Új prioritásokat határozott meg a következő időszakra a Diakónia Keresztyén Alapítvány. Az egy ideje mindkét egyházkerületben működő református egyházi szeretetszolgálat hamarosan 10 fiókszervezetben fogja ellátni a segítségre szorulókat.

A fiókszervezetek vezetőségei március elején Zeteváralján találkoztak, ahol az egymás jobb megismerése mellett azt tűzték ki célul, hogy az adminisztrációs gondok tisztázásán túl a kommunikációban és a fundraising területén fognak előrelépni. Ebben kíván segítséget nyújtani a különböző szolgáltatásokat nyújtó fiókszervezeteknek a koordinációs iroda. Tussay Szilárddal, a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinációs irodájának igazgatójával beszélgettünk.

– A zeteváraljai találkozón úgy éreztem, hogy elindult egy valamilyen fajta közös munkára való törekvés a diakóniában, de elsősorban a szervezet felépítése miatt van nagyon sok kérdés. Hogyan néz ki jelenleg a Diakónia Keresztyén Alapítvány szervezeti felépítése?

– 22 évvel ezelőtt, amikor a református egyház szeretetszolgálatában elkezdődött az intézményesítés folyamata, Kolozsváron létrehoztak egy Diakónia Alapítványt. Ez a kolozsvári alapítvány bővült eleinte úgy, hogy különböző fiókszervezeteket hozott létre Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, de egy idő után elkezdett terjeszkedni a másik egyházkerületben is. Ekkor lett a Romániai Református Egyháznak a szeretetszolgálata, fiókszervezet alakult Nagyváradon és Zilahon. Közben Erdélyben is fejlődött a szeretetszolgálati munka, és ez az elmúlt 22 évnyi folyamatos fejlesztés és strukturális átalakulás vezetett oda, hogy szükség van egy új szervezeti felépítésre. Gyakorlatilag a kolozsvári diakónia városi szervezetből egy országos szervezetté alakult, ezért tűnhet zavarosnak kissé a helyzet. Anyaszervezetként működik, amelynek kuratóriuma kibővült egy országos kuratóriummá.

Diakóniai vezetők találkoztak Zeteváralján március 6-7. között. 📸 Kiss Gábor

Három éve létrehoztunk külön egy bejegyzett koordinációs irodát, amely gyakorlatilag az országos lefedettséget biztosítja. Nyilván, a statútum megváltoztatása, a helyes organigrammának az elkészítése még időt fog felvenni, úgy, hogy három évvel ezelőtt még a két egyházkerület, meg a zsinat sem tudott egyhangúan döntést hozni arról, hogy hova is helyezik ezt a koordinációt. Jelenleg kilenc fiókszervezettel rendelkezünk, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Szászrégenben, Székelyudvarhelyen, Brassóban, Zilahon, Nagyváradon és Szatmárnémetiben már működik, a nagyenyedi fiókszervezet pedig kialakulóban van. Ezek a fiókszervezetek állami támogatásban részesülnek, otthoni beteggondozás a fő tevékenységük, ezen kívül gyermekprogrammal, cigánymisszióval, fogyatékkal élő gyerekekkel, palliációval foglalkoznak, tehát nagyon széles a paletta.

– Gondolom, hogy a főfoglalkozás mellett régiónként változik az, hogy ki mivel foglalkozik.

– Gyakorlatilag az igények alakították, hogy melyik régióban mi volt az, ami sürgősebb volt, amiben lehetőség volt. Óriási az igény a szociális tevékenységre, és folyamatosan növekedik, tehát ez nagyméretű kibővülési lehetőséget mutat a következő évekre. Még legalább tíz ilyen szervezet elférne, ha országos léptékben, vagy akár európai viszonylatban nézzük. Az elöregedés, a hátrahagyottaknak, azoknak a személyeknek a száma, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak, folyamatosan nő, és ezt érezzük úgy, hogy közben újabb és újabb munkapontokat hozunk létre. Ezek a szervezetek, amelyeket felsoroltam, városokon vannak bejegyezve, de munkapontjaik vannak a környező településeken, amelyeket úgyszintén a helyi önkormányzattal közösen működtetünk. Ez egyfajta autonómiát jelent, hiszen bejegyzett szervezetek, így állami támogatásban részesülnek, de különböző egyházi és más entitások által begyűjtött fundraising támogatásokból kell megéljenek.

