínál. A civilizáció szárnyal, a vallás pedig mélyponton van. Egyiptom példája azonban azt tanítja, hogy ahol ez a folyamat elkezdődik, ott birodalmak bukása várható. József kősziklára építette a hitét, egyedül volt hívő Egyiptomban. Vajon, ma el merjük mondania munkahelyünken, a szórakozóhelyeken, hogy Jézus a Megváltó? József hitének az ereje a halál feletti diadalban nyilvánult meg. A hívő ember, bár, ahogy idősödik ereje gyengül, hite kifényesedik, hiszen az Istenbe vetett bizalom erőt ad. A hit túllát mindenen, valószínűsíti a valószínűtlent. A hit diadalmaskodik a halál, és ezzel együtt a valóság felett.

Az igehirdetés után Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese köszöntötte a gyülekezetet, majd bemutatta a bizottság tagjait.

Kató Béla püspök beszámolójában arra figyelmeztette a gyülekezetet, hogy minden őrállónak tudnia kell, hogy számadással tartozik. Ha közösségként nem imádkozunk egy-egy gyülekezetért, akkor elveszhet mindaz, amiért egyenként dolgoztunk, utal a püspök arra, hogy az egyházmegye lelkipásztorai közül kevesen jelentek meg az ünnepi istentiszteleten. Kató Béla azt is elmondta, hogy azért járják a nagyvárosi gyülekezeteket, mert olyan specifikus problémákat akarnak feltárni, és azokra megoldásokat keresni, amelyek csak ezekben a gyülekezetekben találhatóak meg. Az egyház saját nyilvántartása szerint Erdélyben 290 000 református él, az állami népszámlálás azonban 360 000 református tart nyilván az egyházkerületben.

„Sokkal kevesebb lelket tartunk nyilván, nem tudjuk, hogy hol vannak a híveink. Tény, hogy fogynak a gyülekezeteink, de azokat se tudjuk követni, akik egyik helyről a másikra költöznek. Kolozsváron 10 000 ember bolyong valahol a város útvesztőiben. A Bulgáriatalepi gyülekezetben is gond van a lélekszám nyilvántartásával, a népszámlálás 2 000, az egyházmegye 1 600, a gyülekezet 1 200 lelket tart nyilván. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen bizonytalan számokkal dolgozzunk! Minden egyes lélek számít, ezért minden lelket meg kell keresnünk!” – zárta felszólalását a püspök.

Kántor Csaba püspökhelyettes a gyülekezet előtt is ismertette az aznap felvett jegyzőkönyvet, amiből kiemelte a gyülekezeti csoportokban részt vevő egyháztagok szolgálatát. A püspökhelyettes arra kérte a gyülekezet tagjait, hogy folytassák ezt a munkát, hogy a közömbösöket is meg tudják majd szólítani.

Szegedi László egyházkerület missziói előadó a gyülekezeti szeretetszolgálat fontosságát hangsúlyozta, hiszen sokan egyedül maradtak a gyülekezetben. Megdicsérte a gyülekezet adakozó kedvét, kiemelve, hogy többen is tizedet fizetnek az egyházfenntartó járulék mellett. A missziói előadó azt is elmondta, hogy a templomlátogatottság a kerületi átlag felett van, sokan járnak bibliaórákra is, valamint arról is beszámolt, hogy a gyülekezetben sokan tartanak igényt a kerületi missziós kiadványokra.

Dézsi Zoltán főgondnok szerint a hit által erősek és nagyok vagyunk. Ebben a gyülekezetben van jövő a főgondnok szerint, de mint minden más gyülekezetnek, ennek is meg kell újulnia. Ehhez pedig meg kell találni az utat másokhoz is. A főgondnok szerint ezek a vizitációk új kapukat nyitnak, hiszen a nagyvárosokra jellemző valóságot látják, kifejezte abbéli reményét, hogy a vizitációk után megoldásokat is tudnak majd a gyülekezeteknek ajánlani, hogy ezzel is megkönnyítsék a megújulásukat.

Visky János lelkipásztor az istentisztelet végén megköszönte a bizottság látogatását, hangsúlyozva, hogy a gyülekezet számára ez a nap nagy élmény marad, hiszen, amióta a gyülekezet megalakult, még nem járt itt püspöki vizitáció. A lelkipásztor Isten áldását kérte a bizottság életére, valamint a gyülekezetnek kiemelte, hogy mindazért, ami ezen a napon történt, Istené a dicsőség.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor