Újraindulásának 25. évforduóját ünnepelte a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium szombaton, október 12-én. Ez alkalommal a belvárosi református templomban tartottak istentiszteletet, majd átadták a kollégium régi kazánházából kialakított auditóriumot, amelyet Bethlen Jánosról neveztek el.

1949-et követően, közel fél évszázad után 1994-ben indult újra Székelyudvarhelyen a református oktatás. Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán református lelkipásztor, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi minisztere hirdette az igét. Prédikációjában a keresztyén élet kettősségét fejtette ki: a törekvés és elbizonytalanodás, építkezés és rombolás meglétét, és a Pál apostol által emlegetett törékeny cserépedényhez hasonlította az emberi életet – évtizedeken át óvhatjuk, de egy pillanat alatt összetörhet. Rámutatott: a fájdalom is az élet része, ahogyan nagypéntek és a húsvéti csoda is egybetartoznak. Egyszerre hordozzuk a nagypéntek sebeit és a feltámadás reményét. „Hány megbicsaklás lehetett ebben a 25 évben, de látjuk benne Isten kezének a munkáját” – hangzott el.

A továbbiakban Juhász Zoltán iskolalelkész köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy ma áldásként élhetjük meg az egykor jövőbe látók reménységét. „1948-ban egyetlen tollvonással elfogadták az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt, világnézeti semlegességet hirdetve, és ezáltal felbecsülhetetlen csapást mérve az egész nemzeti nevelésünkre. A keresztyén iskolák oktatásunk végvárai voltak, ahol a Szentírás mondja ki, mi a jó, és mi a rossz” – idézte fel Tőkés Zsolt, a kollégium igazgatója. Hozzátette: „A keresztyén nevelés esélyt nyújt arra, hogy az emberek együttélését ne az erőszak, a hatalom vagy a vagyon tartsa össze. 1994-ben református egyházunk vezetőségének a döntése és egy lelkes csapat munkálkodása nyomán újraindult a református oktatás Székelyudvarhelyen. Célként tűzték ki, hogy a családért, az egyházért, a hazáért és a népért felelős ifjakat neveljenek. Ha a végtelen idő óráján mérünk, 25 év parányi idő csupán, de így is feljogosít az ünneplésre, hiszen az ünnep lehetőség annak a felmérésére, hogy milyen módon sikerült azt a felmérhetetlen szellemi örökséget, amelyet az elődeink reánk ruháztak, kiteljesíteni, tovább gyarapítani.”

Brendus Réka, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese szerint az elmúlt 25 év az erdélyi magyar egyházak intézményépítésének és intézményeik visszaszerzésének időszaka volt. Úgy véli, a munka korántsem végeztetett el: „elegendő visszaemlékezni arra, hogy milyen széleskörű és erős iskolahálózata volt az egyháznak száz évvel ezelőtt, és mekkora küzdelem volt annak bár egy részét visszaszerezni, újraalapítani. Ezzel még csak egyik szemünk nevet. Mert a másik, a székelyudvarhelyi református kollégium, a sepsiszentgyörgyi vagy a zilahi testvéreiért sír, melyeket vagy nem sikerült még visszaszerezni, vagy miután jogosan visszakaptunk, újra elvették tőlünk.” Brendus Réka továbbá hangsúlyozta: a 25 év ünnepe megtanított hinni a sikerekben, az összetartozás erejében.

Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója az erdélyi és partiumi református kollégiumok nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében hangsúlyozta: „ugyanazon családnak a tagjai vagyunk, egymás hite által épülhetünk, a jó gyakorlatokat egymásnak átadjuk, tudunk egymásra figyelni, egymástól segítséget kérni és adni.” Az elmúlt időszakban tizenegy tagúra bővült református iskolák családja a rá bízott ifjúság nevelésében naponta felelősségteljes feladat elé állítja pedagógusait, lelkészeit, vezetőit, hogy minőségi körülmények között minőségi oktatást biztosítsanak – hangzott el.

Demeter Levente, Hargita megye megbízott főtanfelügyelője szerint a kollégiumnak „tanítania és nevelnie kell egyszerre, mert mindkettő alapvetően fontos a jövő nemzedékének életéhez.” Úgy véli, a székelyudvarhelyi kollégiumnak sikerült kialakítani azt az értékrendet, hagyományrendszert, amellyel stabil alapokat biztosítanak, és hitet is adnak a mindenkori diákságnak, hogy mindnyájan megtalálják az iskolában és életben való boldogulásukat.

Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, a székelyudvarhelyi egyházmegye esperese a Zsolt 100,4–5 versekkel köszöntötte az ünneplőket. Elmondta: nemzeti kisebbségi létünk záloga, fennmaradásunk biztosítéka az iskola. „Ha az iskolát elveszítjük, megszűnik vagy elveszik, minket és életünket semmisítik meg. Mindezt évszázadokkal ezelőtt is tudták már, ellehetetlenítették a jelent, bizonytalanná tették a jövőt” – hangsúlyozta, majd Apáczai Csere Jánost idézte: „mert iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, amely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja.” Kijelentette: az egyházkerület és sok lelkes ember a rendszerváltás után mindezt tudta, nem felejtette, és ezért indulhattak el, újulhattak meg kollégiumaink, és ezért olyanok ma, hogy a kor követelményeinek megfelelnek. Ezek egy célt szolgálnak: hogy nekünk itt életünk legyen. „Az egyház és Erdélyben élő népünk ezt a feladatot felismerte, felkarolta, és Isten erre a munkára és szolgálatra áldását adta annak ellenére, hogy sokszor jogtalanság vagy politikai erő vagy hatalom ellen is harcolni kell. Mindezt úgy tesszük, hogy nem csüggedünk” – hangsúlyozta Kántor Csaba. Az istentiszteleten a kollégium diák- és tanári kórusa szolgált.

A továbbiakban a résztvevők átvonultak az iskola új auditóriumába, amelyet a régi, romos kazánházból alakítottak ki. A terem a magyar kormány támogatásával készült el, és a Bethlen János nevet kapta.

Berekméri Gabriella

Fotó: Veres Nándor