Közel 300-an gyűltek össze október 26-án Kolozskarában, hogy megünnepeljék a templom fennállásának 100-ik évfordulóját. 13 órától ünnepi istentiszteletet tartottak, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az ünnepre a faluból elszármazottak is hazajöttek, de a közösséggel együtt ünnepeltek a közösség valamikori lelkipásztorai is. Liturgiai szolgálatot Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese végzett. 

Kató Béla püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy Izraelben egy egész országnak volt egy temploma, itt egy alig száz lelkes közösségnek van saját temploma. A bibliai történetben Jósiás király azt tette, amit az Úr helyesnek tartott. Jósiásnak volt egy nevelője, aki nagy hatással volt rá. Ma is ugyanilyen fontos, hogy ki neveli a gyermekeinket. Amikor Jósiás király parancsára elkezdték a templomot kitakarítani, akkor rátaláltak a Szentírásra. A nép ekkorra már elfelejtette, hogy mit kér Isten, azonban, amikor elkezdtek belőle felolvasni, akkor új élet kezdődött. “Fontos reformációra készülve elmondani, hogy ha nem térünk vissza az igéhez, akkor nem vagyok méltók arra, hogy olyan ünnepben legyen részünk, mint ez a mai. Jeruzsálemben sokkal nagyobb dolog történik, mint amire készültek: templomot akartak rendbe tenni, de közben Istennel rendezték a dolgaikat.” – mondta a püspök. 

A püspök Elizeus történetéből is felelevenített egy részletet, amelyben egy özvegyasszony fordul hozzá segítségért, hogy a gyermekeit ne vigye el a hitelező. A próféta kerül minden látványosságot a segítségadásban, az asszony pedig a furcsa tanácsoknak szót fogad. “Könnyen lehet, ha ma valaki ilyen tanácsot kapna, akkor vitatkozna rajta. Gondoljuk meg, hányszor beszéljük le a hitről egymást, magunkat? Fontos szerepe van a templomba járóknak, az üres edényeket csak ők hívhatják el templomba. Amíg elég üres edény van, addig folyik az olaj, folyik a kegyelem. Vajon, felújulhatott volna ez a templom, ha lebeszélik róla egymást? Mi kicsik vagyunk, de Isten hatalmas. Az elmúlt 100 esztendőben sok minden történt, a jövőt azonban Isten tudja, nekünk csak fontos, hogy Isten hatalmas, kicsi és nagy egyaránt az Ő kezében van.” – zárta igehirdetését a püspök. 

Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperesének köszöntője után Sikó Csaba kolozskarai lelkipásztor ismertette a település, a gyülekezet és a templom történetét. Mint kiderült, a gyülekezethez ma 40-en tartoznak, ezért is csoda, hogy a gyülekezet fel tudta újítani a templomot. 

Az alkalmon szolgált a kolozsi ifjúsági csoport, szavaltak a kolozskarai ifjak. Kristó Boróka, a gyülekezet első lelkipásztorának unokája nagyapja emlékirataiból olvasott fel részleteket.

Vetési László szórványügyi előadó köszöntőjében elmondta, ez a nap azt üzeni, mindig van erőnk arra, hogy újrakezdjünk, mert Isten nem ad akkora terhet, hogy tudjuk elhordozni. Fodor János rangidős presbiter felszólalásában köszöntötte a gyülekezetet, a falu elöljáróit. Az ünnepség után szeretetvendégségre került sor a templom udvarán. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor