Nagyvárosi gyülekezeteket látogat meg idén az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációja. Kató Béla püspök szerint a nagyvárosi egyházközségek külön odafigyelést érdemelnek, hiszen olyan gondokkal küszködnek, amelyek vidéken nem jelentkeznek, ugyanis városon a hívek többször költöznek, és nem mindig lehet követni a mozgásukat, így a több ezres létszámú gyülekezetekben sokszor éveken keresztül nem tudják, ki hol lakik.

Ezért az egyházkerület vezetősége úgy döntött: az év folyamán olyan városokba látogat el, ahol az állami népszámlálás és az egyházi nyilvántartás eredményei nagy különbségeket mutatnak. A 2016-os évben elsőként a Kalotaszegi Egyházmegyébe kebelezett Bánffyhunyadot látogatta meg.

Az elmúlt évek során kialakult szokás szerint reggel érkezett a bizottság a bánffyhunyadi parókiára, ahol Vincze Minya István esperes és az egyházmegye főgondnoka mellett az egyházközség elnöksége és presbitériuma fogadta. Az esős idő miatt a köszöntésre a gyülekezeti teremben került sor. Az egyházközség másik épületében a Kiss-Cserey Zoltán lelkipásztor által tartott áhítaton a gyülekezeti tagok közül is sokan részt vettek. A lelkipásztor az ApCsel 10,33b-35 alapján szólt a gyülekezethez. Elmondta, e találkozás azért is áldott alkalom, mert ebben minden Jézusról szól.

Áhítat után a bizottság két részre oszlott, az illetékes tanácsosok elkezdték az ügyvitel ellenőrzését, a bizottság másik része a Polgármesteri Hivatalban tett látogatást, ahol Mircea Morosan polgármesterrel beszélgettek a hunyadi magyar közösségről. Kató Béla püspök elmondta, minden vizitáció során ellátogatnak az illető helység polgármesteréhez, hiszen a lelkipásztorral együtt ő is ugyanazt a közösséget szolgálja. A beszélgetés során kiderült, a tízezer lakosú város polgármesterének jó viszonya van a magyar, ezen belül a református közösséggel is. Mircea Morosan szerint a város legnagyobb gondja a munkahelyteremtéssel van. Egy korábbi népszámláláskor a magyarság aránya 38 százalék volt, a legújabb szerint 30 százalékra csökkent. A város legnagyobb munkahelyteremtő intézménye a helyi kórház, amelynek 275 alkalmazottja van, és amelyet nehezen tudtak megmenteni, hiszen az Egészségügyi Minisztérium nemrég a kisebb kórházakat be akarta záratni.

A felekezetek megoszlása tekintetében a polgármester kiemelte: egyre nagyobb teret hódít magának a pünkösdista egyház, a roma nemzetiségűek nagy része oda tartozik. Morosan azt is elmondta, hogy az egyházakat projekteken keresztül támogatják, hiszen csak konkrét elképzeléseket tudnak segíteni. Tavaly például csak a református egyház hívott le pénzt az egyházaknak félretett alapból. Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok szerint örömteli, ahogyan a polgármester a közösségéért aggódik és tesz.

A Polgármesteri Hivatalban tett látogatás után a bizottság a helyi iskolában találkozott az elemi iskolásokkal, akik énekkel is bizonyságot tettek hitükről, a Bibliában való jártasságukról. Bár év közben nem sokan járnak gyülekezeti vallásórára, nagy sikere van a gyerekek körében a vakációs bibliahétnek, ahol mintegy százan vesznek részt.

A konfirmandusokkal való találkozón a püspök a hit fontosságáról beszélt a fiataloknak, amely a keresztyén ember életének legfontosabb része. Arra kérte a őket, még ha nem is értik teljes mértékben a káté szövegét, tanulják meg, főleg az első kérdés-választ, hiszen az a tény, hogy Jézus Krisztus tulajdona vagyok, és hogy az Ő akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről, olyan bizonyosság, amely elkísér az életben. A püspök arról is beszélt a fiataloknak, mennyire fontos, hogy a közösségben tevékenykedő fiatalok közül ne csak rendőrök, orvosok, szakácsok kerüljenek ki, hanem lelkipásztorok is, hiszen minden közösségnek ki kell termelnie a maga vezetőit. Dézsi Zoltán főgondnok hangsúlyozta, a szülőktől hozott vallásos nevelés is nagy szerepet tölthet be a hitbeli fejlődésben. Szegedi László generális direktor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Biblia olyan az életünkben, mint az úton lévő forgalmat szabályozó táblák. A bizottság tagjai a beszélgetés során a fiatalok tárgyi tudását is felmérték.

