Megalakulásának 75. évét ünnepelte az egyetemi fokú Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, amelyről az intézet dísztermében emlékeztek meg december 7-én. Az ünnepélyen az egyházi és állami intézmények vezetői a felsőoktatási intézmény létrejöttének körülményeit, az elmúlt 75 év történéseit foglalták össze.

Az ünnepségen Kovács Sándor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora köszöntő beszédében részletes betekintést nyújtott az intézet múltjába. Mint elmondta, a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet megszervezését az 1951-es tanévben megjelent évkönyv korszakalkotó egyházi és teológiai eseményként jellemezte. A szovjet mintát követő kommunista és ateista új világrend teljes mértékben átrendezte a négy évszázados protestáns iskolarendszert és a lelkészképzést is, 1948-ban a közoktatás megszervezése az állam hatáskörébe került, a felekezeti iskolákat államosították. A protestáns egyházak, a református, az ágostai hitvallású és a lutheránus, illetve az unitárius egyház egy egyetemi szintű intézetet hozhattak létre, a felekezetek szerinti szakokkal. A rektor elmondta, az intézet egyetemi fokú minősítése azt is jelentette, hogy csakis érettségi bizonyítvánnyal lehetett a teológiára iratkozni. Az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet szabályzata értelmében lelkészi oklevelet öt év teológiai tanulmány és gyakorlat elsajátítása után lehetett szerezni; az öt év három ciklusra oszlott: az első két év után a hallgatók alapvizsgát tettek, a következő két év elvégzése után került sor az első lelkészképesítő szakvizsgára, az ötödév elvégzése után szerezhették meg a lelkészi oklevelet. A felekezetek hitvallása és tanítása nehezen volt összeegyeztethető a szovjet típusú ateista állami ideológiával – idézte fel a rektor. A protestáns lelkészi pálya ennek ellenére is vonzó maradt, a diáklétszám alakulása 1948 és 1952 között enyhén emelkedő, majd állandó számú maradt, a protestáns intézetben az 1950-es évek második felében jelentősen megnőtt a diáklétszám – hangzott el. Az intézet élete az 1956-os forradalom után megváltozott, ekkor 21 diákot és segédlelkészt tartóztattak le és ítéltek el; 1959-ben átszervezték az intézetet, megszüntetve az önálló karokat, így jött létre a Kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet. A rendszerváltás után az ágostai hitvallású szász evangélikus egyház döntése alapján a szebeni kar kiválik, a református, unitárius és evangélikus karok továbbra is egyetemben működnek tovább. 2009-ben sor került az intézet akkreditálására.

A megemlékezésen az egyházi vezetők mellett tanárok és diákok is szép számban jelentek meg. 📸 Kiss Gábor

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az 1Móz 50,20 versét olvasta: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” Az ige szavára reflektálva hozzátette, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet a kommunista hatalom azzal a szándékkal alapította, hogy nehézséget okozzon a kisebbségi protestáns egyházaknak. „Egy erdélyi, történelmi ténnyel azonban a hatalom nem számolt. Bár a felekezetek különbözőségek mellett léteztek, de az ellenségük közös volt, így a kisebbségi sors összekovácsolta őket, hiszen a kisebbségi közösségben egymást segítve lehet csak megmaradni.” A püspök hangsúlyozta, az intézetet igyekeznek mindenáron fenntartani a továbbiakban is, most már nem kényszerből, hanem saját akaratukból.

Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, úgy tekintenek a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetre, mint a saját lelkészképző intézetükre, amely fenntartása közös kötelesség és felelősség. Ugyanis a Partiumban és Erdélyben élő fiatalok ebben az intézetben értik meg igazán, milyen feladatai vannak egy romániai magyar református lelkipásztornak. „Fontos, hogy a hit vagy nemzeti öntudat gyökerei itt hatoljanak egyre mélyebbre, mert ezáltal szilárdulnak meg a meggyőződésükben, hogy az evangélium hirdetésére itt, a szülőföldön kapunk elhívást.”

„Az, amit mi most ünneplünk tulajdonképpen egy erőszak következménye” – fogalmazott Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Beszédében hangsúlyozta, ebbe az intézménybe való bekényszerítés az egyházellenes stratégia egyik mozzanata volt, amely során 468 római katolikus iskolát, 531 református iskolát, 8 evangélikust és 38 unitárius iskolát szüntettek meg. Az ezen körülmények között létrejött intézet azóta bebizonyította létjogosultságát – húzta alá. A püspök felidézte, voltak idők, amikor a Szekuritáté miatt titokban kellett tartania teológiai tanulmányait, a rendszerváltás azonban elhozta azt az időszakot, amikor a lelkészképzést végre úgy élhették meg az arra hivatottak, mint ahogyan az elrendelve van. Nehézségek ma is vannak, most a keresztényellenes ideológia nem keletről, hanem nyugatról érkezik, de ebben a helyzetben is meg kell tudni maradni, felismerve a szolgálat lényegét – bátorította a hallgatóságot.