Tussay Szilárd 2023. márciusától került az országos koordináció élére. 📸 Kiss Gábor

A koordinációnak efölött az a szerepe, hogy a felhalmozott tudást, információt szabályozottan tudja mozgatni a vezetők között. Alkalmazott külföldi oktatást, vagy akár hazai tréninget szervez, amely egységesen mindegyik fiókszervezetnek és alkalmazottnak hasznos, és ezáltal minőségileg is növekedik a diakónia által nyújtott szolgáltatás. A koordináció fölött van a nagy kuratórium, a döntéshozó testület, valamint fölöttük őrködik a két egyházkerület megválasztott képviselőiből összeálló Romániai Református Egyház Zsinata. A célunk tehát, hogy a szervezeti felépítés ismeretében úgy tudjuk a működést szabályozni, hogy az mind a romániai jogi rendszernek, mind az egyházi küldetésnek megfeleljen. 22 év alatt nagyon gyorsan növekedett a diakóniai szolgálat, és a létrejött fiókszervezetek munkájának az összehangolására hoztuk létre három éve a koordinációs irodát

– Mekkora koordinációs irodáról beszélgetünk?

– A koordinációs iroda két személyből áll. Nyilván a helyi adminisztráció mindegyik fióknál sokkal több embert igényel. Maga a koordináció, ezzel a kétszemélyes intézménnyel nem fog tudni mindent megoldani, nem tud minden kérdésre választ adni, hanem lehetőséget és a platformot akar teremteni, ahol találkozhatnak az igazgatók és a vezetők. A kezdetek óta támogatja munkánkat a HEKS, a koordinációs irodának a létrejötte is nekik köszönhető. A hosszú távú cél az, hogy fenntartható és önellátó legyen a diakónia minden területe. Az iroda nagy erő tud lenni, összesíteni tud, tárgyalni tud, országos és nemzetközi szinten viszi magával a tíz diakónia fiókszervezetnek a véleményét, az információit, a munkáját és tevékenységét. Kölcsönösen adunk erőt egymásnak, míg a koordinációs iroda megpróbálja összefogni a fiókszervezetek munkáját, képviselni a fiókszervezeteket, addig ezek a fiókszervezetek azok, amelyek tartalmat biztosítanak a munkánkhoz. A tíz szervezettel a hátunk mögött tudunk tárgyalni törvényhozókkal, döntéshozókkal szociális téren, olyan kérdésekben, amelyek hosszú- és rövid távú döntéseket befolyásolnak, ehhez viszont szükség van ahhoz, hogy legyen egy koordinációs iroda, aki kapja a háttérből az információkat a fiókoktól, és a szószólójuk tud lenni.

– Romániában azért is nagyon fontos ez a típusú munka, mert az állam kiszervezi, nincs neki saját szervezete, aki ezzel foglalkozna, és nagyrészt az egyházak vállalták fel ezeket a típusú szociális szolgáltatásokat. Milyen viszonyt ápoltok a más felekezetek által fenntartott szervezetekkel?

– Ismerjük egymást, ez egy jó kezdet, viszont azt látjuk, hogy csak olyankor van idő és lehetőség egy asztal mögé ülni, amikor egy hirtelen krízisre kell reagálni. Ilyen volt az ukrán menekültválság. Akkor leültünk Szatmárnémetiben egy asztal mellé, és kitaláltuk, hogy ki hogyan tud segíteni. Mindegyik egyháznak megvan a saját bázisa, gondolkodásmódja, munkavolumene, a kapcsolatai egyházon belül. Együttműködés olyankor van, amikor egy feladat meghaladja valamelyikünket. Kelet-európai sajátosság, hogy krízishelyzetben össze tudunk fogni. Számomra fontos lesz a következő időszakban az egész országot feltérképezni, megnézni, hogy kinek, hol, milyen lefedettsége van. Ez nem csak egy egyszerű helyzetfelmérés; akkor is fontos lesz, amikor további terjeszkedést tervezünk, hogy tudjuk, hogy azon a helyen ténylegesen szükség van ránk, ténylegesen igény van a szolgáltatásainkra. Oda nem szabad menni, ahol már egy másik szervezet tevékenykedik, olyan helyet kell keressünk, ahol a segítségre szükség van, de nincs ott senki, aki segítene.

Makkai Péter református lelkipásztor a munkaügyi és szociális védelmi minisztérium államtitkára előadást tart Zeteváralján 2023. március 6-án. 📸 Kiss Gábor

Áldásos és különleges időszak van a hátunk mögött, amikor egy református lelkipásztor államtitkár a szociális és munkaügyi minisztériumban. Nem csak a magyar közösség érdekeit képviseli, hanem, mint aki maga is részt vett a diakóniai munkában hosszú időn keresztül, ránk, szociális ügyekkel foglalkozó szervezetekre is kiemelt figyelmet fordított. Mindezt úgy, hogy többször tanácskoztunk közösen. Nagyon értékelem, hogy azoktól kér tanácsot, azokat vonja be a törvényhozásba, akik terepen tapasztalják meg azt, hogy mi lenne számukra segítség.

– Zeteváralján addig, ameddig ott voltam ezen a találkozón, azt éreztem, hogy egy sokkal szorosabb kapcsolatra van igény a különböző fiókszervezetek között is. Milyen lehetőségek vannak ennek a megteremtésére?

– A járvány időszakában nem volt lehetőségünk találkozni, online gyűléseket szerveztünk. Ezeken a gyűléseken is mindig beszámoltunk arról, hogy ki mivel foglalkozott. Mindig megvalósításokról beszélünk ilyenkor, nem a nehézségekről. A rendszeresség és a kapcsolati tőke valahogy együtt kell, hogy működjön, azért, mert óriási tudás van ezekben az emberekben. Nap mint nap mennek, elszámolnak, tárgyalnak, egy nem könnyű légkörben, amelyben ellenőrökkel, az állam különböző intézményeinek alkalmazottaival kell megvívniuk a harcokat. Zeteváralján azt döntöttük el, hogy a következőkben havi jelleggel tanácskozunk online a fiókszervezetek igazgatóival. Szükséges havonta egyszer arról beszélni, hogy melyek voltak a tervek, mit sikerült ezekből megvalósítani, mit nem, milyen akadályokba ütköztek, hogy tudjunk egymáson segíteni, egymás munkájából ötleteket meríteni. Hiszem azt, hogy ezek a találkozók minőségi növekedést hozhatnak a szolgálatunkba. A célunk az, hogy a diakónia egy megbízható brand legyen, amellyel az emberek, azok, akiket kiszolgálunk, ha nem is teljes mértékben, de meg vannak elégedve. Ezen túl évente kétszer szeretnénk személyesen is találkozni.

– Elhangzott a Zeteváraljai találkozón két kulcsszó, amit megjegyeztem magamnak. Az egyik a kommunikáció, és a másik a fundraising. A kettő szorosan összefügg, hiszen egyik a másik nélkül nincsen. Mondok egy nagyon konkrét példát is, bár tudom, hogy amióta az ukrán háború megkezdődött, azóta a diakónia folyamatosan ott van segíteni a rászorulókon. Mégis néha meglepetésként ér az, hogy ezzel is foglalkozik a DKA, hiszen kiesik a látószögünkből, nem kommunikálunk róla eleget. Hogyan látod ezt a típusú tevékenységeteket a továbbiakban?

– A kommunikáción sokat kell javítani, nagyon háttérbe volt helyezve. Amikor három éve a koordinációs irodához kerültem, mint az igazgató asszisztense, elkezdtem piszkálni a témát, és akkor derült ki, hogy mivel nagyon sok támadás érte a szervezetet, inkább háttérbe helyezik a kommunikációt. Én akkor ezzel a döntéssel nem vitatkoztam, most viszont nagyon szeretnék ráerősíteni a kommunikációra. Brandet kell építeni, hogy a diakónia beazonosíthatóan és felismerhetően a református egyház szeretetszolgálata. Apró lépésekkel, lehetőségeinkhez mérten kezdünk el egy egységes arculatot kiépíteni, és közben képezzünk magunkat arra, hogy hogyan használjuk megfelelően. Arra gondolok például, hogy hogyan feliratozunk egy autót, egészen addig, hogy milyen szélkabátokat hordanak a munkatársak. Ezt az egységesítést a koordinációs iroda fölvállalja, ha nem vagyunk mi elegek, akkor nyilván hozunk egy külsőst. Ez ma nem szégyen. Ahhoz, hogy a világ ismerjen, tudja, hogy kik vagyunk, nem elég csak az általunk ellátottakkal kommunikálni, ennél sokkal többre van szükség ahhoz, hogy lássák, hogy az, amit teszünk, hasznos, és ennek ismeretében akár támogatókat is találjunk.