A gyülekezet nőszövetsége tavaly alakult újra. Főleg az egyházközség életéből veszik ki a részüket, csigalaskát gyúrnak, amit eladnak, ebből a pénzből támogatják a gyülekezetben folyó tevékenységeket. Ugyancsak a nőszövetség gondoskodik az ide látogató turistákról, de emellett körzeti és egyházkerületi rendezvényeken is részt vesznek. Mindezek mellett diakóniai munkát végeznek, betegeket látogatnak, az időseknek pedig vasárnaponként külön rendezvényeket szerveznek.

Kató Béla püspök szerint a kimutatásokból kiderül, sok az özvegy a gyülekezetben, ezért arra bátorította a nőszövetséget, hogy a gyülekezet egyes rétegeinek szervezzenek találkozókat. Nagy előnye a nőszövetségnek a világi szervezetekkel szemben, hogy soha nem öncélú, hanem mindent Isten dicsőségére munkál. A megújult nőszövetség azt jelzi, erre a munkára igény van a gyülekezetben, még akkor is, ha munkájuk, önzetlenségük miatt sokszor a névtelenségbe burkolózik. A beszélgetés során a lelkipásztor felesége is megerősítette, hogy a nőszövetség önzetlenül és szerényen dolgozik, a vakációs bibliahetek során minden gyerekről úgy gondoskodnak, mintha mindegyik a sajátjuk lenne.

Dézsi Zoltán főgondnok szerint abban, amit az asszonyok tesznek, dominál a keresztyéni szeretet. A főgondnok szerint arra is gondolni kell, hogyan lehet másokat is a gyülekezet kötelékébe bevonni. Különböző egyház által szervezett rendezvényeken köztiszteletnek örvendő személyek előadása meg tudja szólítani azokat is, akik már nem járnak rendszeresen a gyülekezetbe. Nem oktatni kell, hanem életünkkel meg kell nyerni másokat a gyülekezetnek. A nőszövetség tagjai szerint a gyülekezet lelkipásztorának és feleségének is köszönhető, hogy ilyen szép gyülekezeti élet van, hiszen sokat foglalkoznak a gyerekekkel, konfirmandusokkal, de az idősebb, betegebb gyülekezeti tagokra is odafigyelnek.

A vizitáció rendje szerint az istentiszteletet megelőző utolsó találkozó a presbiteri gyűlés volt, amelyen először Kató Béla püspök mutatta be a presbitériumnak a vizitációs bizottság tagjait, majd Kántor Csaba püspökhelyettes ismertette az aznap felvett jegyzőkönyvet. Szegedi László generális direktor arra kérte a presbitériumot, a családlátogatást nagyobb rendszerességgel végezzék. Alacsony a templomlátogatottság is, holott a lelkipásztor munkáját azzal lehet a legjobban jutalmazni, ha minél többen járnak templomba. A generális direktor szorgalmazta a bűnbánati istentiszteletek és bibliaórák bevezetését is, valamint javasolta a presbitériumnak, hogy a kerületi missziós kiadványokat is rendeljék meg.

Ungvári Éva pénzügyellenőr kijelentette: a pénztárt a presbitérium kezeli, mivel a lelkipásztortól megvonták a bizalmat. Arra figyelmeztette a presbitériumot, hogy egy egyházközségnek ugyanolyan kötelességei vannak, mint egy cégnek, sőt Isten előtt is el kell számolniuk az ügyvitelről.

A presbiteri gyűlés végén Kató Béla püspök elmondta: érezhető, hogy a lelkipásztor és a presbitérium egy része között feszültség van, ezért az istentisztelet után folytatni fogják a beszélgetést, hiszen erre a helyzetre valamilyen megoldást kell keresni.

Az este 6 órától kezdődő istentiszteleten, amelyen az egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek, Kántor Csaba püspökhelyettes hirdette az igét az 1Kor 3,3 alapján. A püspökhelyettes szerint a jó termésért állandóan dolgozni kell. Ugyanígy a közösségben is odaadó szolgálatra van szükség. A gyülekezet nem önmagáért van, hanem Istenért, az ő dicsőségét szolgálja. A vizitáció is a gyümölcsöket keresi e napon. Kántor Csaba szerint kövek, téglák, gerendák vagyunk, akiknek lelki házzá kell épülniük. Pál azt hangsúlyozza az igében, hogy Isten munkatársai vagyunk, de ehhez fel kell ismernünk: nem mi vagyunk fontosak, hanem Isten dicsőségét kell szolgálnunk.

