November 16.-án, vasárnap, az Abafáji Református Egyházközség adott otthont a Görgényi Református Egyházmegye Presbiteri konferenciájának. A 26 egyházközségből mintegy 104 személy (lelkipásztor, gondnok és presbiter) jelent meg ezen az alkalmon és a helyi presbiterekkel, gyülekezeti tagokkal megtelt a templom. Stupár Károly, marossárpataki lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Róma 10,9 alapján: “ Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.“ Az igehirdetésben kifejtette, hogy Pál apostol különös összefüggésbe állítja bele Jézus feltámadásának a tényét. Azt írja, hogy az a hit, hogy valaki komolyan veszi, hogy Jézus feltámadott, az üdvösség feltétele. Aztán, ha ezt valóban hiszi, akkor erről beszélni is fog, beszélnie kell másoknak. Szépen egymás mellé kerül a hit és a hitvallás, és mindkettőnek az alapja: Krisztus feltámadott a halálból. Megjelenik az emberek életében a kishitűség vagy a hitetlenség is, hiszen Jézus feltámadásának a tényét senki sem hitte el első hallásra, a húsvéti történet szereplői mind kételkedő személyek voltak. Akik viszont találkoztak a Feltámadottal, azoknak nem kellett tovább bizonygatni semmit, hanem azok azonnal megszólaltak és hirdették másoknak, amit megtapasztaltak. Ha valaki hiszi, hogy Jézus feltámadott, akkor keresi a vele való közösséget. Akkor egészen természetes az, hogy az Ő jelenlétében él, és erről a környezete is tudomást szerez, mert megváltozik az élete.

Az istentisztelet elején „Uram tehozzád futok…” című ifjúsági éneket hallhattuk az AKRÉ (Abafáji Keresztyén Református Énekcsoport) előadásában, majd igehirdetés után még három énekkel dicsérték az Urat.

A házigazda, Magyarósi Levente lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd egy rövid bevezető után átadta a szót meghívott előadónknak, nt. Lőrincz István Marosvásárhely-Alsóvárosi lelkipásztornak. Előadónk a hitről való beszélgetés kötelezettségével indította előadását, kifejtve hogy a  keresztyén ember,  különösképpen ha presbiter is, a másokkal való beszélgetése során kell beszéljen a hit kérdéseiről.  Természetesen, hogy nem csak a hitről kell beszélgetni, hanem az élet minden dolgairól is, de a hitről való beszélgetés elmaradhatatlan része kell legyen a beszélgetésünknek. Mindenekelőtt emlékeznünk kell arra, hogy felelősök vagyunk lelkészként, presbiterként a gyülekezeti tagokért, ezért nem szabad közömbösnek lenni az iránt, hogy ők mit hisznek, milyen kapcsolatuk van Istennel, a közösséggel. Látható az, hogy nagyon sok ember hitbeli gondokkal küszködik és igyekszik mindig magyarázatot találni arra, hogy ő éppen miért nem hisz, vagy miért nem gyakorló keresztyén. Emlékeztetnünk kell az embereket arra, hogy ők meg vannak keresztelve, s így beletartoznak Isten szövetségébe. Jézus Krisztus vére értük is hullott a keresztfán, az ígéret szerint megtisztít bűneinktől. Azt is meg kell említeni, hogy konfirmációi fogadalmat is tettek és ez a fogadalom most is kötelezi őket.

Néhány gyakori kérdést felsorolva próbált tanácsokat adni arra nézve, hogy bizonyos helyzetekben, hogyan bátorítsunk, biztassunk embereket a közösség megélésére.

Az előadás utolsó gondolataként a hitben való növekedésről hallhattunk, előadónk Kálvin Jánost idézte: „Amikor a hitnek első cseppje belehullott a szívünkbe, már kezdjük Isten kedves és kegyelmes arcát látni, először távolról és homályosan, de ahogyan növekszünk a hitben, ahogy előrehaladunk abban, egyre világosabb és ragyogóbb lesz Isten arca számunkra”. A hitben való növekedés áldott eszközeit használnunk kell, mint az ige olvasása, az igehirdetéssel való élés, a többi hívővel való közösség, a rendszeres és elmélyült imaélet, az éneklés. Ezeknek a rendszeres használata azoktól az akadályoktól őrzi meg életünket, amelyek hitünket gyengíthetik.

Az előadást néhány kérdés követte a hallgatóság részéről, amely egy kellemes beszélgetéssel folytatódott az ízletes vacsora elfogyasztása közben. A házigazda egyházközség vendégszeretetét tapasztaltuk meg és a kialakult családias hangulatban egyik gyülekezetünk gondnoka személyes élményét osztotta meg velünk a hit megvallásával kapcsolatban.

Köszönet Lőrincz István lelkipásztornak a tartalmas előadásért, Magyarósi Levente házigazda lelkipásztornak a szervezésért, az AKRÉ együttes tagjainak a szolgálatukért, az abafáji presbitereknek és gyülekezeti tagoknak, hogy helyet adtak együttlétünknek és finom vacsorával kínálták meg egyházmegyénk jelenlévő tagjait. Istennek legyen hála és dicsőség.

Nagy-Vajda Levente lp.