A kommunikáció és fundraising lesz a koordinációs iroda tevékenységei között az első prioritás. 📸 Kiss Gábor

Itt érünk el a fundraisinghez. A Diakónia Keresztyén Alapítvány összköltségvetésének a 18 százalékát teszik ki az adományok, az állami szubvenció pedig a költségvetés 60 százalékát. Ez egy nagyon veszélyes helyzet, hiszen kiszolgáltatottak vagyunk. Mi történik, ha az állam felére csökkenti a támogatást? Ezért szükséges a külvilág felé jól kommunikálnunk arról, amit ténylegesen jó minőségben tudunk adni másoknak, hiszen így tudjuk függetleníteni magunkat anyagilag is. Már készül az új honlapunk, optimalizáljuk a keresőmotorokat, hogy ha valaki keres bennünket, akkor helymeghatározás alapján a legközelebbi munkapontot ajánlja fel neki a keresőmotor. Ezzel együtt a szervezeten belül is szeretnénk átvinni minden fontos információt egy online platformra, hogy a terepen dolgozónak ne az irodában kelljen papírokat keresnie, hanem terepen tudjon többet foglalkozni azzal, akinek segítségre van szüksége. A fundraising tehát az egyik legfontosabb teendőnk lesz, terveink szerint minden fiókszervezetben külön ember lesz, aki ezzel fog foglalkozni.

– Vannak nemzetközi kapcsolataitok is. Van ugye az Eurodiakónia Brüsszelben, ami valamennyire összefogja a különböző diakónia név alatt futó szervezeteket a különböző országokban. Mit jelent nektek ez a kapcsolat?

– Első szinten nyilván kapcsolatot, tudást, lehetőséget. Ezek a nemzetközi kapcsolatok mindig akkor jók, hogyha tudunk mi belőle valamit sokszorosítani. Személyesen nagyon hiszek ezekben a lehetőségekben, kapcsolatokban, mert vannak dolgok, amelyeket bizonyos országokban már régebb óta csinálnak, mint a mi 22 évünk. Vannak olyan megoldások, vagy vannak olyan válaszok, amelyek nálunk még mindig kérdésként pattognak. Időt kell erre is szánni. Koordinációs irodaként szeretnénk más országok szolgálatait is feltérképezni. Az Eurodiakónia jó példa lehet, hiszen tényleg összefogja több ország tevékenységét, de lehet érdemes lenne egy kelet-európai és egy nyugat-európai szervezetet is külön-külön megvizsgálni, és a működésüket összehasonlítani. Olyan kapcsolati tőke ez, amelyet feltétlenül ki kell használni. A külföldi kapcsolatoknál újra meg kell említenem a HEKS-et, aki nem csak anyagilag, hanem tudással, tapasztalattal is segít. Sebkezelő tanfolyamot indítunk úgy, hogy a Svájcban dolgozó nővérek eljönnek hozzánk, megtanítani nekünk a saját módszereiket. De azt is fontosnak tartom, hogy kétoldalú legyen a kapcsolat, lássák ők is, hogy mi az itteni realitás, amivel nekünk szembe kell néznünk.

– A református egyház alapvetően azt vallja, hogy a diakóniai munka a gyülekezetekben zajlik. A beszélgetés során elég nagy, teljes megyéket lefedő fiókszervezetekről és országos koordinációs irodáról esett szó. De valójában ténylegesen mégis a gyülekezetekben folyik ez a munka. Hány ilyen munkapont van, ahol diakóniai munka és diakóniai segítség folyik?

– Országos szinten összesen 65 munkapontunk van. Mivel az egyház szeretetszolgálata vagyunk, mindig a helyi egyházközséggel és gyülekezettel egyeztetve mérjük fel, hogy hol van szükség újabb munkapontra, ahonnan el tudunk látni embereket. Élő kapcsolat kell legyen az intézményes diakónia és a gyülekezet között, másképp nem vagyunk hitelesek. És nyilván ez nem csak egy bilaterális kapcsolat az egyházközség és a diakónia között, hanem bejön a harmadik fél is, az önkormányzat. Az önkormányzatok vállalják fel a szociális munkások fizetését. Eddig kevés figyelem jutott az egyházközségekre az intézményépítés mellett, de fel szeretnénk térképezni azt, hogy a gyülekezetekben milyen lehetőségek vannak. A lelkipásztorok általában jól tudják, hogy melyik gyülekezetben hol vannak segítségre szorulók. A helyes kommunikáció ezen a területen is nagyon fontos, hiszen látnia kell az adott gyülekezetnek is, hogy mit bír meg, mivel tudja az intézményes diakóniát tehermentesíteni adott helyzetben. Magunkban is tudatosítanunk kell, hogy nem önálló intézmény vagyunk, akik szociális szolgáltatásokkal foglalkozunk, hanem az egyházért vagyunk, másik oldalról pedig a gyülekezeteknek is látniuk kell, hogy mi az, amit saját erőforrásaik által tudnak megtenni a gyülekezeti tagokért. Egyre nehezebb elhivatott, szolgálatra kész embereket találni. Ezek viszont a távolabbi jövő kihívásai, most az a fontos, hogy minél pontosabban mérjük fel a lehetőségeinket, és minél inkább minőségi szolgáltatást tudjunk nyújtani a rászorulóknak.