Gyülekezeti házat és ravatalozót avattak november 13-án Héjjasfalván. Az ünnepi alkalmon a gyülekezet volt lelkipásztorai, valamint a Küküllői Református Egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek. 

A 13 órától kezdődő istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a 31. Zsoltár 6. verse alapján. A püspök arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy mennyire számít az, hogy mi, a gyülekezetben élők hogyan viszonyulunk a halottak kérdéséhez. “Fontos üzenet a Jézus temetésében, amelyről a bibliaolvasás során hallottunk, hogy a keresztről való levételt és a temetést a közösség végezte el. Sietniük kellett, a zsidó szokás szerint a naplemente előtt el kellett végezni a szertartást, a hagyományok nem engedték meg, hogy szombaton, a nyugalom napján valaki temetéssel foglalkozzon.” A püspök arról is beszélt, hogy milyen nehézségek, akadályok gördültek a temetés elé, hiszen csak birodalmi engedéllyel lehetett Jézust eltemetni, ugyanakkor az is probléma volt, hogy Jézusnak sírhelye sem volt. Jézusnak azonban voltak szimpatizánsai, akik nyíltan nem mertek mellette állást foglalni, de ebben a nehéz helyzetben a család segítségére siettek. Arimátiai József hallgatólagosan Krisztuskövető volt, a saját sírját ajánlotta fel. Érdekességként említette Kató Béla, hogy Jézusnak nem csak a temetése volt gondmentes, születése sem volt előkészítve, nem volt bölcsője se. A sírt azonban Jézus csak három napra vette kölcsönbe. 

Az igehirdetés során a püspök rákérdezett, vajon mi milyen hagyományokat akarunk továbbvinni, amikor a saját halottkultuszunkat gyakoroljuk? Kató Béla Polcz Alain Meghalok én is című könyvéből idézett, amelyben a szerző a gyermekek haldoklásáról ír, és azt mondja, hogy egyetlen mód van arra, hogy jól viszonyuljunk a gyerekekhez, amikor halálukon vannak: ülni mellettük, és fogni a kezüket. “Ha valakinek a szenvedésében meg tudjuk fogni a kezét, és meg tudjuk éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül, az a legnagyobb segítség. Jézusnak senki sem foghatta a kezét, hiszen odaszegezték a keresztre. Jézus a 31. Zsoltár szavait ismétli meg: a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Jézus példája, hogy ő az Atya kezébe tette le az életét, a gyülekezet számára is nagy lehetőség: van akihez fordulnunk.”

A püspök Bretter Györgyöt idézve elmondta, elveszítettük a haldoklás rítusát. Elfelejtettük a halott ellátásának rítusát is. “A héjjasfalvi ravatalozó kapcsán azt is meg kell gondolnunk, hogy ha ezután itt folynak a temetések, akkor mit veszítünk el. Figyelnünk kell arra, hogy ezzel az új lehetőséggel ne dobjunk ki minden hagyományt. Lehet új rítusokat kialakítani, amelyek folytán épül a közösség. A gyülekezet pedig addig él, amíg a közösség életképes. Isten adott nekünk javakat, de arra is tanít, hogy hogyan kell ezekkel a javakkal élni.” – zárta igehirdetését Kató Béla püspök. 

Iszlai Kamill lelkipásztor Pál apostol Filemonhoz írt leveléből olvasott fel, majd elmondta, sok öröm és vigasztal van isten szeretetében, erre kell gondolni ma is, amikor az öröm és a vigasztalás helyszínét együtt akarják a gyülekezettel igénybe venni. 

Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese köszöntőjében gyermekkori emlékeit elevenítette fel, hiszen, mint kiderült, ebben a közösségben nőtt fel. “Köszöntelek benneteket a világ legszebb templomában. Az a legszebb templom, ahol az ember bizonyságot tett, konfirmált. Isten nagy kegyelmének köszönhető, hogy a régi felekezeti iskolájából ma gyülekezeti otthon lett, ahol megélhetjük Istenhez és egymáshoz való kötődésünket!” – mondta az esperes. Biró István azt is kiemelte, hogy szükségünk van Istenre és szükségünk van egymásra, hogy ebben a közösségben tovább tudjunk élni, és ezt az Istentől kapott drága közösségi tulajdont is ki tudjuk használni a közösség javára. 

Markó Gábor egyházkerület főgondnok után Veress László egyházmegyei főgondnok, valamint Németh István Dezső gyülekezeti gondnok is köszöntötte a gyülekezetet. Az istentisztelet keretében fellépett a héjjasfalvi furulyakör, valamint Bartalis Anna szavalt a Himnusz eléneklése előtt. 

Az ünnepi istentisztelet után Kató Béla püspök megáldotta az új gyülekezeti otthont, amelynek kétnyelvű tábláját is leleplezték, majd átvonultak a gyülekezeti otthon mögötti ravatalozóhoz, ahol a jelenlévő lelkipásztorok egy-egy igével kértek áldást a gyülekezet életére. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor