Ha valaki Györgyfalváról, annak népéről és lelkületéről kérne egy bemutatót vagy összképet, meghívnám az Angyaltáborba és elmondanám: ez Györgyfalva. Ez az a falu, ez az a gyülekezet, ahol csodák történnek. Ennek a falunak köszönhető, hogy immár ötödik alkalommal évente egy-egy felejthetetlen, élményekben és finomságokban gazdag hetet tudunk biztosítani azoknak a gyermekeknek, akiknek sok esetben csak ebből áll a nyaralás. Meg akiknek a kis patai sóstó maga a tenger, akik megkérdezik, hogy „Miéjt nem lakhatunk mindig az Angyaltáboj házban?”, akik utolsó reggel minden büszkeséget feladva sírnak búcsúzáskor, vagy elmondják, hogy „Én most nem fogok sírni. Csak ha hazamegyünk, két napig rossz kedvem lesz.”

Idén három gyermekotthonból érkezett negyven angyal: a Tulipán Gyermekotthonból (Holtmaros), a Lídia Gyermekotthonból (Marosvásárhely) és az Aksza Utcagyermek Missziós Házból (Kolozsvár).

Mivel nagy korkülönbség volt a táborban résztvevők között (a legkisebb táborozónk négy, a legnagyobb pedig húsz éves volt), többnyire két csoportban zajlottak a programok. A reggeli áhítatok egy-egy bibliai példaképről szóltak, és a nagyobbaknak szervezett foglalkozásokon, beszélgetéseken az önismeret meg identitás volt az átfogó téma. A kisebbek ezalatt változatos játékokon és kézműves foglalkozásokon (kerámia, gyertyaöntés, szalvétaragasztás) vettek részt. Mindkét csoportban nagy sikernek örvendett a néptáncoktatás. Idén sem maradt el az erdő széli szalonnasütés, az angyaltáborosok és györgyfalviak közötti focimérkőzés, az egész falura kiterjesztett akadálypálya, az utolsó esti előadás és a búcsúbuli. A Kolozsvári Magyar Napokba is belekóstoltunk, a patai sóstóhoz való kirándulásunkat azonban elmosta az eső. A programot még színesebbé tette a születésnapozás, az angyalka-báránykázás, a tábortűz, a fényképkiállítás, az óriásbuborék készítése, az arcfestés és az esti, gyertyafényes templomi együttlét.

Vasárnap rendhagyó istentiszteleten vettünk részt. Hamarabb tartottuk az újkenyér ünnepét, hogy a táborozó angyalokkal együtt adjunk hálát a mindennapiért. Meglepetés vendégként Bartha József holtmarosi lelkipásztort, a Tulipán Gyermekotthon alapítóját és Wass Endrét, Wass Albert fiát köszönthettük. Az istentisztelet alapigéje két szóból állt: „Öt kenyér…” (Máté 14,17). Öt kenyér, amit Jézus megsokasított. Akárcsak az Angyaltáborra felajánlott összes adományt, támogatást, amelyből nem épp ötezer, de ötven embert bőségesen el tudtunk látni.

Az Angyaltábor nem csak a györgyfalvi nép lelkületét, hanem a Szentlélek munkáját is megmutatja. A Szentlélek vezérelte azokat a lelkes önkénteseket, akikből változatos szervezőcsapat állt össze: teológusok, pedagógusok, táncoktatók és zenészek teljes odaadással vettek részt a tábor lebonyolításában és tették élménydússá, felejthetetlenné a gyerekekkel töltött időt. A Szentlélek vezérelte azokat a györgyfalviakat, akik főtt étellel, alapanyagokkal, terménnyel vagy kétkezi munkával mozdították előbbre az angyalkodást. És a Szentlélek vezérelte azokat az itthoni és külföldi embereket is, akik anyagiakban támogatták a tábort.

Az angyalok Istennek szolgáló lények, hírnökök, akik mindig Isten akaratából mondanak vagy tesznek valamit. Idén újra bebizonyosodott, hogy ebben a táborban mindenki angyal. A táborozók a gyermeki szeretetük, ragaszkodásuk, tisztalelkűségük által angyalok, akik ragyogó szemükön és nyitott szívükön keresztül a mennyei világot tükrözik. A szervezők, munkatársak és támogatók pedig a segítségük, odaadó munkájuk, a gyermekek iránt érzett felelősségük és adományaik miatt válnak angyalokká.

Hálásak vagyunk Istennek ezért a lehetőségért és áldásért, ugyanakkor hálásak vagyunk minden jóindulatú embernek és jókedvű adakozónak!

Antal Enikő