2014. november 29.

 

„Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet,

és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?”

Eszter 8,6

 

Az Erdélyi Református Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlésének nyilatkozata a Református Székely Mikó Kollégium újraállamosítása alkalmából:

 

A Romániai Református Egyház és benne az Erdélyi Református Egyházkerület megingathatatlan alapja Jézus Krisztus evangéliuma, úgy, ahogy arról a Szentírás bizonyságot tesz, valamint a reformáció hitvallási irataiban új megvilágításba került. Ez határozza meg és korlátozza azt a hatalmat, amelyre az egyháznak a küldetéséhez szüksége van.

 

Mi, az Erdélyi Református Egyházkerület képviselői, akik rendkívüli Közgyűlésre gyűltünk össze kijelentjük, hogy valamennyiünket egybeköt az egy, szent, egyetemes és apostoli egyház egyetlen Urának megvallása. Egyedül Jézus Krisztus az akire, a Szentírás róla szóló bizonyságtétele szerint, – hallgatnunk kell; akiben kötelesek vagyunk életünkben és halálunkban bízni.

 

Kinyilvánítjuk valamennyi egyház, az erdélyi társadalom és az egész teremtett világ nyilvánossága előtt, hogy hitvallásunknak, szabad hitgyakorlatunknak több évszázados öröksége a legsúlyosabb módon kárt szenvedett. Ezt, az elmúlt 25 év megalázó gyakorlatát felállító világi hatalom, valamint az általa irányított kormányzat döntései és cselekedetei idézték elő, amelyek következményei 2014-re mindinkább érzékelhetővé váltak.

Ma, olyan állapot alakult ki, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban.

Ma, a világ keresztyén családja tagjaiként, valamint az Európai Unió felelős állampolgáraiként – alapvető jogunk, ugyanakkor kötelességünk rámutatni a bennünket sújtó jogtiprásra. Éppen azért, mert mi hűek akarunk lenni és maradni az Isten adta hitünkhöz, nem szabad hallgatnunk, ugyanis hiszünk abban, hogy a közös nyomorúság és támadások idejében együttesen kell felemelnünk a szavunkat. Istenre bízzuk, hogy mit jelent ez a hitvalló egyház és állam kapcsolatának tekintetében. Egyetlen bírói hatalmat ismerünk el és az az Istené. Valljuk, együtt a Magyar Református Egyház minden tagjával azt, amit az Úr az Ésa. 42,8-ban mond a próféta által: „Én vagyok az Úr, dicsőségemet másnak nem adom…”

 

Állam és egyház, két olyan szervezet, mely egymásra van utalva. A közelmúlt kelet-európai történelme megmutatta, hogy hová vezet annak az országnak útja, amelynek vég­re­hajtó szervei nem hogy nem támogatták az egyházat, hanem megsemmisítő szándékkal egyenesen ellene fordultak.  Ez az út nem más, mint előbb az erkölcsi romlás, majd ebből is következően a gazdasági válság és a belőle származó nyomor, az ország polgárait megosztó békétlenség.

 

Az Egyház küldetésénél fogva a nép, a nemzet, az ország javát, felemelkedését is munkálja. Mindaddig, amíg ezt teszi, a bölcs állam lekötelezettje az egyháznak. Az államnak saját, jól felfogott érdeke az egyház működésének támogatása, hiszen az egyház a maga sajátos lehetőségeivel olyan társadalmi problémák kezelésében tud részt venni, melyekre az államnak elgondolása sincsen. Így ma sem mondhatunk mást, mint amit atyáink a 2. Helvét Hitvallásban megfogalmaztak: „ Mindennemű hatóságot Isten maga rendelt, az emberi nemzetség békessége és nyugalma céljából, még pedig úgy, hogy az az első helyet foglalja el a világon. Ha a hatóság az egyháznak ellenfele, akkor igen sok akadályt és zavart okozhat, ha azonban barátja, sőt tagja az egyháznak, akkor ennek leghasznosabb és legkiválóbb tagja, amely igen sokat használhat és általában hathatós támogatást nyújthat. Általában véve azt tanítjuk, hogy a vallásról való gondoskodás főképpen a kegyes érzelmű hatóságra tartozik. Annakokáért tartsa kezében Isten igéjét és gondoskodjék arról, hogy ezzel ellenkező dolgot ne tanítsanak; viszont Isten igéje szerint szerkesztett jó törvényekkel igazgassa és a fegyelemben, kötelességben és engedelmességben tartsa meg az Istentől reá bízott népet. Igazságos ítélettel szolgáltasson igazságot, ne legyen személyválogató…” 2HH 30,1-2

 

A református egyház egész története során Krisztus tanítása alapján, folyamatosan felvállalta a mindenkori társadalomban a formáló és meghatározó szerepét: iskolákat alapított, épített és tartott fenn; kórházakat és szeretetházakat alapított és tartott fenn; felelős egyháztagok, presbiterek és lelkipásztorok által formálta és alakította a társadalmat.

 

Ez ma, 2014. Adventjének küszöbén sincs másképp, következésképpen Isten szolgálatában zajló életünk felelősségteljes határozottságával jelentjük ki a következőket:

• Soha, semmilyen körülmények között nem kívántuk és akartuk a másét, de ragaszkodunk őseink által ránk hagyományozott tulajdonainkhoz.
• Az évszázadokon át kötelességüket ellátó Kollégiumok és azok ingatlanai az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonát képezik, azok voltak és annak tartjuk őket ma is.
• Semmilyen körülmények között nem mondunk le a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumról sem más, az állam által jogtalanul birtokolt jussunkról: sem az elkobzott épületeinkről, sem az elkobzott földterületekről, sem az elkobzott anyakönyveinkről és levéltári iratainkról.
• Az Európai Unió keretében és annak elveire hivatkozva, ragaszkodunk az egyház autonómiájához, amelyet Románia Alkotmánya is garantál.
• Ragaszkodunk ahhoz az alapvető jogunkhoz, hogy gyermekeinket minden oktatási szinten hitvallásosan, egyházunk tanításának és a Szentírás elvárásainak megfelelően: anyanyelven tanítsuk és tanítassuk.

 

 

 

Követeljük:

–       Egyházaink minden, a kommunizmusban és a jelenkorban elkobzott, államosított és újraállamosított ingatlanának azonnali visszaszolgáltatását;

–       Egyházaink törvényadta jogát, a felekezeti oktatás minden szintjére, érvényesíteni és betartani;

–       Egyforma bánásmódot minden romániai egyház számára

–       Hogy Románia tegyen eleget a nemzetközileg vállalt kötelezettségeinek a restitúciót illetően;

–       Hogy az Európai Unió illetékes szervei és a világ felelős államai hassanak oda, hogy Románia tartsa tiszteletben minden egyház és magánszemély tulajdonhoz való jogát és ne folytathassa szabadon és büntetlenül ezen alapvető jog megcsúfolását;

–       A Strassbourgi Bíróságnak a Római-Katolikus Egyház ügyében hozott döntését, amelyet a Hivatalos Közlöny 200/09.04.2013-ban közölt érvényesítse nemcsak a gyulafehérvári Batthyaneum ügyében, hanem a Református Székely Mikó Kollégium esetében is;

 

Verbum Dei manet in aeternum

Soli Deo Gloria