„Egyetlen ember sem esik egybe az ő bűnével” – egy olyan valóság, amelyet nem elég kimondani, hanem tanulni kell alkalmazni – elsősorban a szakembernek (lelkésznek, terapeutának). Ennek a mélységébe igyekeztünk tizenhatan beletekinteni szeptember 29 és október 3 között a gyalui Gong villában a „Bevezetés a kontextuális lelkigondozásba” című továbbképzésen. A betekintéskor ugyanakkor igyekeztünk nyakon csípni a mikéntjét ennek a művészetnek. Hogyan lehet úgy tekinteni a segítségre szorult emberre (és ugyanakkor éreztetni vele), hogy ő nem azonos a bűnével, nem annyiból áll, és nem annyit ér? Hogyan lehet felfedezni egy családi vagy bármilyen más kapcsolati rendszerben, hogy a „problémás személy” nem az, akit „le kell adni” a „szervizben”, és megoldódik a helyzet, a családi probléma. Hanem a „problémás ember” tulajdonképpen a tünethordozó. Egy vagy több rosszul működő kapcsolat (jelenbeli vagy éppen múltbeli) rajta üt ki, éppen ezért a „problémás embert” hozzátartozóival együtt kell szem előtt tartani, kapcsolatai felől megismerni, és arra terelni a figyelmét, hogy a kapcsolatai összefüggéseiben keresse az életben való megakadását és a továbblépést.

Az intenzív kurzuson nem csak elméletet hallgattunk, hanem önmagunkon ki is próbáltuk a kontextuális lelkigondozás adta segédeszközöket. Mindegyikünknek megadatott a lehetőség, hogy bemutassuk a genogrammunkat (családfa, amelyen a kapcsolatok milyenségét, és különböző meghatározó eseményeket, tényeket vázolunk fel), és már ott megtapasztalhattuk, hogy mennyi mindenre vetít fényt, ha összefüggéseiben (kontextusában) látjuk saját családunkat, kapcsolatrendszerünket.

Számomra nagyon hasznos hét volt, ugyanis november elején máris intenzíven gyakorlatba ültethetem a Református Mentőmisszió következő rövid távú terápiáján. A képzésen kívül segítséget nyújt ehhez az a könyvcsomag, amit ott a résztvevők kaptak. Mind a négy könyv ezt a kontextuális szemléletet tárgyalja vagy átfogóan, vagy különböző részleteire fektetve a hangsúlyt.

Az intenzív képzés mindenképpen meghatározó volt számomra, de élményt jelentett a kollégákkal találkozni, egy kicsit másképp ismerkedni is. Köszönet és hála illeti az Úr Istent azért, hogy titkaiba betekintést enged itt-ott, hogy még nagyobb alázattal forduljunk saját és embertársaink élete megértéséhez, még inkább csodáljuk Őt nagyságáért. Valamint elismerés illeti Annette Melzer és Kiss Jenő szakembereket, akik végigvezettek ezen a héten, és megosztották velünk, amire megbízattak.

Szeretettel és meggyőződéssel tudom ajánlani a kontextuális lelkigondozás módszereit a kollégák figyelmébe, valamint ezt a bevezető képzést is, amely sikeresen keltette fel mindannyiunk érdeklődését a további tanulmányozáshoz.

Szakács Előd lp.