Az intézet vegyeskarát Benkő Timea vezényelte. 📸 Kiss Gábor

„Egyik szemem sír, a másik nevet” – foglalta össze gondolatait Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Sír, hiszen 1948-ban a kommunista tanügyi reform keretében létrejön az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet, amivel egyidőben több mint ezer protestáns és katolikus iskolát szüntetnek meg, ezzel megtörve az egyház szellemi gerincét, így ünneplésre nincs ok. De ezzel egyidőben „létrejön ez az egészen sajátos oktatási intézmény, ahol a sokszínű teológiai gondolkodás, különböző hagyományú egyházszervezet nem végeláthatatlan antagonizmusokba zilálta szét az energiákat és a gondolkodó kreativitást, hanem hit- és sorsközösséget hozott létre, amely Európában egyedülálló egyházi karaktert is kölcsönzött nekünk. Ezért nevet a másik szemem, ezért lehet ünnep a mai.  Hiszen ez a közös hely lelki, hitbeli családdá, szétszakíthatatlan szálakkal ötvözött egybe, és nekem az a kívánságom, ápoljuk és maradjunk itt.”

Gerhard Servatius-Depner medgyesi lelkipásztor Reinhard Guib szász evangélikus püspök üdvözletét tolmácsolta, majd beszédében elmondta, a maihoz hasonló ünnepek segítenek felidézni mindazt, amit elődjeink egykor elértek. Nem volt könnyű dolguk, mint ahogyan ma sem egyszerű, de a sok munka, kitartás és fegyelem meghozta az eredményét. Talán az 1948-ban értintettek nem is mertek ilyen sikeres történetet elképzelni, mint amit ma az intézet magáénak tudhat – jegyezte meg. A lelkipásztor az akkor küzdők küldetésének és lelkesedésének megőrzésére, folytatására bátorította a jelenlevőket.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke köszöntő beszédében a diktatúra időszakának nehézségeit idézte fel, az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelve 1948-at, amikor a történelmi egyházakat megfosztották javaiktól, jogaiktól. Az összefogás erejével azonban sikerült olyat építeni, amire a kommunista diktatúra nem számított. Ahhoz, hogy a helykeresésnek célja legyen, szükség van ezekre a lefektetett gyökerekre – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Ezek ápolása pedig közös feladatunk, de közös feladatunk a közjó fenntartása is – tette hozzá. Ebben a lelkészeknek igen nagy feladata van, húzta alá, hiszen az elmúlt időszakban az oktatásban, a szociális, kulturális életben, a vezető identitás megőrzésében is komoly szerepet játszottak. „Mi is ugyanezekért a közösségekért dolgozunk, szolgálatukban állunk, célunk, hogy hitében erős magyar közösséget építsünk. Partnerek vagyunk és partnerek akarunk lenni minden olyan ügyben, ami az erdélyi magyarságot szolgálja” – biztosított az elnök.

A Szász Domokos püspök által építtetett épület három protestáns felekezet lelkészképzésének ad otthont. 📸 Kiss Gábor

A 75 éve működő Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egy olyan intézmény, amely nagyban hozzájárult az erdélyi történelmi hitvallások kialakulásához és megerősítéséhez – fogalmazott Ciprian Olinici vallásügyi államtitkár. Hozzátette, az elmúlt 75 évben az intézmény azt is bebizonyította, hogy a szilárd teológiai tanítás átadásával képes hívő emberek nevelésére; ennek kapcsán beszédében az intézmény tanárainak odaadó munkáját, a különböző egyházak egymással szembeni szolidaritását, a diákok Isten felé nyújtott elhivatását hangsúlyozta. „Ma talán az intézet egyik legfontosabb küldetését kell teljesítenie: a gyökerek megőrzését és a kereszténység hirdetését” – egészítette ki.

A kommunista állam célja és akarata a felekezetek egybeterelésével azok bomlasztása volt – idézte fel az előtte szólókhoz hasonlóan Grezsa Csaba, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezetője. A protestáns egyházak azonban együtt megmaradtak a hitben, a legnehezebb időben is készek voltak a közösség vállalására, hiszen a hit megélése és megvallása a keresztény szabadságot, a félelemmel szembeni győzelmet, vallásszabadságot is jelentett – fogalmazott, hozzátéve, mai nemzeti szabadságfogalmunknak is ez a félelemmel szembeni szilárdság az alapja.

Végezetül Somogyi Alfréd, a komáromi Selye János Egyetem Hittudományi karának dékánja szólt az ünneplőkhöz: „Közel vagyunk mi valamennyien egymáshoz és egymás szívéhez; …már száz éve párhuzamosan élünk, ezek a párhuzamos vonalak néha összeérnek. Amikor ezen történelmi vonalak összeérnek, Isten azt az ajándékot adja nekünk, hogy lelkünk megérezze az összetartás felemelő érzését.” Az 1Móz 12, 4 versére utalva a dékán az első 75 év után „ábrahámi hitet és ábrahámi ragaszkodást” kívánt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet elkövetkező időszakára tekintve.

Az alkalmon a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet vegyeskara szolgált.