230 éves a nagyszebeni református templom
230 éve szolgál egy kis magyar városi közösség otthonaként a nagyszebeni református templom. Bár itt sose voltak sokan a reformátusok, a szászok, ortodoxok mellett a magyar református közösség is aktív életet élt, temploma pedig több mint két évszázadon át szolgált hajlékként a különböző alkalmakon.
Hálaadó istentiszteletet tartottak november 13-án Nagyszebenben a reformátusok. Az ünnepi alkalomra közelből és távolból egyaránt érkeztek vendégek, akiket nem állított meg az idei első nagy havazás, a Marosvásárhely, Beszterce, Kolozsvár környékéről érkezők mind azt mondták el az istentisztelet előtt, hogy látva az időjárási viszonyokat, hamarabb indultak el, hogy időben megérkezhessenek a hálaadó alkalomra.
Az istentiszteletre bevonuló vendégsereget a szószék előtt Orth István gyülekezeti főgondnok köszöntötte, majd Szegedi László egyházkerület missziói előadó hirdette az igét a Lk 4,31-37 alapján. A generális direktor szerint az ige kapcsán egyszerre kell templomról és a gonoszról beszélni. Bár sokan kitalációnak hiszik a gonoszt, ahol Jézus Krisztus jelen van a templomban, ott előbb-utóbb a gonosz is megjelenik. A történelem folyamán a megújulási folyamatok gyakran csaptak át túlzásokba, a gonosz munkája miatt új egyházak alakultak, amelyek azonban nem hasonlítanak Krisztus egyházához. A Szentlélek kitöltetése nem egy színészi alakítás, hanem az ige hatalma, Jézus Krisztus hatalmának kitöltetése. Jézus Krisztus annakidején saját maga ment be a templomba, ma Szentlelke által van jelen közöttünk. Azt is meg kell jegyezni, hogy Jézus nem az épületeket szereti, hanem a benne lévő gyülekezetet. A gyülekezet ad védettséget, a gyülekezet az a hely, ahol Jézus otthon van. A gonosz munkája ma csak azért látványos, mert az emberek tömegesen hagyják el az istentiszteleti helyeket. A templom ünneplőben csak akkor ér valamit, ha az emberek érzik, hogy itt lehet Jézus Krisztus Szentlelkével találkozni, felszabadulni.
Jézus azonban nem elégszik meg azzal, hogy bemegy a templomba, hirdeti az igét, mert az ige hirdetése az, ami a hitet táplálja. Ahol Isten igéje hangzik el, ott hatalommal és erővel prédikálunk. Az írástudók szőrszálhasogatóak voltak, az emberi tekintélyre alapozva akarták az örök üzenetet átadni. A próféták Istenre hivatkoztak, Jézus azonban sem emberre, sem Istenre nem hivatkozott, mert ő Istenként szólt.
Az igehirdetést követően Varró Sándor lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, majd a gyülekezet Hozsánna kórusa és a Kolozsvári Református Kollégium kórusának szolgálata után leleplezték azt az emléktáblát, amely a gyülekezetben szolgált lelkipásztoroknak állít emléket. A Nagyszebenben szolgált református lelkipásztorok közül Gáll Sándor igazgatótanácsi kancellár mondott köszöntőbeszédet, valamint Nagy László naszódi lelkipásztor emlékezett vissza itt töltött gyermekkorára, míg édesapja, a későbbi Nagy Gyula püspök a gyülekezet lelkipásztora volt. Ambrus Attila egyházmegyei főgondnok üdvözlő szavai után a nagyszebeni evangélikus, katolikus és ortodox egyházak képviselői mondtak köszöntő beszédet, a világi méltóságok közül a város alpolgármestere, Pop Răzvan-Codruț köszöntötte az ünneplő közösséget. A nagyszebeni templom és gyülekezet története című prospektust maga a szerző, Józsa Benjámin magyartanár mutatta be. Orth István grafikus művész kiállítását a templomban lehetett megtekinteni, a művész a templom történetét mutatta be grafikáiban, amelyek közül egyet ajándékba adott minden nagyszebeni presbiternek, így köszönve meg a presbiterek áldozatos munkáját.
Szöveg és fotó: Kiss Gábor