Alapításának 400. évfordulóját ünnepli a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. A kerek évfordulóról az intézmény különböző programokkal, konferenciákkal, találkozókkal kíván megemlékezni az elkövetkező egy évben. Indításként Bethlen Gábor születésének és halálának dátumán, november 15-én tartottak ünnepi megnyitót az iskola udvarán.

Fejedelem, a fundamentum áll! – hirdeti a kollégium tűzfalán elhelyezett molinó az 1622-es alapítás évével és a 2022-es évfordulóval, az intézmény és az Erdélyi Református Egyházkerület címere mellett. Az alkalmat Kerekes Erika igazgatóhelyettes köszöntése, majd Demeter Szabolcs iskolalelkész igei üzenete nyitotta a Róm 8,31 alapján: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Az ünnepségen továbbá áldást mondott Tóth Tibor református, Szász János római katolikus, valamint Szőcs Előd unitárius lelkipásztor.

A nagyenyedi kollégium teljesen felújítva biztosítja a minőségi oktatást. 📸 Kiss Gábor

A kollégium kórusának szolgálata és Szőcs Noémi szavalata után Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere szólt az egybegyűltekhez. Rámutatott: az iskolaalapítás idején Erdély elmaradott helyzetben volt Nyugat-Európához képest, de az emberek reméltek, többet akartak, Bethlen Gábor pedig felismerte, hogy az oktatás, intézményépítés az ország megmentését jelenti. A kollégium többször is elpusztult, de újjá tudott éledni, mert mindig voltak diákok és tanárok, akik megértették és értékelték mindazt, amit a kollégium jelentett: tárgyi és szellemi örökséget egyaránt – tette hozzá Lőrincz Helga.

Benedek Zakariás parlamenti képviselő köszöntőjében elmondta: ahogy Bethlen Gábor rájött, hogy az iskola az élet alapja, ugyanúgy kell nekünk is ma építenünk, fejlesztenünk, segítenünk az intézményeket, hiszen anyanyelv nélkül egyetlen nemzetnek sincs jövője. Ladányi Árpád egyházmegyei főgondnok, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a tenni akarás szellemisége hajtotta az ősöket, akik nem riadtak vissza a nehézségektől. Bethlen Gábort idézve elmondta: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Iulia Adriana Oana Badea polgármester hangsúlyozta, hogy a kollégium évfordulója egyben a város ünnepe is.

Szőcs Ildikó igazgató szerint a fundamentum ma is áll. 📸 Kiss Gábor

Szőcs Ildikó kollégiumigazgató elmondta: a dél-erdélyi magyarok számára kiemelten fontos a Bethlen-kollégium. Az intézmény vezetője úgy véli, a következő évszázadok sorsa azon múlik, hogy az elmúlt 400 év értékeinek őrzői mit tudnak hozzátenni ehhez a hagyatékhoz, mennyire tudnak megújulni, kitekintve a környezetre, amely egész Erdélyben a megmaradásért küzd. Szőcs Ildikó rámutatott, az ünnepség mottójának (Fejedelem, a fundamentum áll!) egy Áprily-idézetet alakítottak át: a költő azt írta, a fundamentum „állt”, viszont ma is áll, és lehet építeni rá. „A gyerekek azok, akiknek szeretnénk átadni ezt a fundamentumot, azt a gondolatot, hogy mindarra, amit a kollégium jelent, oda kell figyelni, őrizni kell, ápolni és továbbadni.”

Az alkalmon a kollégium kórusa szolgált. 📸 Kiss Gábor

A kollégium történetét dr. Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes mutatta be. Előzményként vázolta, hogy a vallásháborúk korában az oktatás fejlesztésével a reformáció egyik alaptételét, a nép széleskörű művelését lehetett megvalósítani. „A hazai oktatás fejlesztésének gondolatát 1571-ben János Zsigmond vetette fel, Báthori István 1581-ben próbálta ugyan, de hosszú távon, 1622-vel kezdődően Bethlen Gábor valósította meg” – mutatott rá Gudor Botond. Az iskolaalapítás és –működtetés két fő eleme az oktatási minőség biztosítása és az ehhez szükséges gazdasági-politikai háttértámogatás létrehozása volt.

„A Kollégium lett az az intézmény, amely évszázadokon át generációk hosszú sorát oktatta és oktatja: folyamatos bázisa az erdélyi magyar oktatásnak. A fejedelmi alapítás oktatáspolitikai felelősségvállalása végigvonul az erdélyi fejedelemség minden korszakán. A nyugati tanári kart felváltó magyar tanári generáció kitermelése nem sokat váratott magára” – hangzott el. Rendre a kollégium által patronált középiskolák kialakították saját arculatjukat Erdély városaiban. A török-tatárjárások (1658), a kuruc felkelés (1703–1711) szomorú virágvasárnapja, majd az 1848-as forradalom és szabadságharc megviselte a kollégium életét. Az ősi iskola azonban a végelgyengülés pillanatában megtalálta azt a hitet és utat, amelynek segítségével – valahányszor erre szükség volt – új kezdetet épített ki magának.

A kollégium történetét dr. Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes mutatta be. 📸 Kiss Gábor

A 18. századi változások az 1662-ben Nagyenyedre került kollégium életében jelentős hangsúlyváltozást hoztak. A Habsburg Birodalomban politikai ellenfélnek tekintették protestáns oktatást, így Nagyenyed épp a protestáns Nyugat számára az a bástya lett, amelynek segítségével a reformáció ellen indított ostromot fel lehetett tartóztatni. A nyugati protestáns oktatás ösztöndíjai az enyedi diákokat előbb külföldre juttatták, majd onnan hazahozták. Enyed tudománya, összekapcsolódva Leiden, Utrecht, Groningen, Oxford, London, Göttingen tudásával csodákat tett az erdélyi falvakban és városokban. A kollégium a felvilágosodás erdélyi bástyája lett.

A mai diákok veszik át a történelmi stafétabotot. 📸 Kiss Gábor

A kollégium nehéz pillanataihoz tartoznak a Trianon előtti és utáni évek is. A Református Teológia Kolozsvárra való költöztetése (1895) az enyedi kollégium számára sorsdöntő pillanat lett. Az iskola az anyaországát elvesztett Erdély számára, leginkább az anyagilag elesett magyarok számára, olyan befogadó intézménnyé vált, melynek léte meghatározó lett a magyarok nemzeti identitásának megőrzésében.

Az esperes zárásként hozzátette: „A 400 év a jövő felelősségét is magában foglalja. Kedves diákok, a ti gyermekeitek és unokáitok lesznek azok, akik megszentelhetik a következő évszázadokat. Ez egy történelmi stafétabot, amelyet ezen az ünnepségen úgy adunk tovább, hogy közben látjuk, azt az isteni kegyelmet, amely minden időben intézményünket jó, de főleg nehéz időkben támogatta. A 400 esztendőért Istené legyen a hála és dicsőség!”