Kató Béla püspök elmondta, minden gyülekezet tanúja az egyház fogyásának. Minden esztendőben 5-6000 emberrel vagyunk kevesebben. A népszámlálási adatok szerint azonban sokkal több református van, mint amennyit az egyház nyilvántart, ezek szerint 60 000 reformátusról nem tudunk semmit. Azonban nekünk minden egyes lélek számít, keressük őket a bibliai parancs szerint. A fiatalok faluról városra költöznek, hiszen itt van megélhetési lehetőség, így a városokban tömörülnek a reformátusok. Az erdélyi reformátusok több mint fele városokban él. Ha nem kezdjük el a városi missziót, akkor nem fogjuk tudni elérni az embereket. A népszámlálási adatok szerint Bánffyhunyadon 2500 református él, de csak 1600-at tart nyilván az egyházközség. Ahhoz, hogy minden lélekről tudjunk, minden házba be kell kopogni. Ugyanakkor a lelkeket nem nyilvántartani akarjuk, hanem bevonni őket a közösségbe. A püspök szerint ehhez a munkához az egyházközségben nem elég egy lelkipásztor. Nemcsak szervizmunkát kell végezni, hanem karban akarjuk tartani a közösségeinket.

A gyülekezeti élet megújításához emberekre van szükség, akik segítik a lelkipásztor munkáját. Ha a gyülekezet él, akkor megoldódnak az anyagiak is. A püspök szerint ennek a gyülekezetnek különös küldetése van. A kultúrát, amely közösséggé formál bennünket, fenn kell tartani, hogy továbbra is közösségként tudjunk élni. Az ellentétek felemésztenek, utalt a püspök a presbitérium és a lelkipásztor közötti megromlott kapcsolatra, így nem lesz elég erőnk másokkal foglalkozni. A tíz drachma történetében egyetlen apró dísz került a helyére, ez a példázat arra mutat rá, hogy ha egy ember hiányzik, akkor már nem teljes a lánc. Akiről nem gondoskodunk, az el fog veszni, és Isten ezt számon kéri rajtunk. Kató Béla arra kérte a presbitereket, gondolkodjanak a lelkipásztorral együtt, hogyan lehet a bánffyhunyadi gyülekezetet ujjászervezni.

A püspök felszólalása után Kántor Csaba püspökhelyettes ismertette a gyülekezet előtt a jegyzőkönyvet, majd Szegedi László generális direktor szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, 25 százalékkel csökkent húsz év alatt a bánffyhunyadi református közösség. Az özvegyek magas száma sokkal több diakóniai munkát fog igényelni. Ugyanakkor dicséretesnek tartotta, hogy 747 családból alig 10 vegyes. Szomorú azonban, hogy kétszer annyit temetnek egy évben, mint amennyit keresztelnek. Szorgalmazta a családlátogatást, hiszen így lehet igazán megismerni a gyülekezetet. A tíz százalékos templomlátogatottság is nagyon alacsony, messze elmarad a kalotaszegi átlagtól. Arra is figyelmeztette a gyülekezetet, hogy az iskolai vallásoktatás nem helyettesítheti a gyülekezeti vallásórát. Szegedi László megköszönte a nőszövetség munkáját, ugyanakkor megemlítette azt is, hogy az IKE csoportot jobban kell foglalkozni.

Dézsi Zoltán főgondnok a reformáció 500 éves jubileumáról szólva elmondta, hamarosan ünnepeljük azt a reformációt, amely nélkül ma nem lenne európai kultúra. Ma az a feladatunk, hogy folytassuk a reformációt. Kalotaszeg leghitelesebb szószólói Kós Károly és Ravasz László voltak, hozzájuk kell a mai reformátusoknak csatlakozni. Dézsi Zoltán szerint a magyarok folyamatosan megoszlanak, azonban nem szabad a hitben megoszolni.

Kiss-Cserey Zoltán lelkipásztor megköszönte a bizottság bátorító, biztató, kiigazító, nevelő szavait, majd a gyülekezet kórusa szolgált. Istentisztelet után a gyülekezeti teremben folytatódott a program: néptánc után a közösség ifjai a Valahol Európában című musicalből adtak elő egy részletet.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor